Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-09 / 19. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. Május 1. vagyis A muuka ünnepe. A szociáldemokraták az utcán Nem azért irtunk ilyen sok címet, mintha valami világra szóló esemény történt volna, hanem mivel az ilyen demokrata sétáktól sok-sok tanulságot vonhatunk le. •* Különféle újságok hiradása szerint, már nem lelkesíti sehol a demokratákat a május elseje. Ezt a benyomást tette ránk a pápai szociáldemokraták viselkedése is. Nyolc órára voltak az elvtársak összelő va a Munkás-Otthonba. S megjelentek hu- j szan-harmincan. Kilenc órakor lehettek vagy J hetven körül. Ezekhez szólott Muii József. : Mit? 1. Pártolják a Népszavát, 2. Követelje- ! nek munkáspolitikát, 3. Bejelenti, hogy a 1 gyári munkások nem ünnepelnek, hanem dolgoznak, 4. A mult hónapban megtartott szociális kongresszusról részvétlenség miatt nem tud beszámolni, de legközelebb beszámol, ha még hárman lesznek is. Egyik, cipész elvtárs azt ajánlja, hogy a felvonulásra szakmák szerint álljanak fel. De nem lehetett, mert több szakmából még hírmondó sem volt. Alltak teliát össze-vissza. ! S megindult a menet, zászló, jelzőtábla nélkül, szomorúan, lelkesedés nélkül, szemlesütve. A vezető emberek mind hiányoznak. A zárt sorokban haladó kistömeg. egy temetési menethez hasonló. Nem égett arcukon a meggyőződés pírja, nem- csillogott szemeik a demokrata öntudattól, s néhány kivételével talán muszájból vettek részt a munka világünnepének pápai «muszáj» ünneplésén. S ez a lehangoltság annál rikítóbb szinben tünt | fel, mert minden házat, minden lámpa és villanydrótot teleraggattak az ünneplésre szóló felhívásokkal. S a városban tettek egy körsétát. S midőn a vasút felől a piacra értek, az útközben hozzájuk csatlakozókkal éppen 84-en voltak. Mosolyra indítottak mindenkit, akivel csak találkoztak. Ünneplésük nem látszott meg a város 1 mindennapiságán. A legtöbb munkás dolgo- j zott, künn, benn, mindenfelé. Nem akarták a •munka ünnepét munkátlansággal csúffá tenni. Mert itt az ideje, hogy józan munkásainknak szeméről a hályog lehulljon, melyet a demokraták, "elérhetetlen ábrándok rakták rá. A társadalom csak örülhet, hogy a rendbontók észretérnek, s a folytonos débá hálás és izgatás helyett a lelkiismeretes munkában keresik fölai boldogulásukat. Színház. Lázasan folynak a jutalomjátékok. A héten három is volt gyors egymásutánban. A közönség minden egyes alkalommal megtol- j tölte a színházat, igy akarván az illető művészek iránt leróni tiszteletét és háláját. A hét Bátory Béla jjtjtalorajátékával kezdődött. Fölhasználjuk az alkalmat, hogy ez alkalommai Bátory művészetét a komikum és társalgás terén méltassuk. Midőn azonban az ő bsillogó tehetséges és szép komikuma előtt meghajlunk, értékelni tudván az ő alakító képességeit, színpadi rutinját, társalkodásának gördülékeny simaságát, nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni is egyúttal, hogy a jó izlést sértő kiszólásoktól és pikáns izü kupléktól tartózkodjék. Nincs az ő művészetének szüksége arra, hogy az e féle dolgokon a karzat mulasson és tapsoljon. Szerdán este Déry Béla jutalomjátékául Schiller »Ármány és Szerelem« c. 5 felvonásos drámáját adták. A közönség adózni kivánván a művésznek, szinültig megtöltötte a színházat. Valósággal ünnepelte az estén Déryt. A taps, a zajos ováció szakadatlanul végig kisérte az egész előadást. Háromszornégyszer lámpák elé hivták a jutalomjátékost, ki meghatottan köszönte meg a közönség ez impozánsan nyilvánuló elismerését. Az ünnepeltotést, amely Déry művészetének szólt, megérdemelte, mert olyan egyénnek szólt az, aki, mondhatni, valósággal a művészetének él. Amint Kormos Ilonkáról elmondtuk, hogy vidéki társulatok ritkán dicsekedhetnek ilyen művésznővel, ugy bátran mondhatjuk, hogy drámai művészet terén Déry a vidéki társulatoknál, a legelső erőkhöz tartozik. Alakító képessége ment minden túlzástól. Gesztusai válogatottak, e tekintetben méltó pártnere VerŐ Janka, akiről szintén csak a legszebben nyilatkozhatunk. Elismertük már e téren aző képességeit is és a közönség már a mult szezonban kegyeibe fogadta őt, amire büszke is lehet, mert a művészetének valódiságot, tisztaságát és változatosságát csakhamar felismerte a közönség is. Pénteken tartott jutalomjátéka alkalmával a színház lelkes közönséggel telt meg, hosszasan, és melegen ünnepelve művészetét. A héten alig egy-két operette került sorra, de jobb is, mert a zenekar fogyatékossága nagyon is kiérzik a kiséretnél. Szeretnénk, ha e téren a pótolni valók mielőbb K á i ti . Irta: D Luis Goloraa. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardiu. I. Az 1869. év egyik verőfémes májusi napszállatakor a Jerezből Puerto de Santa Mariába vezető töltésuton egy már koros ember ballagcsált, maga előtt hajtva szamarát. Ezen csak egy málhazsák volt és rajta nyereg vagy bármely más ülés nélkül egy javakorbeli asszony ült, aki keservesen sirdogált, olykor-olykor a fejét fedő katalániai kendő csücskeivel száritva fel könnyeit. Ugyanez a, csakhogy elfojtott s tán ép azért még szörnyűbb fájdalom volt olvasható a férfi arcán is; lehorgasztott fővel lépdegélt, hóna alatt az •ostorral, mellyel a csacsit biztatgatta, időnkint pedig egy-egy, mint az ecet, oly maró könnycsepp gördőlt le s tünt el az évektől vagy a szenvedésektől megfehérített szakállában. Azután. mintha leplezni akarná bánatát, egy-egy jót vágott a szamáron, nyersen odaszólva : — Nee te, Tüske, ne lépkedj oly prosecciósan! Ez megijedve, fülét hegyezte s megszaporázta lépteit, de csakhamar visszaesett lassú menésébe, a füle lekonyult s csak néha-néha rázta meg, feje meg lelógott, mintha ő is résztvenne urai szomorúságában. Sokáig haladtak szótlanul, mig végre a férfi rámutatott az útszélen egy darab dinnyével és paradicsommal beültetett földre s oly nyomott hangon, mellyel nagy lelki fájdalmat szokás leplezni, szólalt meg, mintha közömbös dolgokról beszélne; — De jónak Ígérkezik az idén Pita Juan dinnyése ! Az asszony még a fejét sem vetette föl, sem nem szólt egy szót sem, mintha idegen volna reá nézve minden, ami nincs vonatkozásban fájdalmával. Ebben a pillanatban egy ember lépett ki a kunyhóból, mely egy magaslatról őrködött a dinnyés földön; karján két kosár paradicsom, s átlépve az utat szegélyző sövényen, utasaink felé tartott. Pita Juan volt maga. A keresztény magyar családok lapja az ÉLET : szépirodalmi kritikai hetilap. : : Szerkeszti: Andor Józsei. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár, Szemere György. Előfizetési ára : Egész évre 20, fél évre 10, =n 1/

i évre 5, egy hóra 2 korona. m= — Adjon Isten, Miguel uramé felesége! — szólt, hozzájok érve. — Fogadj Isten, Juan! — felelt Miguel. — Puertóba mész ? í— Nem, uram; Jerezbe igyekszem, el akarom adni ezt a két kosár paradicsomot, amely első lesz az idén a piacon. — Én nem mondhatom ugyanezt. Az én kertembeliek nem jutnak ki előbb, mig csak a katonák meg nem eszik. — De az enyémek koraiak s gyógyító gyümölcs. — Gyógyító? — Hát; hisz ezt fizetik legjobban. Tudnivaló ugyanis, hógy a halál, mint a csigáskutnak vizmeritő kereke, folyton visszajár. — S hogy adod? — Hát ezeket, amelyek még zöldek, huszonegy garasért! ezeket az érettebbeket pedig egy pesetáért s egy fityinggel sem olcsóbban. — Egy pesetáért ezt a paradicsomot, amely bizony beillenék ecetnek a malacok megdöglesztésére? . . . Nekem ugy látszik, Az ÉLET kiadóhivatala: Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28 b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ELET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —