Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-05-02 / 18. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. fogyasztási szövetkezetek igazgatói, ha még ugy antiszemitáskodnak is a falu­ban, azért kedvenc bohócai és szive­sen dédelgetett barátai a városi zsidó nagykereskedőknek és fáradságuk jutal­mául küldenek nekik hosszú böjtkor maceszt. Váljék egészségükre ! Nem lenne-e helyesebb és célhoz vezetőbb, ha ezek az igazgatók ahelyett, hogy antiszemitáskodnak és mindent a zsidóktól vásárolnak, inkább nem anti­szemitáskodnának és a »Keresztény Ivözpont«-tól vásárolnának. Hiszen azt a »Kereszteny Központ«-ot a mi derék mágnásaink azért állították fel óriási anyagi áldozattal, hogy a vidéki szö­vetkezeti boltokat védő szárnyai alá vegye. Rut hálátlansággal tizet a mi ma­gyar mágnásaink álbozatkészségeért az a szövetkezeti igazgató, aki még a szö­vetkezeti eszme ellen is és az üzlet jövőjének kockáztatásával is betolakszik idegen boltokba vásárolni. Tisztességes dolog-e legázolni a mi becsületes népünk igaz lelkesedését azzal, hogy az ő pénzén felállított szö­vetkezi boltokat avatatlan emberek zsidó fiók-üzletekké sülyesztik. Az ilyen szövetkezeti igazgatókra pojácaruhát adnék és csengőt kötnék a nyakukra. Szeretném látni, melyik nagykeres­kedő tartja a pápai szövetkezetet fiók­üzletének és melyik tudna rábírni, hogy fióküzletét vezessem; pedig én nem antiszemitáskodom, hanem csak a szö­vetkezési eszme kijelelt vágányain ha­ladok. Szövetkezetünk majdnem mindent a »Keresztény Központ «-tói vásárol és csak oly esetben veszünk mástól vala­mit, ha az illető nagykereskedő sze­rencsés kötése folytán a napi árnál olcsóbban adhat el. Mi a »Keresztény Központ «-tói vásárolt árukkal álljuk a versenyt, de állják a hozzánk csatlakozott falusi szövetkezetek és helybeli kiskeres kedők is. Vaszar, Csóth, Salamon, Ugod a szöv. tkezettől szerezték be áruikat és nagyon szeretném, ha az avatatlan pojáca igazgatók megnéznék ezeknek a szövetkezeteknek mérlegeit. Talán fel­nyitnék szemük és belátnák, hogy szö­vetkezetnek szövetkezettel kell kezet fogni, ha bukni nem akar. Reménylem, nemsokára elközeleg az az idő, midőn átérzik a szövetkezeti igazgatók hivatásukat és egy táborban leszünk. Hiszem, hogy a katholikus népszövetségek igazgatói nevelnek majd ezen termett szövetkezeti igaz­gatókat és megbuktatják a mostani balekokat, kik ingyen vezetik a falusi zsidó fiók-üzleteket. Ha időm engedi, szívesen elme­gyek bármelyik lelkész, vagy tanitó meghívására a falvakba, hogy amit itt röviden irtam, szóval bővebben js el­mondjam. Bármikor szives készséggel ajánlom fel segítségemet a szövetkezeti pojácák kibuktatására. Pápa, 1909. április hó 27. Varga Rezső szöv. igazgató. — Interpellációk. A városi közgyűlésen a képviselőknek joguk van meginterpellálni a polgármestert bizonyos dolgokban. Helyes! De hogy egyik-másik képviselőtestületi tagnak valóságos mániájává váljon az interpellál ós, azt már még sem helyeselhetjük. Hogy pe­dig valaki interpellálása közben még fenye­getőzik is a város egyes hivatalnokaival szem­ben és interpellációjának előadásában olyan hangot használjon, amilyent a legutóbb tar­tott közgyűlés alkalmával, a pöcegödrök mi­kénti elhelyezése, tisztántartása, a lakosság állítólagos zaklatása miatt tett városunk egyik buzgó képviselője; az már valóságos rossz­indulat, mondhatni: gyűlölet volt az illető tisztviselő iránt. Még hozzá, ha olyan ügyben interpellált volna az illető képviselő, ami a képviselőtestület hatáskörébe tartozik, de mint később kisült, hogy e dologhoz a képviselő­testületnek egyelőre semmi köze és a rendőr­kapitány teljesen törvényes alapon intézkedett, amikor a dologban a közegészségügyi törvény és a kibocsátott miniszteri rendeletekhez al­kalmazkodott. Ha valaki tudatlan ágból tesz ilyen interpellációt, hát még az menthető, de ez alkalommal nem tesszük fel azt az illető Zobor. Irta: Röder Ákos. Folytatás. III. Korhadt fának is akad gyümölcse. Mikor Krisztus urunk születése után 806 ot írtak, tavasz kezdetén a Kárpátok lej­tőiről nemcsak a megolvadt hóáradat zúgott alá, hanem vele együtt hazátlan, hazát kereső néptömeg is. 20—30.000 lovas vitéz, mind ugy ül a lovon, mintha hozzá volna nőve, utánuk nagy társzekereken asszonyok, gyer­mekek. Megálltak f0nt _a* hegytetőkön és meg­dobbant szivük, mikor végigröpült szivük a hármas hegy, a négy folyó határán. Ez, ez lak ík;fttjo§kb! nsygrii (Je>. 9b fel^MrüfcteY b§^n4^nos, odaintette Y29 ~sb jöiiv ß^Kiflnrf 1 ß ei lm eritsd hata l" rüaxÍDaó Ezt" a föleiét szerezd meg hazául birom to­vább a munkát. Öreg vagyok, érzem a halál -Vfíe Roo' fO /f—&— ;h»e m- .'.I ?< Ah m közelségét. De nyugodtan várom. Hálát adok a magyarok Istenének, hogy ide vezérelte el­árvult népemet, hálát adok, hogy megláthat­tam uj hazánkat. Pár nap múlva nem leszek már köztetek. Ott. temessetek majd el, ott lent, abban a szép völgyben. Édes lesz a pi­henés, mert a holttestemet takaró föld nem­zetem földje lesz. És ugy történt, miként az aggastyán mondta. Két nap múlva csendesen pihent az uj haza földjében, nem hallotta mély sirja fölött az ütközetre rohanó paripák dübörgé­sét, nem látta a magyar fegyverek dicső győzelmeit. Nem telt bele sok idő és már Nagy­Morávia határain is száguldozott egy magyar csapat. Árpád küldte előre őket; nézzék kö­rül a vidéket arra felé is, alkalmas-e meg­településre ? Késő délután volt, mikor a magyarok­nak szemükbe tünt Zobor vezér büszke vára, mögötte a hatalmas hegy. — Támadjuk meg, foglaljuk el! — ta­nácsolta a két ifjabb vezér, Huba és Kadocsa. Ámde vezértársuk, a tapasztalatokban megőszült Zoárd, rosszalólag csóválta fejét. — Szabjatok féket harcvágytoknak. i Idegen a föld. ki kell előhb kémlelni. Fárad­i ­tak az emberek, nem kezdhetünk csatát. Hol­nap reggel elküldünk tiz embert kémjáratra és majd csak akkor támadunk, ha kedvező híreket, hoznak. Másnap kora reggel indult útnak a tiz ember. Kicsiny patak partján találták az első ellenállást. Zobor vezér seregének elő­része volt, 10—20 ember. A magyarok csak kétszer lőtték ki nyilaikat, csak kétszer küld­tek halálthozó üdvözletet a szlávokra s ezek nem várták be a harmadik nyillövést. Föl­kapkodták sebesültjeiket és rohantak vissza elbizakodott vezérükhöz, Hej, hogy fölcsillant az öreg Ravinu szeme, mikor elvonult háza előtt a visszavert csapat! Az egyik harcos jajgatva mutogatta a karjába akadt nyilat; tizenkilenc társa nem jajgatott: azoknak mellében vagy homlokában állott a vashegyü szerszám. Nyugodt, csen­des emberek voltak már ők. Az életben­:ßißfßvid0bßja 'ITkLl xA tm.I; LegelismertebV'c Y J^CjT O T ) Jj 2J k!l C^ érmekkel kitüntetve I d.'i ß/oiL .rnse hu ynü.tx® a r -m % A A első papai fern-divatterme Apa, Fő-tér. 53. szám Magymunkásszabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá r»

Next

/
Thumbnails
Contents