Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-06-06 / 23. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. el lázitó szónoklataikat, ahol Bocsky István, a kuruc felkelövezér fejedelmi sátora emel­kedett, mikor párthíveivel ott országgyűlést tartott. Ez alatt a vén hárs alatt ütötték fel II. Rákóczi Ferenc fejedelmi sátorát, mikor hosszú harcok után megpihent. Hatszáz évet meghaladt már e sok vihart látott és most is gyönyörűen diszlő hársfa és bizonyára nem akadna ember, aki pusztulását megindulás nélkül hallaná. De ez csak egy természeti emlék. Buhócon van Mátyás király hársfája, melyet „az igazságos" maga ültetett. És a zbórói hársak? Rákóczi méla ábrándjainak, nagy hazafias terveinek e gyönyörű szín­helye? Bartók Lajos lantjáról szól ez a költői tiráda: „Vegyülve itt fenyők gyász illatába A hársfa virágok lelke leng elő; E hársfához kötötte paripáját A fejedelem s táborozó bajnokai. Zászlóit e lombok közé plántálták S tépték virágát harcra szállva ki." A zborói hársfák maiglan is szépen díszlenek. Legenda beszéli, hogy valamikor régen egy erdei fatolvaj az egyik hársat ki­akarta vágni. Az első fejszecsapásra vér ser­kedezett a sérülés helyén s riadtan szaladt el a tolvaj s a falu eszelős bolondja lett ettől a perctől kezdve. Valahányszor bajban van a nemzet, a néphit szerint Turul madár rá száll a zborói legnagyobb hársra s onnan vigyáz a magyar nemzetre. Vájjon a Turul madár ott ül-e most? Ugyancsak a néphit tartja, őrzi apáról fiúra, hogy Vaj ka község határában lévő somfákat Szent István király maga ültette. Nagy árnyas lombkoronákat ad az a szilfa, mely a tiszolc—murányi országút mellett, a Taracka patak közelében van. Kedves törté­nét fűződik ehhez. Wesselényi itt látta meg a murányi vénuszt, Széchy Máriát. Kivételes helyzetben. A murányi vár hőslelkü asszonya fehér paripán jött ide a néphit szerint, hogy a Taraczka hüs vizében megfürödjék. Ezzel kezdődik a két ellenfél szerelmi regénye, melyet a népképzelet naiv, de egyúttal meg­indító dalokban őrzött meg. A cserhalmi töl­gyek legendáját is tudjuk. A győző sereg tölgyleveléből, mely a kucsmáról esett le, nőtt kr a máig viruZó cserhalmi gyönyörű tölgyes. Királya az a hatalmas fa, mely Szent László harci sisakjáról hullott le. De mennyi olyan kedves emlékünk van ? melyek nagy költőinkre emlékeztetnek. Eper­jesen van egy fa, amelybe Petőfi sajátkezü­leg véste nevét. Kisfaludynak kegyeletesen őrzik Csobáncz várában ültetett diófáját melyről egyik szép regéje szól. A helikoni ünnepek alatt 1818-tól kezdve kedves és el­maradhatatlan szokás volt, hogy a résztvevők egy-egy fát ültettek. Kazinczy fája ma is szé­pen díszlik. Berzsenyi fáját külön mutogatja a kegyelet; Arany tölgyesei a Szent Margit" szigeten emlékeztetnek az „őszikékre", a költői alkonyat e mélabús dalaira. Ezrekre megy történelmi természeti emlékeink száma. Ha még oly gazdagok vagyunk is ezekben az emlékekben, de sajnos ezrével pusztultak el emlékeink. Nálnnk semilyen védelemben sem részesülnek a ter­mészeti emlékek. Egy-egy uj vasút, egy-egy ipartelep, egy-egy uj gazdasági invesztíció könyörtelenül irtja történeti és természeti emlékeinket, ezenfelül lassan, de biztosan pusztítja a gondozás hiánya miatt az idő. Ha olyan praktikus, lelkifelgerjedésekre józan­ságánál fogva, — képtelen nemzet, mint amilyen az amerikai Egyesült Államok pol­gársága —meg tudta törvényes intézkedések­kel óvni, védeni természeti emlékeit: mennyi­vel szükségesebb ez minálunk, ahol száza­dokra visszanéző természeti emlékek gondo­zásáról, megvédéséről van szó, melyet az idő vasfoga úgyis pusztít. Darányié a gyöngéd gondolat, hogy ez meg is történjék. Ma szerkesztőségünkbe egy kedves könyvet kaptunk: Kaán Károly jelen­tését a természeti emlékek gondozásáról. A jelentést Darányi földmivelésügyi miniszter megbízásából tette és nagy szeretettel, vala­mint tárgyismerettel állapítja meg a termé­szeti emlékek gondozásának szükségességét és módját. Mindenekelőtt szükség van törté­nelmi és természeti emlékeink pontos össze­írására és aztán azoknak a társadalom védő pajzsa alá való helyezésére. De még ez sem elég, hatósági gondozó kezekre is szükség van. Mindezt meggyőzően, melegen és szere­tettel tárja elénkbe a szép jelentés, a mely­lyel megindul természeti és történelmi emlé­keink fentartásának komoly és állandó mun­kája. Mert hogy a kérdés felszínre jutott, nincs kétségünk abban, hogy a nemzeti ke­gyelet nem fog megállani, hanem egyetemes érdeklődése és szeretete még a mai zavaros napokban is talál módot, hogy történelmi emlékeinket se ember, se idő ne pusztítsa. Emtékeztessenek azok századokon át a hon­fiúi kegyeletre és magyar voltunkra. \erner Lásztó. Tamasovits János f Ivup község derék, jellemes, ügybuzgó kántortanitója nincs többé. A halál hideg, fagyasztó lehellete elnémította azt az örökké vidám, beszédes ajakat, amely annyi hosszú éven át csepegtette a kicsikék szivébe az Isten és hazaszeretet magasztos eszméit. Egyike volt ő is ama rosszul jutalmazott és nem eléggé ismert munkásoknak, akik édes hazánk számára egy, a mainál jobb nemze­déket készítenek elő. Nevelő, tanitó volt, aki­nek élete, mindene megfért kis falujának ha­tárai között. Községének, tanítványainak sze­rető atyja volt, akik érezve szivében az irán­tuk lakozó nagy szeretetet: ragaszkodással és odaadó szeretettel s becsüléssel viszonozták azt. Nem hordozták az újságok nevedel, sem a cifra plakátok nem ütötték dobra működé­sedet, de annál jobban szivünkbe vésted azt nekünk, akik téged ismertünk. Csendesen munkálkodtál művészi pályádon, amelyért méltó jutalmat a föld soha, csak az Ég ad­hat. De te azért megtaláltad részben jutal­madat azoknál, akik annyi szeretettel vettek körül! Könny rezeg szememben, midőn tollam e sorokat szántja, mert én is a szerető jó barátot veszítettem benned. De mi az én veszteségem azokéhoz képest, akik benned a szerető édesapát, nagyapát és tanítójukat si­ratják. Öreg napjaid legédesebb szaka az volt, midőn gyermekeid és unokáid körül­vettek kis otthonodban és láttad őket vidám­nak, ha te örvendtél; szomorúnak, ha te bánkódtál. A kedves és mégis fájó vissza­emlékezés lesz most már az ő vigasztalásuk. Neked pedig tegyék könnyűvé örök pi­henésedet azok a szivből jött könnyek, amelyeket szerető tieid,jóbarátaid és tanítvá­nyaid hullattak sirod felett. Mennyei jutalma­dat bizonyára megadta isteni Mestered, aki­nek munkáját hosszú éveken keresztül foly­tattad itt a földön, amikor a gyenge kis lelkeket Istennek tetsző módra formáltad. Jó harcot harcoltál. Legyen áldott emléked. Isten veled! Isten veled! A viszontlátásra! Ö. v. f. n. HÍREK. A Katholikus Kör folyó hó 13-án Füredi Kálmán teljes zenekara közre­működése mellett kerti helyiségében te­keversennyel és tánccal egybekötött nyári mulatságot rendez. A tekeverseny d. u. fél 3 órakor kezdődik. Dijak lesznek: I. dij 10 K, II. dij 5 K, III. dij 3 K. 3 dobás ára 20 fiillér. Este fél 9 órakor fényes kivilágítás mellett kezdetét veszi a tánc. Belépődíj szemé­lyenkint 1 korona. Adomány. Megyéspüspök urunk Ónagy­méltósága a legutóbbi veszprémi nagy tüz szegényebbsorsu károsultjainak 200 koronát adományozott. Járási tisztiértekezlet és jegyzői gyűlés. Járási főszolgabiránk a járási tiszt­viselői karral s a jegyzőkkel f. hó 16-án d. e. 8 órakor a Hindler-féle vendéglő külön helyiségében tiszti értekezletet tart, amelyen a pénzügyigazgatóság és a kir. ügyészség ki­küldötte is részt fog venni. Tiszti értekezlet után jegyzői gyűlés lesz. UITTMflNN IQNACZ QÖZTÉQLfl t s tetőcserép QYflRfl Központi iroda: í Készit legjobb minőségű tetőcserepeket és különféle idomtéglát. Mintákat kiVánatra bárhoVá díjmentesen küld.

Next

/
Thumbnails
Contents