Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-03-15 / 12. szám

4. PÁPA és VIDÉKE 1908. április 22. Az irg. nővéreknél március 15 én szép számú közönség gyűlt össze a tornateremben. A csinosan diszitett színpadon a képző és polg. i-.kola növendék-serege egyesült. Lelkesülten énekelték a polg. isk. növendékei Szentgyörgyi S. énektanárnak ez alkalomra zenésített Talpra magyar és Szabadság, dicsőség kezdetű két szép dalát. — Igen ügyesen, értelmesen szavalta Szentgyörgyi Elza p. I. o. n. Rudnyánszky Gyula A honleány c. költeményét. — Jobbágyi Gizella p. IV. o. n. érzéssel festette a szegény beteg asszony kinos gyötrődését a harcmezőn vesztett fia fölött. — A szép gondolatokban bővelkedő ünnnepi felolvasást Annunciata nővér a polg. isk. III. o. főnöke tartotta, szeretettel intette a növendékeket hazaszeretetre és munkálkodásra a hazáért; mert nagygyá a magyart csak a munka teheti, még a tétlenség azonos a lassú halállal. — Igen szépen sikerült az ünnepség utolsó száma Ábrányi E. Mi a haza? Dr. Horváth Ákos zenésített melodrámája. Szépen megálta helyét az ügyes szavaló Báthory Mariska k. II. o. n., de nagy hatást is keltett a közönségben, kapott is tapsot eleget. A közbeeső énekszámokat a képző növendékei énekelték Mudra Olga zenetanitónő korrekt zongorakisérete mellett. A ker. munkásegyesület ünnepségének folytatásául délután az egyesület helyiségében szép számú üni.eplő közönség gyűlt egybe. Büki Ferenc és Sas Ferenc tanulók szépen előadott szavalatokkal gyönyörködtették a közönséget. Grátzer János elnök beszédjében a nap jelentőségét méltatta. Végül buzdította a tagokat kitartó munkásságra, szorgalomra és józanságra, mert ilyen tulajdonságokkal dicsekedhető munkások vannak csak a haza javára. Tóth Juliska, Molnár Kálmán alkalmi költeményét szavalta el nagy hatással. Szeift, Pál és Horváth Ferenc egy ének előadással járultak hozzá az ünnepély sikeréhez. A Kath. Kör páratlanul szép ünnepélylyel adózott a nagy idők emlékének. A zsúfolásig megtelt tornateremben, melyet ez alkalommal gyönyörűen feldiszitett a rendezőség, Jándi Bernardin, a bencés gimnázium ékesszavu igazgatója méltatta a nagy nap jelentőségét. Klasszikusabb, tömörebb összefoglalását még néin igen hallottuk a 48-as időket megelőző mozgalmaknak. A gyönyörűen kidolgozott beszéd izzó, tüzes befejezése viharos telszést aratott. Nagy Gabriella tökeletes művészettel megrázó drámai erővel adta elő Szepessy: »Petőfi álma« c. melodrámáját. A közönség visszafojtott lélekzettel hallgatta a mesteri szavalatot,, melyet végül zajosan megtapsolt és lelkesen megéljenzett. A zenekiséret.et Kiss Vilma szolgáltatta ismert, diszkrét művészetével. A Rákóczy-nyűány mindjárt az ünnepély elején magasra fokozta a hazafias lelkesedést. Migály Mariska és Ilonka egész lelküket beleöntöttük a tüzes, izig-vérig magyar zenébe. Gáty Zoltán hegedűn, Szentgyörgyi Sándor gondorkán csillogtatták kiváló technikai tudásukat. Takács Gedeon nagy tűzzel szavalta el »A szibériai« c. költeményét. A költemény is, a szavalat is osztatlan tetszésben részesüllek. A mariséit cigányokat négy gimnazista adta álő. Scheret- János (vas| vári) ismét sok tapsot aratott. Csupa tüz ez j a kis fiu, csupa lelkesedés. Kovács Józsi (költő) ! szabatos, tiszta előadása is méltán magára ! vonta a figyelmet. Sokat mulatott a közönség I Pálfi Ignác (cigány) hamisítatlan, cigányos ! kiejtésén. Scherer István (balió) is ügyesen I megállta helyét. Elismeréssel kell megemlékeznünk a Kath. Kör dalárdájáról, mely egykét próba után is igen élvezetes, összhangzó énekszámokkal emelte az ünnepség fényét. Gratulálunk Szenlgyörgyi Sándor karnagynak, ki a betanítás nehéz munkáját végezte s az előadott éuekszámokat oly szépen megzenésítette. De igaz szívvel gratulálunk Szekeres Bónis társelnöknek is az est fényes sikeréért. A bencés gimn. együtt ünnepelt a Kath. Körrel. A Felsővárosi Kath. Kör este fél 7-kor tartotta meg ünnepségét a kath. elemi isk. tornatermében. Derék gazdáink hazafias ünnepségén igaz örömmel láttuk az intelligencia több tagját. Megjelent Botka Jenő, a kath. kör elnöke, Jándi Bernardin, a bencés gimn. | igazgatója, Borbély György ny. plébános, stb. Az ünnepi beszédet Béri Zsigmond elnök mondotta, aki lelkes szavakkal buzdította a nagyszámú hallgatóságot a magyar haza szeretetére. Nagy tetszést aratott Kutasy Mihály háznagy rövid, de igen talpraesett felszólalása. A dalárda, melyet Széptóth János tanitó vezetett, derekasan megállta helyét s méltán rászolgált a fölzúgó tapsokra. A szavalók közt kivált a kis Hetyei Anna ügyes, biztos fellépésével, tiszta, csengő hangjával. Scherer János magával ragadó hévvel szavalta el a Talpra magyart. De meleg éljenzéssel hálálta meg a közönség Keresztes Róza, Kutasi Margit és Anna, Dekovies Anna, Heckler Anna, Tonior Imre, Baranyay Erzsébet és Mórotz Juliska szép szavalatait is. A Kossuth nóta eléneklésével ért véget a kegyeletes ünnepség. A Kath. Legényegyesülelben este 7 órakor gyülekeztek az ünneplők. Ott volt az jegyet nyújt át Paganininek. A nagy művész villogó tekintetet vetve az idegenre, ijedten olvassa el a levelet, majd igy szól: »Uram, az Ön óhaja teljesül.« Sthoeny üdvözölve a társaságot, eltávozott. Harmadnapra óriási falragaszok fokozták Gand városa lakóinak izgatott kíváncsiságát. Ekkor tartotta Paganini utolsó kocertjét. A falragaszokon a következők voltak olvashatók : »Ma lép fel először a német hegedűművész, Sthoeny Ferenc, aki mérkőzni szándékszik Paganini Miklóssal; minthogy Paganini az ajánlatot elfogadta, Sthoeny az eddigi felülmúlhatatlan hegedűművésznek »Le Streghe« (Boszorkánytánc) cimü világhírű »Fantasia-Gapriccióját fogja játszani.« — A hirdetés hatása óriási volt amit az élelmes olasz fel is használt magasra emelve a helyárakat. Szükségtelen említeni, hogy az az egész város ott volt a színházban. A megállopodás szerint először Paganini lépett a színpadra, mialatt Sthoeny az egyik öltözőszobában várakozott. A függöny felgördül; a fenomenális hegedűművészt óriási lelkesedéssel fogadják. A nagy művész még soha sem játszotta a Boszorkány-táncot, ezt az ördögös művet oly ördögös hatalommal, mint most. Szinte az alvilágot idézte elő hegedűje titokzatos üregéből; a hangok alakot öltöttek, mintha az alvilági szellemek lettek volna, őrölt táncukat a színpadon. Agyrémek, kisértetek, káprázatos alakok jelentek meg, mintha csak az ördögök és a boszorkányok estélyt rendezlek volna a pokolban. A hallgatóság meg volt rémülve s mintegy megkövülve élvezte a borzasztóan fenséges hatást. Paganini végzett. Az emberek felugrálva sikoltoztak, tapsoltak, jajgattak, mintha csak őrjüntek volna. Végre kicsinyenként lecsendesedtek. Ezalatt Sthoeny óriási izgatottsággal várakozott. Csod s virtuóz volt, számára nehézség nem létezett. Igaza volt Klaussnak, midőn azt mondta : »Én téged mindenre megtanítottalak és te mindent tudsz, amit a legnagyobb hegedűművész tudhat.« De amiről Ferenc álmodozott : a mestere izomrostjaiból készült hurok másvilági hatása, a szenvedélyek sóhajai, a nagy zenetanár zokogása, haldoklása, szeretete, tenger zúgása, az elkárhozottak ordítozása: mindezen álmok, melyekért a mester feláldozta magát, —• most egyszerre megsemmisültek. Ferenc elvesztette bátorságát, de mégis megkezdi a nagyszerű darabot; a legnagyobb könnyűséggel látsza, hisz számára nincsen nehézség. Közben segítségül liivja a nagy mester szellemét, majd kétségbe esve elkezdé átkozni, árulónak nevezni; végre egyszer csak leszakgatja a titokzatos húrokat, és iszonyú dühvel rátipoi. »Őrült! Őrült! vezessék el! Segítség! Sikogatnak mindenfelé. Sthoeny kirohan és zokogva veti magát Paganini lába elé : »Bocsánat ezer bocsánat! Azt hittem, hogy . , .« Paganini testvéri szeretetei öleli meg a nagy virtuózt, aki ezután nyugodtan elmondja a titokzatos előzményeket. »Te istenien játszottál« mondá Paganini, »de még hiányzik valami.« »Igen hiányzik — feleié Sthoeny —• az öreg Sámuel engem megcsalt.« »Nem ez az oka, szegény Ferencem, mondá némi gúnnyal Paganini, — a te mestered német volt, mint magad is: már pedig ördöngösen játszani ; ehhez olasz szellem kell! Ha tehát lehetséges, — folytatá egész halkan, — olasz embernek lelkét leheld • hegedűdbe. És a diabalikus Paganini legyőzhetetlen, felülmúlhatatlan még ma is ! Lukács Dezső kömives-mestJ és épitési-vállalkozó Papa, Faki-utca 35. Vállalkozik mindennemű kőmivesmunk álatokra, építkezésekre. Fel világosit ásókkal, tervezetekkel, költség-vetéssel szívesen szolgál. A a építtető köaönség pártfogását kéri.