Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-05-02 / 18. szám
6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. fogyasztási szövetkezetek igazgatói, ha még ugy antiszemitáskodnak is a faluban, azért kedvenc bohócai és szivesen dédelgetett barátai a városi zsidó nagykereskedőknek és fáradságuk jutalmául küldenek nekik hosszú böjtkor maceszt. Váljék egészségükre ! Nem lenne-e helyesebb és célhoz vezetőbb, ha ezek az igazgatók ahelyett, hogy antiszemitáskodnak és mindent a zsidóktól vásárolnak, inkább nem antiszemitáskodnának és a »Keresztény Ivözpont«-tól vásárolnának. Hiszen azt a »Kereszteny Központ«-ot a mi derék mágnásaink azért állították fel óriási anyagi áldozattal, hogy a vidéki szövetkezeti boltokat védő szárnyai alá vegye. Rut hálátlansággal tizet a mi magyar mágnásaink álbozatkészségeért az a szövetkezeti igazgató, aki még a szövetkezeti eszme ellen is és az üzlet jövőjének kockáztatásával is betolakszik idegen boltokba vásárolni. Tisztességes dolog-e legázolni a mi becsületes népünk igaz lelkesedését azzal, hogy az ő pénzén felállított szövetkezi boltokat avatatlan emberek zsidó fiók-üzletekké sülyesztik. Az ilyen szövetkezeti igazgatókra pojácaruhát adnék és csengőt kötnék a nyakukra. Szeretném látni, melyik nagykereskedő tartja a pápai szövetkezetet fióküzletének és melyik tudna rábírni, hogy fióküzletét vezessem; pedig én nem antiszemitáskodom, hanem csak a szövetkezési eszme kijelelt vágányain haladok. Szövetkezetünk majdnem mindent a »Keresztény Központ «-tói vásárol és csak oly esetben veszünk mástól valamit, ha az illető nagykereskedő szerencsés kötése folytán a napi árnál olcsóbban adhat el. Mi a »Keresztény Központ «-tói vásárolt árukkal álljuk a versenyt, de állják a hozzánk csatlakozott falusi szövetkezetek és helybeli kiskeres kedők is. Vaszar, Csóth, Salamon, Ugod a szöv. tkezettől szerezték be áruikat és nagyon szeretném, ha az avatatlan pojáca igazgatók megnéznék ezeknek a szövetkezeteknek mérlegeit. Talán felnyitnék szemük és belátnák, hogy szövetkezetnek szövetkezettel kell kezet fogni, ha bukni nem akar. Reménylem, nemsokára elközeleg az az idő, midőn átérzik a szövetkezeti igazgatók hivatásukat és egy táborban leszünk. Hiszem, hogy a katholikus népszövetségek igazgatói nevelnek majd ezen termett szövetkezeti igazgatókat és megbuktatják a mostani balekokat, kik ingyen vezetik a falusi zsidó fiók-üzleteket. Ha időm engedi, szívesen elmegyek bármelyik lelkész, vagy tanitó meghívására a falvakba, hogy amit itt röviden irtam, szóval bővebben js elmondjam. Bármikor szives készséggel ajánlom fel segítségemet a szövetkezeti pojácák kibuktatására. Pápa, 1909. április hó 27. Varga Rezső szöv. igazgató. — Interpellációk. A városi közgyűlésen a képviselőknek joguk van meginterpellálni a polgármestert bizonyos dolgokban. Helyes! De hogy egyik-másik képviselőtestületi tagnak valóságos mániájává váljon az interpellál ós, azt már még sem helyeselhetjük. Hogy pedig valaki interpellálása közben még fenyegetőzik is a város egyes hivatalnokaival szemben és interpellációjának előadásában olyan hangot használjon, amilyent a legutóbb tartott közgyűlés alkalmával, a pöcegödrök mikénti elhelyezése, tisztántartása, a lakosság állítólagos zaklatása miatt tett városunk egyik buzgó képviselője; az már valóságos rosszindulat, mondhatni: gyűlölet volt az illető tisztviselő iránt. Még hozzá, ha olyan ügyben interpellált volna az illető képviselő, ami a képviselőtestület hatáskörébe tartozik, de mint később kisült, hogy e dologhoz a képviselőtestületnek egyelőre semmi köze és a rendőrkapitány teljesen törvényes alapon intézkedett, amikor a dologban a közegészségügyi törvény és a kibocsátott miniszteri rendeletekhez alkalmazkodott. Ha valaki tudatlan ágból tesz ilyen interpellációt, hát még az menthető, de ez alkalommal nem tesszük fel azt az illető Zobor. Irta: Röder Ákos. Folytatás. III. Korhadt fának is akad gyümölcse. Mikor Krisztus urunk születése után 806 ot írtak, tavasz kezdetén a Kárpátok lejtőiről nemcsak a megolvadt hóáradat zúgott alá, hanem vele együtt hazátlan, hazát kereső néptömeg is. 20—30.000 lovas vitéz, mind ugy ül a lovon, mintha hozzá volna nőve, utánuk nagy társzekereken asszonyok, gyermekek. Megálltak f0nt _a* hegytetőkön és megdobbant szivük, mikor végigröpült szivük a hármas hegy, a négy folyó határán. Ez, ez lak ík;fttjo§kb! nsygrii (Je>. 9b fel^MrüfcteY b§^n4^nos, odaintette Y29 ~sb jöiiv ß^Kiflnrf 1 ß ei lm eritsd hata l" rüaxÍDaó Ezt" a föleiét szerezd meg hazául birom tovább a munkát. Öreg vagyok, érzem a halál -Vfíe Roo' fO /f—&— ;h»e m- .'.I ?< Ah m közelségét. De nyugodtan várom. Hálát adok a magyarok Istenének, hogy ide vezérelte elárvult népemet, hálát adok, hogy megláthattam uj hazánkat. Pár nap múlva nem leszek már köztetek. Ott. temessetek majd el, ott lent, abban a szép völgyben. Édes lesz a pihenés, mert a holttestemet takaró föld nemzetem földje lesz. És ugy történt, miként az aggastyán mondta. Két nap múlva csendesen pihent az uj haza földjében, nem hallotta mély sirja fölött az ütközetre rohanó paripák dübörgését, nem látta a magyar fegyverek dicső győzelmeit. Nem telt bele sok idő és már NagyMorávia határain is száguldozott egy magyar csapat. Árpád küldte előre őket; nézzék körül a vidéket arra felé is, alkalmas-e megtelepülésre ? Késő délután volt, mikor a magyaroknak szemükbe tünt Zobor vezér büszke vára, mögötte a hatalmas hegy. — Támadjuk meg, foglaljuk el! — tanácsolta a két ifjabb vezér, Huba és Kadocsa. Ámde vezértársuk, a tapasztalatokban megőszült Zoárd, rosszalólag csóválta fejét. — Szabjatok féket harcvágytoknak. i Idegen a föld. ki kell előhb kémlelni. Fáradi tak az emberek, nem kezdhetünk csatát. Holnap reggel elküldünk tiz embert kémjáratra és majd csak akkor támadunk, ha kedvező híreket, hoznak. Másnap kora reggel indult útnak a tiz ember. Kicsiny patak partján találták az első ellenállást. Zobor vezér seregének előrésze volt, 10—20 ember. A magyarok csak kétszer lőtték ki nyilaikat, csak kétszer küldtek halálthozó üdvözletet a szlávokra s ezek nem várták be a harmadik nyillövést. Fölkapkodták sebesültjeiket és rohantak vissza elbizakodott vezérükhöz, Hej, hogy fölcsillant az öreg Ravinu szeme, mikor elvonult háza előtt a visszavert csapat! Az egyik harcos jajgatva mutogatta a karjába akadt nyilat; tizenkilenc társa nem jajgatott: azoknak mellében vagy homlokában állott a vashegyü szerszám. Nyugodt, csendes emberek voltak már ők. Az életben:ßißfßvid0bßja 'ITkLl xA tm.I; LegelismertebV'c Y J^CjT O T ) Jj 2J k!l C^ érmekkel kitüntetve I d.'i ß/oiL .rnse hu ynü.tx® a r -m % A A első papai fern-divatterme Apa, Fő-tér. 53. szám Magymunkásszabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá r»
