Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-02 / 18. szám

18. szám. Pápa és Vidéke 4. oldal. összesen 8 ló. Elsőnek jött be Mező S. főhadnagy, Sibrik S. főhadnagy »Dörgős« nevü lován. Könnyen nyervén meg a futamot, mert körülbelül 20—25 lóhosszal ért elsőnek a starthoz. Második lett Weöres S. főhadnagy, »Csecse« nevü lovával. Harmadik Sényi B. száz. »Ella« nevü lován. Negyedik lett Horváth J. hadnagy, »Beodra« nevü lován. Ötödik Luka L. száz. »Kamasz« nevü lovával. IV. Pápai nagy akadályverseny. A földmivelésügyi miniszter dija. 1500 korona a győztesnek, 300 korona a másodiknak, 200 korona a harmadiknak, tiszteletdíj (adja gr. Esterházy Pal) a győztes lovasának. Futott 7 ló. Első lett gr. Pál ffy, gr. Forgách I. »Ifjasszony« nevü lován. Másodiknak jütt be Follis I., gr. Orssich P. főhadnagy » ximbál« nevü lován. Harmadiknak érkezett gr. Teleki I. hadnagy »Bikfic II.« nevü lován. V. Nyeretlenek versenye. Sikverseny. A földmivelésügyi miniszter dija 1200 korona és tiszteletdíj a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. 2400 m. Futott 6 ló. Elsőnek jött be gr. Vciy, gr. Merweldt M. őrnagy »Orgazda« nevü lován. Második lett gr. Pálffy, gr. Forgách I. »Gyöngyvér« nevü lován. Harmadiknak érkezett be Krciuzé, Kállay I. »Patient« nevü lován. VI. A m kir. pápai 7-ik honvédhuszár ezred altisztjeinek vadász-versenye. 50 K a győztesnek, 40 K a második, 30 K a harmadik, 20 K a negyedik, 10 K az ötödik ló lovasának. Emléktárgy a mesternek. Táv. kb. 4000 m. Résztvett századonként 2—2 altiszt. VII. Mezei gazdák versenye. Sikverseny. 150 korona a győztesnek, 100 korona a másodiknak, 50 korona a harmadiknak. Adja a veszprémmegyei gazdasági egyesület. Táv. kb. 2000 m. Ez volt a leggyarlóbb verseny. Nagynehezen jelentkezett a porondon 3 lovas, akik közül kettő az indítási helytől se tüled — se hozzád nem ment. Igy egy lovas kerülte meg kényelmesen a pályát. Nem szorította senki és igy többszörös lóhosszal bejött elsőnek. Ez a szerencsés lovagló Meretei Kálmán ádásztcveli lakos volt. Iskolaszéki gyűlés. A r. kath. iskolaszék április hó 24-én d. u. tartotta havi gyűlését Kriszt Jenő, esperes-plebános, egyházi elnök vezetése mellett. Elnök üdvözölve a nagy számban megjelent tagokat, a gyűlést megnyitja és felkéri az iskolaszéki jegyzőt a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasására, melynek megtörténte után az két tag által hitelesíttetett. A jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig felkéri Vágó László és Szabó István iskolaI széki tagokat. Elnök azután jelenti az iskolaszéknek, hogy Sült József, világi elnök sürgős és fontos elfoglaltsága miatt, nem jelenhetett meg a gyűlésen s ezt vele levélben tudatta. Az iskolaszék tudomásul vette. Úgyszintén tudomásul vétetett az elnök ama jelentése is, hogy a püspök, Ő méltósága, jóváhagyta a hitközségi költségvetési előirányzatot; valamint az irgalmas nővérek átiratát is, azzal a módosítással, hogy ezentúl, az általuk Íróeszközökre szedett összeg lehetőleg évenként egyforma összegben állapittassék meg. Ezek után áttértek a gyűlés tulajdonképeni anyagának tárgyalására, melynél legelőször is Gödbaum Anna, kézimunka-tanitónő kérvénye tárgyaltatott. A nevezett tanitónő ugyanis arra kérle az iskolaszéket, hogy a leány osztályokban, mint kézimunka-tanitót alkalmazza. Az iskolaszék többek hozzászólása után, a kérelmet elutasítja, de piegengedi. hogy az iskolák bármelyikében, nyári tanfolyamot nyithasson és ott a jelentkezőket, tetszés szerint szedendő tandíjért oktathatja. Elutasítja az iskolaszék a kath. tantestület ama kérelmét, melyben a törvény által biztositott évi 20 korona kert-illetmény megadásáért folyamodtak, úgyszintén a tanítónőknek a lakbérük felemelése iránt beadott kérvényét is. Ezzel szemben, a belvárosi iskolaszolga fizetését felemeli és szobájához egy konyha építését elrendeli. Tárgyalta az iskolaszék városunk polgármesterének átiratát, melyben sürgősen felszólítja az iskolaszéket, az orvosi látogatás alkalmával túlzsúfolva talált három osztálynak a szétválasztására. E tárgynál hosszan tartó vita indult meg. Többeken hozzászóltak, kik közül ki kell emelnünk Keresztes Gyula és • Varga Rezső iskolaszéki tagok felszóllalásait, akik erős meggyőződéssel keltek sikra a kath. iskolák fenntartása, megtartása és kiépitése érdekében. Ennek köszönhető az az egyhangú határozat, melyben kimondta az iskolaszék két osztálynak és pedig egy fiu s egy leányosztálynak a szervezését s azokat a felsővárosban a kath. legényegyesület által bérbebirt épületben fogja elhelyezni, egyben felkéri az elnököt, hogy nevezett egyesületnek a bérszerződését május 1-én mondja fel és az építkezések mikénti foganatosítását az elnökség vezetése mellett egy rögtön megalakított bizottságra ruházza. Megszavazott az iskolaszék az irgalmas nővérek által kért tornaeszközök beszerzésére évi 50 koronát mindaddig, mig az általuk ez alkalommal kért 279 korona értékű tornaeszközök be nem szereztetnek. De viszont a polgári iskolák számára kért takaritási dijat egyenlőre, tekintettel a hitközség súlyos anyagi helyzetére; — nem adta meg az iskolaszék. Tárgyal tátott végül Széptóth Jánosné kérvénye, mely kiegészítés céljából visszaküldetik a kérvényezőnek és csak azután fog az iskolaszék e tárgyban érdemleges határozatot hozni. Több kisebb ügy elintézése után a gyűlés véget ért. Színház. Ugy látszik mennél jobban kifelé tartunk a szini évadból, annál inkább kedvet kap a közönség a színház látogatására. Ez a hét látogatottság tekintetében felülmulta az eddigieket. Azonban az előadott darabok közül néhány nem valami nagy irói tehetségre vall és amolyan protekciós darabnak, látszik, amelytől bizonyos időközökben csak ugy hemzseg a színpadunk. — Leány, ha hazudsz, ha veszélybe akarsz csalni bennünket —! — Jó öreg, ne itélj rólam elhamarkodva. Lásd, nekem is van épen ilyen jó öregapám. Egyedül voltam én is, egyedül volt ő is, egymást vigasztaltuk. És már innen-onnan esztendeje lesz, hogy nem láthattam. Azt sem tudom, él-e, hal-e. Elraboltak tőle, elrabolt a szívtelen Zobor és hogy nem akartam felesége lenni, utolsónak tett utolsó rabszolgái közt. Hogy mi mindent szenvedtem, nincs idő elsorolni. Meghallottam, hogy ti itt vagytok, megszöktem, itt vagyok. Ha akartok, higyjetek szavamnak. Hatalmatokban vagyok; ha vesztetekre török, megboszulhatjátok magatokat. Tények igazolták a leány szavait. Olyan kitűnő gázlót mntatott, hogy szinte száraz lábbal kelhettek át rajta. Elmúlt az éjszaka, elmúlt a rá következő nap is. Mikor a nap fényes kocsija ismét lehajlott az égbolt nyugoti felén, nem volt szükség arra, hogy ő fesse vörösre a mezőt, a folyó hullámait: Zobor vezér szép nagy seregének omló vérétől piroslott a vidék. Kadocsa kemény dárdája a vezért is megállította menekülésében. Lefordult lováról, de élve kerül a magyarok kezébe, csak karját sebezte meg a vashegyü fegyver. Diadalmasan vonul föl a védtelen várba a magyar sereg. Az öreg Ravinu háza ajtajából nézi végig a kemény harcosokat. Nem bántják, hisz' öreg ember, meg aztán ott áll mellette a szép Rakitza is, azt meg megimerik már a magyarok. Nélküle tán még most is a másik parton vesztegelhetnének. Im, itt jön Zobor vezér. Még fogságában is büszke, keményen lépked, bár sajog, ég sebzett karja. — Látod, édes nagyapám, látod? — szól csöndesen Rakitza. — A jó Isten megalázta ami ellenségünket. Nem szól az öreg, nem is akar szólni. Csak szorosabban vonja magához unokáját, mintha még most is féltené attól a gonosztól. Kevéssel a fogoly után léptetnek a magyar vezérek. Az ifjabbik szemében még a harci tüz, a diadal mámora lobog, csak az öreg Zoárd arca nyugodt, komoly. Rakitza odalép hozzá: — Mondd csak, vitéz vezér, mi lesz a szerencsétlen Zoborral? Mint megütött harang mély kongása, hangzott az ősz vezér ajkáról a szó: — Azt -hallottam, annak a magas hegynek ott még nincs neve. Holnaptól kezdve Zobor vezérről neveztetik el. Mert mondom neked, ott fejezi be Zobor vezér gyalázatos életét gyalázatos halállal. Azt mondják, száraz, vén fa van a hegy tetején. Holnap gyümölcs lesz rajta, ritka gyümölcs! Azzal tovább lovagol az öreg előrehaladt társai után. Rakitza összeborzad a kemény végzésre. — Hallottad, jó nagyapám? Mégsem érdemel az a gonosz ember ily kemény véget. Csöndesen simogatja a vén Ravinu unokájának aranyhaját. — Bizony, kemény büntetés, de igazsá-