Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-30 / 22. szám

18. szám. Pápa és Vidéke 173. oldal. — a telken házat épit az élelmes tulajdonos, — mivel nem foglalták bele az ajándékozási szerződésbe, hogy a telek, csak gyárnak hasz­nálható! Hol maradt itt a közcél? Még csak azt emiitjük, hogy Mészáros K. polgármestert a városok kongresszusa 30 tagu állandó bizottságának tagjául válasz­tották. A tisztviselők helyzetének javításáról a rendőrség szervezéséről és sok-sok másról kérdésről szó sem esett. A kongresszus igy is tartalmas volt, csak lenne már a sok szó­nak és tintának valami haszna is. Kedvem. Irta: Frászt Lujza. Ha jókedvű vagyok most is, Mikor tudom, hogy elválunk És egymásra talán soha, Csak az égben, ha találunk: Ne itélj el, hü szivemet Ne gyanúsítsd érte; Jó kedvemnek, mosolyomnak Úgyis nagy a bére. Jól tudom, hogy neked is fáj Utainknak szétválása; Ezután csak magad haladsz, Örömidnek nem lesz társa. Bánatodra vigasztalást Lesz-e, aki öntsön? Ki lelkedbe látni tudjon Ki, mint én, megértsen? . . . Nem lesz, nem lesz. Nekünk most már Nem nyilik a pirozs rózsa; Amely kedvre derítene Nem terem több olyan nóta, Fejünk fölött kereshetjük, Nem süt nap az égen, Elszakadt a hegedühur . . . Tudod, — én is érzem. És ha mégis mosolyogni Látsz, mikor együtt vagyunk, Pedig talán rövid pár hét S mindörökre elszakadunk: Ne érts félre! Játszi kedvem Az utolsót futja. — A lehulló csillagnak is Ragyogó az utja. Május királynője a művészetben. Irta: Dr. Bagyary Simon. Amióta elhangzott a keresztfáról a sze­retett tanítványnak s vele az egész emberi­ségnek szóló vigasztaló végrendelet: „íme, a te Anyád . . .", azóta Máriának, az Isten anyjának ábrázolása minden keresztény nép j művészetének, főleg a festészetnek úgyszólván } állandó és kimerithetelen témája. Ez az ábrá­zolás, a Mária-képek tartalma mindig szoros összefüggésben van az illető kor hangulatéi­val és művészeti irányával, eszerint idősza- i konkint más és más. Igy alakultak ki a kü­lönféle Madonna-tipusok. A keresztény üldözések szomorú emlé­keinek, a katakombáknak, a keresztény mű­vészet bölcsőjének Máriája: a közbenjáró, a menedéket nyújtó Szűz, a „Virgo orans". A legrégibb Mária-képek (a Priscilla, a Calixtus, — Szent Agnes-katakombákban) a Szent Szüzet majd ülő helyzetben a gyermek Jézussal ábrázolják, ki által az üdv a világra szállott; majd egyedül állva kitárt karokkal fején csillaggal. Bár a katakombák Madon­nája primitiv művészeti alkotás, inkább theo­logikus jellegű, de a rajtuk megnyilatkozó bensőséges erő és a hivő lélekből fakadt őszinte átérzés áhítatot gerjesztő és tiszte­letet parancsoló. A bizánci művészet, mely körülbelül a XIII. századig virágzik, a művészi melegség és vallásos hangulat szempotjából haladást mutat. Mária-tipusa, ismeretes merevsége és anatómiájának szabálytalanságai dacára so­káig mértékadó nemcsak a Kelet, de a Nyugat vallásos művészetében is. Az olasz mesteri iskoláknak, elsőbben a sienai és firenzei iskoláknak az érdeme, hogy ábrázolásaikon a vallásos ihleten kivül egyéb értékes művészi formák jelennek meg, s némi kompozíció is található bennük a régi sablon után. Előtérbe lép az anyai szeretet eddig fel Lem használt vonása, amint a kisded Jézus gyermeki ártatlansággal simul oda gon­dos édesanyjához. A quattrocento (XIV. sz.) művészei dia­dalra juttatják ez irányt. Giotio és Fiesole i az egyszerű domonkos-barát képei már mély­séges áhítatot, szeretetet és megnyugvást su­gárzó baszédes imádságok. Filippo Lippivel a fejlődő festészetbe szerencsésen bevonul a közvetlenség és ter­meszetesség. Az ő Madonna-tipusa a mester felesége, Lukrécia, ez a szépséges és gyerme­keit mélyen szerető firenzei polgárasszony. Botticelli „Mater Dolorosá ; í-ja a titkos fájda­lom megtestesítője. Fényhatás, színpompa, kellem és tarta­lom dolgában a velencei festők remekelnek különösen Bellini és Tizicino, nemkülönben első helyen állanak mély érzésükkel és csil­logó fényjátékukkal Veronese és Tintoretto is. Ki ne ismeuné továbbá Lionardo da Vinci, Corregio, Carlo Dolci, Andrea del Sarto és Michelangelo ma is áhítatot, szere­tetet és művészi gyönyört keltő Madonnáit, különféle másolatokban a keresztény családok e kedves háziképeit? Az isteni méltóság és az anyai szere­tet mégis legtökéletesebb harmóniában olvad össze abban a lipusban, melyet Raffael, e minden idők legnagyobb festője teremtett meg a maga gyermedes szeretetével a szent Szűz iránt s hatalmas művészi egyéniségével. Vele érte el a Mária-kultusz művészete tető­pontját. Legismertebb képe a Madonna delict Sedia, az anyai szeretet és boldogság e fen­ségesen nyugalmas ábrázolása. Máriát, a gyermek Jézussal ölében ábrá­zolja, amint egy karosszéken ül; mellettük szent János evangélista. Eredetije a drezdai kir. képtárban van, úgyszintén a Sixtini Madonnáé is, mely a Mária-ábrázolásban a művészet örök dicsőségére emberi erőt szinte meghaladó tökéletességet mutat. (A kép két pufók-angyalkáját külön is szokták alkal­mazni. Az egyik mindkét karjára, a másik könyökére támaszkodik s ábrándos tekintet­tel néz a távolba.) Raffael képeit a forma tökéletessége, a csodás színharmónia s a mesteri csoportosítás teszi oly remekmüvekké. Nevezetesebb típusai: A szép kertésznő, a Stiglices Madonna s az Esterházy-Madonna. Az utána következő festők inkább csak egy-egy vonást emelnek ki képeiken, tarta­lomban és formában oly harmonikus alkotá­sokat többé nem találunk, mint a renaissance nagy olasz mestereinél, kiknek ecsetje alatt összeolvad a szeplőtelen tisztaság s az anyai szeretet érzése. A jelen művészeti kísérletek e tekintet­ben egyrészt még mindig a régi olasz művé­szek örökségén élősködnek. S ez még a leg­kisebb baj. Vannak azonban a „fiatalok" kö­zött, akik merészen uj csapásokat vágnak és teremtenek uj, modern Mária-tipusokat. Tuli­piros, virágos keretben festenek egy csinos női alakot kis gyermekkel a karján, vagy anélkül, divatos, fűzős ruhában, buggyos vál­lakkal s azt mondják rá, hogy: Madonna­kép. Elfelejtik, hogy a vallásos kép festőjé­nek nemcsak ecsettel kell dolgoznia, hanem mélyen érző szivvel és hivő lélekkel. Pedig hány ilyen képet láthatunk most már máso­latban intelligens, sőt papi emberek szobájá­nak a falán. Képnek mindenesetre kép, szo­badísznek is az, de hogy valami sok áhítatot gerjesztene, azt kötve hiszem. Szent Bernát bizonyára eldörögné ezekre is a „Quos egot"! Címképünk is próbálkozás akar lenni e téren s egy Madonna-tanulmányt mutat be természet után. Kétségtelenül bájos jelenség és sikerült kísérlet a modern, igazi Mária-tipusok felé! Kedves előfizetőinknek és munka­társainknak boldog ünnepeket kívánunk! VITTMflNN IQNÁCZ QÖZTÉQLfl t s ^tqcseréf q Yfl Rf l Központi iroda: % Készit legjobb minőségű tetőcserepeket és különféle idomtéglát. Mintákat kívánatra ^ bárhová dijmentesen küld. j

Next

/
Thumbnails
Contents