Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-04-04 / 14. szám

1*2. szám. Pápa és Vidéke 5. oldal. fangos parasztnak. Jók voltak: Csecs Pál (Kun), Surányi Lajos (kupec), Horváth Misi (lócsiszár), Domonkos Jancsi (Imre gyerek) Szentgyörgyi Ferenc mint Matyi jogász szer­zett dertis perceket. Kissé zavarólag hatott, hogy Hermann Laci (sugó) folyton ott járt­kelt a szereplők között, de ezen nem lehetett segíteni, mert a fiuknak mindössze négy nap állott rendelkezésükre, hogy szerepüket meg­tanulják. Az bizonyos, hogy pompás sugó volt. Egészen beleélte magát a szerepébe. Feltűnést keltett az egyes szereplők szép né­pies öltözete. Legszebb volt a Serer Laci matyó-ruhája? 100 forintnál többe került. Az élvezetes, kedves kis apróságot, melyet a szereplők legjobb tehetségük szerint igyekez­tek előadni, viharos, meleg tapssal hálálta meg a közönség. Az igazi kamarazene nagymestere, Beethoven akár saját maga is élvezettel hallgatta volna végig a következő számot: 7. hegedüszonátáját, melyet hegedűn Gyémánt Miklós, zongorán Kis József játszott. Minden túlzott virtuozkodás mellőzésével, a zenemű­fajok emez ágához méltó komolysággal, de mindamellett kellő gonddal és műérzékkel kidolgozva, egyszerű, de értékes előadásban mutatták be az egész C-moll szonátát mind a négy tételében. Nem hinnők, hogy még a klasszikus zene nem ismerői is nem érdek­lődéssel élvezték volna végig a gyönyörű mu­zsikát. Hisz hegedüjátékosokban oly szegények vagyunk, hogy azokat, kik nem a cigány­zenében lelik meg összes zenei igényük ki­elégítését, örök hálára kötelezi Gyémánt Miklós zenetanár, ha újra és újra fellép mű­vészi játékával. Kis József hasonlókép teljes elismerésünket vivja ki mindannyiszor, ahány­szor közénk jő gyönyörködtetni bennünket. Blasutigh Sándor volt a felolvasó ez esté­lyen. A független erkölcs volt értekezésének témája, melyet minden oldalról szépen meg­világítva érthetően, érdekesen fejtegetett. A kath. kör titkárának jutott ime a kapuzárás. A hallgatók bizonyára szives örömest fogják viszontlátni — kapunyitáskor is. A kis csa­logány, Tóth Anna ujabb babérlevelet szer­zett magának ama nagy koszorúhoz, mely fejét övezi. Gyémánt tanár zongorakisérete mellett először annak egy értékes szerzemé­nyét, majd népdalkincsünk néhány gyöngyét adta elő ugy, amint szokott. Ugy, amint csak ő tud . . . Elég ebből ennyit mondani s értjük a felzuduló tapsvihart, mely minden énekszámát követte. Végül a dalárda énekelt egy népdalegyveleget. Ezúttal Zsilavy Sándor kezében volt a vezénypálca: Szentgyörgyi karnagyot u. i. gyásza akadályozta a nyilvá­nos szereplésben. A dalárda alapos készült­ségét dicséri, hogy ez alkalommal is pompá­san megállotta a helyét. Igy folyt le az estélyek utolsója, mél­tóan az előzők nagy sikeréhez. A kath. kör nyugodt lehet, el van is­merve — létjogosultsága. A ker. szociálista bőrmunká­sok nyilvános szakgyülése. A ker. szoc. bőrmunkások nyilvános szakgyülésén, melyet a ker. Munkásegyesület • helyiségében tartottak meg, sok cipész és csizmadia iparos jelent meg, s nagy érdeklő­déssel hallgatták az ott elhangzott szavakat. I A gyűlést Nagy János a pápai helyi­csoport elnöke nyitotta meg. Örömének adott kifejezést, hogy oly szép számmal jelentek meg az érdeklődők, majd hosszasabban fej­tegette a cipész és csizmadia munkások helyzetét. Utána Szalai Lajos központi titkár (Bu­dapestről) tartott igen tanulságos előadást, melyben a bőrmunkások mai állapotát vá­zolta. Bővebben mutatta be azoknak a cipész, iparos, kereskedőknek az üzelmeit, kik itthon Magyarországban állíttatják ki a cipőfelsőrészt, azután elküldik ezeket Csehországba, és ott megcsináltatják éhbérért; a magyar munkások pedig kénytelenek munka nékül élni, kitaszítva a nyomornak és züllésnek. Bemutatta azután a szociáldemokrata vezéreknek kisded játékait is, hogy a szak­szervezeteket politikai eszközöknek használ­ják fel, s a munkások véres verejtékkel szer­zett s pártadóba befizetett pénzét nem arra használják, amire rendelve van. Majd lelkes felszólítással felhívja szaktársait, hogy a ke­resztény szereteten alapuló szocializmusnak mindig bátor hitvallói és védői legyenek. Ezután Safer Lajos demokrata cipész segéd akarta az előbb felhangzott vádakat megcáfolni, de nem sikerült neki s azért a hallgatóság hangos gunykacaja közt volt kénytelen az eredményt elhagyni. A szégyen annál teljesebb lett, mert Szalai Lajos ügyes szavaival megadta a kegyelem döfést Safer állittásainak. Nagy János azután megköszönte a hall­gatóság szives türelmét és érdeklődését a gyűlést nagy lelkesedés között zárta be fél hét körül. Este fél nyolckor pedig a Munkásegye­sület tartott kellemes és érdekes felolvasást. Az egyesület terme szokás szerint most is zsúfolásig megtelt. Az estély Árki Mariska ily c. monológ­jável kezdődött: »Ha én férfi volnék«. Zama­tos mondásaival állandó derültségben tartotta a hallgatóságot. Ezután komoly tárgyra ke­rült a sor. Káuzli Gyula az egyesület elnöke tartotta meg előadását e cimen: Miért kell hinni Istenben ? Teljesen népies, mindenki ál­tal megérthető módon adta elő a mai kor hittudósai legmeggyőzőbb bizonyítékait Isten létére vonatkozólag. Kézzelfoghatólag bizonyí­totta be a világ léte-, s elrendezéséből, lelki­ismeretünk sugalmából s a világ népeinek közmeggyőződéséből, hogy kell egy legbölcsebb lénynek lennie, ki mindent létrehozott. Érdekes volt az előadás alatt a jelenlevő demokraták arcvonásait szemlélni. Mosolyogni nem mer­tek, ellenvetést tenni nem tudtak (nem is tudhatnak — mert okos ellenvetéshez ész és előtanulmány szükséges. A Népszava frázisai nem elégségesek !) csak egynek ajkáról leb­bent el egy ilyen sóhajás: »nekünk ugyan hiába beszél.« Ily csökönyösség komolyságra nem mutat ! Az estély egy szép kvartettel a Budai indulóval végződött, melyet a nyolc emberből álló énekkar adott elő kifogástalanul, s me­lyet közkívánatra meg kellett ismételni. Felhivju:; egyúttal a közönség figyelmét a mai felolvasó estélyre is, melyen ugyan­csak Kauzli Gyufa elnök tart előadást a kö­vetkező cimen: Halhatatlan-e a lélek s mi következik ebből? A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyletének alakuló közgyűlése. A magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyesületének pápai fiókja mult vasár­nap alakult meg 101 taggal. A központ kép­viseletében Pethő Sándor titkár jelent meg. Az alakuló gyűlésen mintegy 50 tag jelent meg, volt azonban számos érdeklődő is. Balogh Ernő, mint a gyűlést egybehivó bizottság elnöke, üdvözölvén a megjelenteket, köszönetét fejezte ki a központi kiküldött előtt, hogy a gyűlésre lejönni szives volt, egyben pedig kérte, hogy az egylet célját s az alapszabályok egyes pontjait ismertesse a jelenlevők előtt. A központi titkár hosszasan s meg­győzően adta elő az egylet humánusságát és magasztos céljait. Ez az egyesület csakis azért fejlődött oly hatalmassá, mert kebelé­ben nem tür sem politrkai, sem pedig fele­kezeti szempontokat. Buzdító s lelkesítő be­széde végén arra kérte a tagokat és a leendő tisztviselőket, hogy az egylet felvirágoztatása érdekében fejtsenek ki továbbra is lelkes agitációt. A tisztviselők hűségesen és ponto­san teljesítsék kötelességüket. Majd a köz­j pont nevében őszinte köszönetet mondott Pápa város polgármesterének, az egyesület érdekében kifejtett tevékenységeért s azon előzékenységért, hogy a helyi fiók hivatalos helyiségeül szives volt átengedni a városháza tanácstermét. Miután megmagyarázta a rok­kantság fogalmát, a pápai helyi fiókot meg­alakultnak jelentette ki, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a 245-ik. Átadta egyszersmind a hivatalos pénztári bélyegzőt, a szükséges könyveket és alapszabályokat. Védnökké lelkes éljenzés közben Mé­száros Károly polgármestert, elnökké dr. Körös Endre ref. főgimn. tanárt választották, aki kijelentette, hogy mint uj tag, nem tartja magát érdemesnek erre a kitüntetésre, de a közbizalom előtt meghaioi. Megígéri, hogy minden erejével azon lesz, hogy az egyesüle­tet felvirágoztassa. Köszönetét fejezi ki a bi­zalomért és elrendeli a többi tisztviselő meg­választását. Alelnök lett Legény Ferenc és Pereszteghy Lajos, jegyző Balogh Ernő és Wolmuth Lajos, pénztáros Szita Gyula és Blum Miksa. Választmányi tagok: Blasutigh Sándor, Kauzli Gyula, Czipott Géza, Böröcz Sándor, Farkas Béla, ifj. Biró Károly, Németh Imre, Mátz Mihály, Somogyi Sándor, Legény József, Török Antal, Vér Ferenc. Ackermann Alajos, Horváth Mihály, Kovács Mihály, Vellner Jó­zsef, Pághó Gyula, Orbán Károly, Puck József. Választmányi póttagok: Barthalos István, Grószher Nándor, Draskovich János, Horváth Lajos és Halász Mihály. Az elnök végre a maga és tiszttársai nevében köszönetét fejezi ki az irántuk meg­nyilvánuló bizalomért s azt indítványozza, hogy Pápa város polgármesterének az ügy iránti szimpatikus viselkedéseért s n helviség.

Next

/
Thumbnails
Contents