Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-11 / 15. szám

1*2. szám. Pápa és Vidéke Czicza egy fekete napon levelet kapott, anonim levelet, mely óvja a boldogtalanságtól és figyelmezteti, hogy még nincs késő, lépjen vissza a frigytől, mert Gyurkával sok veszély fenyegeti: ez a Gyurka egy léha, könnyelmű, ledér férfiú, valóságos Kékszakáll, a kinek sok viszonya volt az élet utain és azok közül még számos most is fennáll. Hát bizony szegény Czicza igen megijedt. Félt Gyurkától, mint a bűntől és leveleit, melyben válaszért könyörgött, elégette. Sokat sirt és keveset aludt. Ki lehet az a becsületes lélek, aki figyelmezteti a fenyegető veszélyre? Bizonyosan javát akarja. Erős lett a sok sirás után és tanácsot kért a kuzintóí. A kuzin — egyike a boldogtalan asszonyoknak — jó tanácsot adott neki. — A férfiak, Czicza, elhidd nekem, a kinek tapasztalataim vannak, mind, mind egytől-egyig jellemtelenek. Csak azért házasodnak meg, hogy a feleségeiket megcsalják. Vigyázz Czicza, vigyázz a boldogságodra! Lépre ne menj! Czicza, boldogtalan lész, én előre megjósolhatom. Az urad elhágy, vagy a mi borzasztóbb, megcsal egy nyomorult festett hajú kóristánéval, a tulajdon szakácsnéddal, fuj, förtelem. Czicza megrémült. Mintha már meg lett volna csalva. Megirta Gyurkának, hogy bizony jobb ha a dolgot idejekorán meggondoljuk és eleibe vágunk a jövő boldogtalanságának. ni. Az önérzetes György ur egy nagyot sóhajtott és ráborult az asztalra, de ezt bizonyosan nem tudom. Az is lehet, hogy indulatosan tépte össze a lilaszinü kis levelet és azt mormogta magában: — Ni, u kis zöldszemü Czicza, hát márig féltékenykedik. Gsak nem hisz el ilyen szamarságot. Kellemetlen. Miután még vannak önérzetes férfiak, — Czicza kuzinja szerint ugyan oly kevés, mint a bölény — és György urat ezek közé sorozhatjuk, mert határozottan és gyorsan cselekedett: a regény folytatása megszűnt. György világosan irt Cziczának, ha gondolja, hogy nem lesznek boldogok, akkor jobb ha nem kezdik meg vándor utjokat az élet terein. Meggyónt mindent, nem tagadott j semmit, amit tett, leirta magát: lásd, ez vaj gyök én. Czicza hallgatott, aki hallgat, az beleegyezik. Egy kicsit bobogott a szive, nem nagyon ám, mert erősítették pici lelkét a tapasztalt kuzin jó tanácsai, valamivel soványabb lett, ami jól is állt neki, aztán hamar, igen hamar férjhez ment szintén egy tanárhoz, aki a kilencedik fizetési osztály második fokozatába volt sorozva és latin-görög szakmában dolgozott. A klasszika filológia eme bajnokának kevés érzéke volt az idealizmus iránt és ami a Czicza fejében motoszkált, az Örök Szerelem nagy gondolata, Kovács Nep. János tanár urat kevéssé hozta izgalomba. Ellenben a mákos rétes, nemkülömben a túrós mácsik iránt jobban lelkesült és többrendbeli teóriája közül nem utolsó volt az, amit a női nemről tartott, jelesen, hogy azt az Ur a férfiú szolgálatára rendelvén, a rendeltetése az, hogy dolgozzék. A klasszikusok kiváló barátja megvetette a táncot s szegény Gziczát egy bálba sem vitte el, pedig az ugy szeretett volna táncolni . . . Korán kiábrándulván az Örök Szerelem elméletéből, Czicza teljes erővel a háztartás karjaiba vetette magát s az el is foglalta egészen. Nep. János gömbölyödni kezdett s minél jobban nőtt a tekintélye, annál finynyásabb lett és annál többet követelt a sze gény asszonytól, aki, ha sorsán csak egy keveset gondolkozóba esik, belátja, hogy ő nem annyira felesége Kovács Nep. Jánosnak, mint szakácsnéja. Élethivatása nem állott másból, mint főzött és gyermekeket szült. Nem lenne teljes Cica regénye, ha azt egy fájdalmas akkord nélkül fejeznők be, mely Cicát boldogtalan asszonnyá avatta és megeresztette könnyeinek zsilipjét. Az eset kissé prózai, de az élet is próza, és esak ritkán emelkedik a költészet magaslatára. Cica mákos rétest sütött, mely a családban »papa kedvence« név alatt hihetetlen fogyasztásnak örvendett. A rétes megégett, ebből háborúság lett és ez Cica vereségével végződött. Ne tessék valami szellemi vereségre gondolni, ezt a csatát két izmos marok nyerte meg, amelyek büszkén vallották tulajdonosaiknak Kovács Nep. Jánost. A két marok a réA tömeg helyeslőleg morgott s innenonnan lehetett hallani: — Bizony már azóta a halak csipkednék; ott vinné a Tisza valahol a Boszorkánysziget táján! A trafikos elérzékenyült s a pénzes fiókban kaparászott. Egy ötös bankót hajtogatott össze s diszkréten a káplár ur kezébe akarta csúsztatni. A káplár szerénykedett: — Köszönöm, köszönöm ... Jó szívből tettem! — De mégis . . , A közelállók közül valaki erősködött, hogy ugy illik az: katonának kevés a pénze, a ruháját is tönkretette. Végre is engedett a káplár ur s a trafikosné még a fűrer ur zsebeit is megtömködte jóféle szivarokkal. A rendőr feljegyezte a káplár nevét a jegyzőkönyvébe s a vasárnapi publikum eloszlott. A káplár a ruháját száritotta s a kancsal trafikos az eset részleteit mesélte el a fúrerrel, aki afitrafikos bolt pultján ült, nagyokat szippantott a potyaszivarból s a trafikos hálálkodó szavaira csak annyit jegyzett meg: — A katona csak katona! Szja, a böcsület. A gyerek meg vagy három dunna alatt nyögött s kegyetlenül izzadt a herbateától. Néhány nap múlva a fűrer, meg a káplár éppen a Csülök Pista sonkáján osztozott, mikor a káplárt rapportra hivták a kapitány elé. Szörnyen megijedt a két katona. A káplár homlokát még a hideg veríték is kiverte. Mi lesz? Ez bizonyosan a vasárnapiért van! Kitudódott valahogy! Valaki mégis észrevette? . . . 5. oldal. test tálastól együtt a padlóhoz vágta aztán megfogta Cicát, mint Krisztus a foltozó! vargát és birtokon kivül helyezte a konyhába, azzal a hozzáadással, hogy ha ez eset ismétlődik, válóper lesz a vége. Cica megijedt. Ez mind ismeretlen dolog volt előtte eddig. Hát nem az Örök Szerelem, hanem a mákos rétes alapja a családi boldogságnak ? Ennyi csalódást nem birt el. Sietett a kuzlnhoz és a két boldogtalan asszony könyei egy csermelyben csörgedeztek itatván a szomjas egereket. Fel sem kellene emliteni, hogy a békességet a legkitűnőbb túrós mácsik hozta létre, mely valaha tanári körök asztalára került. IV. Egy tanári kongresszuson történt, hova Gziczát férje magával vitte, hogy György ur, ki akkor már igazgató volt, szintén feleségével, egy üde arcú asszonnyal a karján, Cziczával találkozott. Darab ideig némán szemlélték egymást, mig György felismerte az elhanyagolt külsejü asszonyban Cziczát, a régi, édes szőke Cziczát, ki már nem szőke, sem a szép Czicza nem volt többé. Könnyedén üdvözölte és felesége kérdésére, ki ez az asszony, azt felelte: — Régi, diákkori ismerős, de igen megváltozott szegényke. Felesége tréfásan megfenyegette Gyurkát: — Majd kivallatom magát és azt hiszem, megint rajtacsípem. György szive talán hangosabban dobbant egyet, mikor Gziczát eltűnni látta, úgyszintén Cziczáé is, aki György ur láttára elfogult lett, mert egy melankolikus érzés járta át lelkét, az Örök Szerelem sejtelmes érzése, de csak egy pillanatra, mert a mákos rétes erősebb, félelmetes motívuma sietve szorította ki onnét. Petőfi háza. Petőfi Sándorról mit kell hallanom: Házat vett magának a Bajza-uton? S miket életében eladogatott, Visszavált most minden bútordarabot ? A raport után a káplár, mint egy bo! lond szaladt be a fűrerhez. Az arca ragyogott az örömtől, a kezében valami fényeset szorongatott, lihegve állott meg az ajtóban s csak annyit tudott mondani: — Kereszt . . . kereszt! — No? . . . kérdezte a fűrer. — Kereszt ... Én kaptam! Végre magához tért a káplár. — Igen, én kaptam, amiért a gyereket kihúztam; a kapitány ur nagyon megdicsért s husz forintot is adott. Nesze itt van a fele! — Hát a kereszt? — Azt nem adom! Megmutatom otthon a faluban. — Ohó! — Hallgass ... Ne itt van a másik tiz forint, de a kereszt az enyém, mert ez — nagy tisztesség!