Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-27 / 26. szám

31. szára. Páp

a és Vidéke B. oldal kelte a tárgy, a »nemzeti« felkelés hirének tisztázása, vagy a mult egy ilyen eseménye, holott ő a szemét már akkor a jövő felada" taira szegezte, avagy azért-e, hogy a cikket a cenzúra törölte (egy szerkó Rgjegyzés igy is érthető) — elég az hozzájzatáry a költőkatona szóhoz nem jutott. Eározt annyira bízott Kossuth együttérzésébecmáhgy a hozzá 1844. máj. 20-án intézett terj^hélmes levelében, amelyben mintegy dióhéjban vázolja tárgyát, végezetül költői emfázissal ezt irja neki: »Én, ki hazafiúi tiszta szándékodat és forró buzgalmadat ismerem, most akkorra téged szólítlak és hívlak fel arra, hogy akármikor történendő halálom után erről hazánkat és nemzetünket tudósítsd!« * Ma, a győri csata százados évfordulóján nem kell többé pirulnunk a régi, rendi hadviselés szereplése miatt. A »retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj.« gunydal, tudjuk, hogy nem méltán kisérte e szereplés emlékét. Retilált ott nemcsak a fiatal, szervezetlen felkelő sereg, hanem épen ugy retirált az armádia is, sőt ma már nyilvánvaló, hogy ennek a szétszóródása tetézte a pánikot, ami egyébként világverő Napóleonnal szemben sem uj, sem meglepő dolog nem vala. A szégyen nem a mienk, hanem az »osztrák ármányé«, amely régi, de mindig uj marad, s a tehetetlen, gyámoltalan, de azért elbizakodott »udvari« hadvezéreké, azé a kondottien népségé, amely akkor és még soká dédelgetett eleme volt a császári seregnek, és különösen abban volt ügyes, hogy a magyar vezéreket félretolja, üldözze, érdemeiket lebecsülje és saját balsikereiért a bűnbakul a világ elé állítsa. Kisfaludynak a császárhoz beadott iratát akKor a császári titkos levéltárba helyezték el s mivel most már megtekinthető, hazafias munkát végezve akár az Akadémia, akár a Kisfaludy társaság, ha a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tenné. * Mult számunkban sajtóhiba következtében »nemzeti« volt »nemesi« helyett. Az első szakaszban 1802 helyett 1809 olvasandó! A kataszter. Egyik-másik olvasónk talán már boszankodik is, hogy ujabban oly sürün foglalkozunk a kataszterrel. Ne vegye rossz néven tőlünk senki; életbevágó kérdésről van szó, melynek helyes megoldásától az »országunk lakosságának zömét képező s hazánk és nemzetünk fenntartó elemét alkotó birtokososztálynak« existenciája függ. Lapunk mai számában Jdkóy Géza uradalmi igazgató nagy gonddal megszerkesztett, széleskörű ismeretre és gazdag tapasztalatra valló cikkét közöljük. Ez a cikk tulajdonképen felterjesztés, melyet a szerző a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának felkérésére szerkesztett. * Tekintetes Igazgató-választmány! Életpályámmal kapcsolatos hivatásom teljesítése közben gyakran és sok helyen találkoztam azon, az országunk lakosságának zömét képező s hazánk és nemzetünk fenntartó elemét alkotó birtokos osztálynak, illetve erre igen-igen sok esetben és különböző körülményeknél fogva kellemetlen és káros következményekkel járó tökéletlenségekkel, melyek: telekkönyveink rendezetlensége, annak az adózás alapját tevő katasztertől való eltérése, mégis maguknak a kataszteri birtokiveknek sok esetben a természetbeni tényleges állapottal összeegyeztethetlen volta; leginkább pedig a vonatkozó kataszteri térképeknek hiányában és hiányosságában léptennyomon jelentkeznek! Ezen ezideig is képtelennek nevezhető állapot a múltban is erősen éreztette hatását s rossz következményeit; százezreknek okozva kellemetlenséget, indokolatlan kiadást, sőt egyéb természetű károsodást; mégis csak egyesek és egyes speciális esetekben sújtattak a jelzett hiányosságok miatt! Ha azonban általánosította ezt az 1909. évi »a földadókataszter kijavításáról és a földadó százalékának megállapításáról« szóló V. t.-c. l.§-nak 1. és 2. alatt foglalt törvényes rendelkezés mindazon helyeken és mindazon birtokosokra nézve, hol és kiknek birtokainál a kataszteri állapotok rendezetlenek, hol a betét szerkesztés keresztül vezetve nincs, hol a hivatkozott törvény parancsának egy, vagy más okból legalább lelkiismeretes pontossággal megfigyelni s a legőszintébb jóakarat mellett eleget tenni nem lehet! Ily eléggé el nem Ítélhető helyzetben van vármegyénk birtokos osztálya is, melyre — ismerve még a pénzügyi hatóság közegeinek azon ügybuzgalmát, hogy a leggyakoribb esetben tévednek és mindenkor az adózó fél rovására; — a vázolt körülmény kiszámíthatatlan következményekkel járhat! A hivatkozott törvény idézett §-a emiitett pontjaiban köztudomás szerint elrendeli más kézre jut, magam is azt kívánnám, hogy annak a kedves, jóságos szépkisaszonynak a kezére jusson. Itt kezdje ő is az életet, itt lássa meg a boldogság csendes derűjét, mint fiatal asszonyka, ő bizonyosan ápolni fogja majd a kertet és én — ha ugyan megtart bennünket! — a japáni hortikultura minden bűvös-bájos művészetét ide varázsolhatom. (Az óra negyedet üt). De én nem értem, hogy azok a levelek! . . . Nézzük csak még egyszer! (Keresgélni kezd, végre egy nagy virágoscserépben talál két levelet. Diadalmasan előveszi.) Hogy eldukta őket a levélhordó .. . Lássuk csak! (Az egyikre.) Ez itt a nagyságos úr irása. Ráismerek. (Olvas): „Gödrös Bálint kertésznek Puszta-Halom. „ (Fölbontja és tovább olvas): Értesítem, hogy a villát eladtam Erős Frigyes urnák és részemről semmi sem állja útját annak, hogy birtokba vegye. Adjon át neki minden kulcsot és minden egyebeket. Most már ő az uj gazda. Isten áldja meg. Rombay. (Kissé törölgeti a szemét.) Isten áldja meg úrfi! Isten áldja meg Nagyságos Ur! Kissé szárazon búcsúzik el tőlem. Bizonyosan fájt a szive neki is, mikor irta. Szegény! De sokat rákiabáltam, mikor a virágágyaimat összetaposgatta! . . . Most hát . . . mehet neki egy életnek ő is! . . . Isten áldja meg, (Kis szünetet tart és zsebkendőjével a szemeit törülgeti.) Dobos: Hau! Hau! Gödrös: Jól van no! Tudom, hogy azért te is sajnálod egy kicsikét a régi gazdánkat. De lássuk most ezt a másik levelet. (Fölbontja és olvas): Kedves Kertész bácsi! Drága jó apuskám meghallgatott. Addig rimánkodtam neki, mig meg nem vette azt a szép kis villát, Egy ideig húzódozott tőle. Azt mondta, hogy nagyon el van hanyagolva. De én azt mondtam neki. hogy nekem nagyon tetszik és hogy én nagyon boldog leszek majd azon a szép helyen. Hát megvette' És én már is olyan boldog vagyok! Holnap vagy holnap után kimegyek, hogy összeírjuk, kedves Kertész bácsi, mi mindenféle palántákra, virágmagvakra, csemetékre lesz szükségünk. Mert hát már itt a tavasz, az uj élet! Aztán meg majd beszélgetünk a japán kertiművészetről is. . . Ahogy azt maga nekem olyan szépen elmagyarázta. Mert én azt — mint uj asszony! — meg akartam valósítani. Puszta-Halomra egy kis földi paradicsomit akarok varázsolni. Holnap, vagy holnapután tehát látjuk egymást. Jaj, de boldog vagyok! Erős Malcsi. Tiszteltetem kutyát is, a dobost! El ne felejtse neki megmondani! Hallottad, öreg kenyeres pajtás, tiszteltet az uj gazdád. Dobos: Hau! Hau! Gödrös: (utánozza) Hau! Hau! ... bizony hau, hau! Uj gazdánk lesz! Egy kedves, aranyos szép tündér leány! És uj életet kezdünk majd mink is! S megcsináljuk majd a japán hortikulturát. . . Hau! Hau! Hau! (Fölemeli Dobos első lábát, a vállaira teszi és ugy kezd vele táncba fordulni.) Együtt ugatnak. Hau! Hau! Hau! * * tv Ur-'Pmcrte

M) c«g. jz^Q? €3 33 J3 Z Ö O érmekkelkit^ntotrsI ; első pápai férfi- divatterme í>áPA, Fő-tér. S3. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. pj^ K'ífogástil?n sr«h>í«ítt Nj férfiruhák, papiruhák < uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu^ tusoknak, erdőőröknek, #2 úgyszintén minden ggj egyenratiát viselő testületnek egyenruhák S3 legelegánsabban mérték utá n