Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-03 / 1. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai kathol ikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 250 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé se Istenitélet Délolaszországban. Megint dúltak a földnek elemei és romboló, szivet­tépő, irtózatos munkájukban nem tudta meg­állítani senki és semmi. Elpusztitottak min­denkit és mindent, amit értek. Hegyek om­lottak össze, a tenger vize hatalmas ará­nyokban csapott ki medréből, világító tor­nyok sülyedtek alá, a föld kérge megnyílott és paloták dűltek a mélységbe. A patakok hirtelen eltűntek, hogy egy más helyen annál nagyobb erővel törjenek elő és segítsenek az elemek pusztításában. Az emberek tízezrei hullottak egy szempillantás alatt, felismerhe­tetlen sírjukba. Mintha az alvilág összes lakói birokra keltek volna és bosszújukat az elpusztult Messina és Reggio di Calabria la­kosságán akarták volna kitölteni. A megjö­vendölt utolsó itélet napját juttatta eszünkbe az az irtózatos földrengés, amely teljesen elpusztította délolaszországnak e két virágzó helyét. Körülb. 140 ezer ember pusztult el e részleges végitéletben. Messina és Reggio di Calabria helyét ma már csak kőhalmaz jelzi. A világtörténelem egyik legnagyobb és leg­borzasztóbb földrengései közé tartozik, amelyet emberi elme megtudott az utódok számára őrizni. Az immár teljesen megszűnt Messina városát ugy a termeszei, mint a történelem eseményei már több izbeii erős megpróbál­tatásoknak tették ki. így -pl. 1783-ban hasonló katasztrófa érte, romokba döntvén a város felét. 1823-ban egy tengerrengés következté­ben kitört áradás pusztította. 1713-ban ve­szedelmes pestisjárvány tizedelte meg a vá­ros lakosságát. A görögök által alapított gyö­nyörű Koloniát Kr. előtt 396-ban a karthagoiak teljesen elpusztították. Újra épülvén, 312-ben Agathokles csapatai támadták meg s'284-ben a lázadó mamertinok kezébe került, a keresz­ténység első századaiban római birtok volt, 831-ben pedig a szaracénok hódították meg. A középkorban görögök, normannok és sza­racénok harcoltak a város birtokáért. A kö­zépkor vége felé felváltva majd szicíliaiak, majd franciák, végül spanyolok hatalmába került. Az 1847 és 1848-iki forradalmak után nápolyi csapatok szállották meg, amelyek leg­tovább tartották hatalmukban Garibaldi csa­patai előtt. Messina az utolsó városok közt volt, melyek az egységes Itáliához csatlakoztak. Csendálet a Major-utcában. Hányan mondták már és hányszor ismételtük, hogy a szesz és ennek ikertestvére, az erkölcstelenség, kivetkőzteti az embert emberi mivoltából s állattá alacsonyítja le. Elveszi józanilélő ké­pességét és oly brutális cselekedetekre kész­teti, amelytől undorral fordul el minden tisz­tességes ember. A szesz romboló munkájá­nak tulajdonitható az alábbi szomorú valóság is. A szeretet nagy ünnepén, Karácsony nap­ján, ugy 11—12 óra közben beállított 12 huszár Brejjer Mátyás bordélyház tulajdonos­hoz. Néhányan közülök a szesz tulhajtása miatt meg akarták mutatni, hogy ki a legény a csárdában? Miért, miért sem, összevesztek a tulajdonossal és azokkal a bizonyos szemé­lyekkel, különben pedig, ha az alkohol dü­höngeni akar, nem vár biztatásra! Az oda kirendelt ügyeletes rendőr látva a túlnyomó erőt és még hozzá mindegyik fegyveresen; csak néma szemlélője akart lenni a katonák duhaj kedvének, ámde amikor őt is egyszerre csak az egyik öté* »r utár or felszólította őket, hogy hagyják el rögtön a házat. Lett erre óriási kardcsörgés! A ren­dőrt átölelve vitték magukkal ki a folyosóra, közben a kardoknak ugyancsak volt dolga a tehetetlen rendőrön és ha még idejében egy civil segítség nem érkezik, talán a sovány és panaszos kenyéren tartott egyik derék rend­őrünk ma már a temetőben nyugszik. Az utolsó pillanatban azonban a rendőr segítsé­gére érkezett egy civil ember és ezzel sike­rült a rendőrnek annyira szabaddá tenni ina­gat, hogy hozzáfért a revolveréhez és lőtt. Talált is szerencséjére, mert különben pat­kány méreg nélkül is, amelyet az éhség ellen ajánlottak neki. a másvilágra patkolt volna. Sajnálatos esemény annál is inkább, inert a huszárság és rendőrség eddig a leg­jobb viszonyban, élt egymással, aminthogy ugy is kell. Hisszük azonban, hogy az illető körök bölcs mérséklete megtalálja az utat, hogy az a régi békés állapot ismét helyre­álljon. Beköszöntő. A mai nappal kezdi meg kis la­punk negyedik évfolyamát. Küzdelmes éveken mentünk keresztül, de a jósá­gos Isten segítségével eddig még sike­rült kikerülnünk a zátonyokat. Az uj év küszöbén nincs sok mondani valónk. Lelkes közönségünk, mely három év óta kiséri rokonérzés­sel törekvéseinket, eléggé megismer­! hette lapunk irányát. Programmunk a régi marad. Az a néhány levél, melyen a »Pápa és Vi­déke« megjelenik, továbbra is meleg tűzhelye lesz a vallásos és hazafias érzésnek. Igazlelkü, bátor szószólója minden becsületes törekvésnek, elszánt harcosa a minden elfogultságtól ment igazságnak. Hűséges ó're, oltalmazója a tisztességes, keresztény erkölcsnek. Szerény, de mindig megbízható mun­kása a városunk javára irányuló tö­rekvéseknek. Testvéreink! Itt az ideje, hogy fel­ébredjetek. Ha a jelek nem csalnak, nehéz napoknak nézünk elébe. Támogassátok ezt a kis lapot, mely messze vidéken egyetlen szószólója a haza­fias alapon álló keresztény magyarságnak. 1 9 0 9. Minden esztendővel jobban érez­zük egy kavargó, zivatarokat hozó idő­nek borongó közeledtét. Történelmi ok­nyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg a mai kor és a francia forradalom nagy epochája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom s kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve. A társadalom deka­denciában majd fölhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, a felsőbb osztály gyűlölet­től kisérve. A francia forradalomnak el kellett következnie : Megérlelte az idő. így van most is. Az irodalom láz­ban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecessió nevében torzszü­lötteket teremt. Előttünk a legrútabb osztályharc s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bál ványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúznak és az az uj esztendő, melyet köszön­_

Next

/
Thumbnails
Contents