Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-30 / 22. szám

2*2. szám. Pápa és Vi

déke 3. oldal A városok kongresszusa. (o) A mult héten tartották Budapesten a magyar városok kongresszusukat. Városunkat Mészáros Károly polgármester és Révész Arnold mérnök képviselték, a meghívottak között ott láttuk Hoitsy Pál képv. nevét is. A kongresszusra és az egyesületre, mely ezt réndezte, nagy feladatok várnak: t. i. a városok rokféle szükségleteinek, kívánalmainak helyes felismerése, okos segitési mód feltalálása és ezen eszközök erélyes keresztülvitele. Diszt és jelentőséget kölcsönzött a kongresszusnak Andrássy Gyula belügyminiszternek és Szterényi államtitkárnak a gyűléseken való megjelenése. Bárczy István budapesti polgármester megnyitó beszéde, — amint ezt egyes fővárosi lapokból megállapíthatjuk, — élesen szembe állította a városok ipari és kereskedelmi érdekeit a vidék mezőgazdasági érdekeivel. Ezt a törekvést, t. i. a városok kizárólagos merkantil és indusztriális törekvéseit ezen egyesület máskori megnyilvánulásaiban is észrevettük és nyíltan kimondjuk, hogy nem csak hogy nem helyeseljük, hanem kárhoztatjuk is. Nem látunk u. i. benne mást, mint e két erőforrásnak; az iparnak és a földmivelésnek mesterséges és merev szembeállítását, — de ugy látszik, hogy a nemzeti vagyont nem szaporító, hanem csak forgató tőke és kereskedelem javára. Nem tudjuk, de sejtjük, hogy ennek az irányzatnak a következménye, hogy Debrecen, Hódmezővásárhely, Nagykőrös megtagadták a kongresszushoz való csatlakozásukat. Érthető volna! A magyarországi városokat ugyanis nem lehet tisztán ipari és kereskedelmi érdekek szerint boldogítani. A javaslatok közül, melyek a gyűlésen elhangzottak, egyike a legérdekesebbeknek a városok háztartására vonatkozó. Azt az elvet vallja, hogy 1. a városok háztartásának főtápláló forrása a házra és háztelekre alapitott független és önálló községi adó. Tehát nem bizonyos százaléknyi pótadó az állami egyenes adók után, hanem ettől függetlenül kiszámított és kivetett városi egyenes adó. Az az újság, melyből mi ezt a referádát kiolvastuk, nem szól arról, vájjon a házakra és háztelkekre szánt ezen uj egyenesadó eszméje hogyan egyeztethető össze a városoknak az uj adótörvény tárgyalásakor hangoztatott keserves siránkozásával. Magunk szerény véleménye pedig ebben csúcsosodik ki, — hogy vájjon a kereskedelmileg és iparilag oly minden uton-módon, táplálásra szánt városokban az ipari és kereskedelmi jövedelem s a tőke-vagyon után kivethető adó nem képezheti-e fö tápláló forrását a városok háztartásának? Megint csak a ház és a háztelek (ami különben igen magyarázható fogálom, pl. az Esterházy-ut beépítetlen oldala, a Fazekas-utcai ácstelep s a Pordán belső telkei mind szerepelhetnek »háztelek« gyanánt!) viselje a terhek java részét ? 2. A városi háztartás segédforrása az érdekeltség egyéb vagyona után és az önálló fizikai személyek után szedett községi járulék. Ennek a javaslatnak a véleményünk szerinti bírálata az előző sorokban foglaltatik. 3. A közteherviselés legyen általános, az állam és az államiak se mentesittessenek. Ez nagyon igazságos és méltányos volna. Ha az állam az ő tisztviselőit és alkalmazottait e téren előnyben akarja részesíteni, ám adja raeg nekik a rájok kivetett adókat, de ne gátolja meg, hogy ők adózó alanyok lehessenek. 4. Ingatlanok átruházásánál felmerülő állami százalékokból az állam engedje át és szolgáltasson ki a városoknak 1 százalékot. Javasolja tövábbá, hogy a telekértékemelkedés megadóztatásának (erről annak idején egyik helybeli laptársunk elég sokat irt pro és kontra) tanulmányozását kezdjék el. ^ gyógyszertári jogoknak a városok részére való megszerzéséről való javaslatot nem tudjuk helyeselni. Lehet ugyan beszélni arról, vájjon a gyógyszertár-jog helyes-e a mai formájában, de a városi — hatósági — gyógyszertárakból nagy jövedelmet nem várhatnak a városok — mivel régi igazság az, hogy az állam és a község a legdrágább gyáros és a legrosszabb kereskedő, mivel a hatósági kezelés (rezsi) a legdrágább s az ellenőrzés nem lehet sohasem oly pontos, hogy ily, — formájában legalább is kereskedői üzemet, — a grammokig ellen lehessen őrizni. Sokkal életrevalóbbnak tartjuk a városi tüzkár-biztositás elleni társidat létesülését, melyről városunk főjegyzője az őszkor eléggé elmondotta megokoló, helyeslő véleményét. Az állami segélyekről átlag kevés szó esett. De helyesnek tartjuk azon tiltakozó felszólalást, hogv a reménylett állami segély nagyságát ne az illető város pótadójának nagyságától tegyék függüvé, mert volna elég olyan város, mely a nagyobb állami segély elnyeréséért emelné a városi pótadó százalékát. allnál s farkad nőne ki, föl sem is egyenesednél. — Hát hiszen ilyennek szült: a maga hibája — felelt vissza Roque. — Igaz, én szültelek, fiam, de a mikor látom, hogy mint valami malacnak, tétlenül múlnak óráid és semmi érdemeset sem tész. — Nekem ugy tetszik! ... — szakította félbe a vad fiu. — Abból a kenyérből egyél fiam, a mit magad szerzesz — folytatá türelmesen az anya — csak annyit mondok, hogy a mig te lumpolsz, édesapád mint egy marha dolgozik ott a narancsos kertben. — Hát ki parancsolja neki, hogy dolgozzék? ... A ki kedvére gyötri magát, hát csak tegye a halála napjáig. — Szegény ember házában az nap, mikor nem dolgoznak, nem is esznek s itt sok a fogyasztó, de csak ő maga a szerző. — Hisz ha azt akarja, hogy eltartsák, csak menjen a menedékházba, ott majd eltartják. — Fogd be, fogd be a szádat; megérdemlenéd, hogy kimessék a nyelvedet, a mely igy beszél az édesapjáról, s kutyák elébe vessék! ... Az a gonosz szellemed tanitott erre, a mely a klubbokba visz, melyek bizony neked is, nekem is vesztünket okozzák? ... — Én azt teszem, a mi nekem tetszik, magának pedig semmi köze ahhoz, hogy én mit teszek. — Van közöm, még pedig nagyon is; ha még az ing sem a tied, a mely rajtad van, mennyivel inkább az akarat. — Eh, hagyjon békét s tegyen békót a nyelvére! — feleselt vissza Roque azzal a megvető {elsőbbséggel, mely sajátja annak a szabadjára jutott fiúnak, a ki városból jött falura. — Eredj, te Káin-lelke te, majd még a pokolban feneklesz meg!" ... A rossz gyermek rosszul él s még rosszabbul hal meg. — Prédikálunk? . .. Hát csak rajta, páter, egyik fülemen be, a másikon ki — feleié Roque vállát vonogatva. S édesanyja bosszantására eltávozott, valami forradalmi dalt énekelve. A szegény anya szótlanul dolgozott tovább, miközben titkos, lomha könnyek gurultak végig arcán, melyeket Roque nyers önzése s gonosz lermészete csalt ki folyton szeméből. S valamint az emlékezés a szenvedés kimeríthetetlen forrása, mikor eszünkbe juttatja annak szeretetét, a ki már nem, vagy tőlünk távol él: az ő bánata is nőtt, midőn egybevetette Roque s másik fia, az oly szerető és szeretett Perico viselkedését. — Majd visszajön — szólt magában. S a reménység, a jövendő jóval biztatója, megédesítette szivében az elmúlt jónak nyomán támadt szomorúságra való emlékezést. Ily szomorú gondolatokba elmerülve, Joaquina nem vette észre azt a hosszú, csontos embert, a ki sietve jött le a dombról s épen vele szemben állt meg. — Áldás, békesség! — szólt keresetten — Teringettét! — pattant föl Joaquina fölugorva. — De megijesztett! — Oly rut vagyok, hogy meglehet ijedni tőlem? — kérdezé az ujon érkezett. — Hát iszen, ha igaz, hogy a csuklás ijedséggel gyógyul, maga már pusztán az arcával is megszünteti. (Folyt, köv.) legelismertebb c*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme FA, Fő-tér. 53. siám ^ Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifopástwlan szabása férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérlek utá«