Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-03-01 / 9. szám

I PÁPA és VIDÉKE 1908. március 1. A Felsővárosi Kath. Kör ma este 6 órakor felolvasást tart, melyre a kört.tagjainak mentől nagyobb, számban való megjelenését kéri az elnökség. NYILTTÉR. (E rovatban közlöttekért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.) Két levél. i. Nagyságos és főtisztelendő Kriszt Jenő esperes-plebános úrhoz Pápa. Főtisztelendőséged több helyre levelet irt azon célból, hogy Pápáról való elhelyeztetésemet kieszközölje. íme a megható példa, mikor a lelkipásztor belelát hivének szivébe és kiolvassa belőle azt, hogy más állomáshelyre kívánkozik. Ez valóban kitüntető figyelem és előzékenység, mert tisztán saját jóvoltából vette magának a fáradságot a nélkül, hogy erre csak egy szóval is felkértem volna. Nagyságod már azt is tudja, hogy sikerrel protegált, mert igaz örömmel híresztelte, hogy Vargának áthelyeztetését kivitte. Igaz, hogy én még nem tudom, maradok-e, vagy mennem kell, de minden esetre köszönöm az irántam tanusitott nemeslelküségét, mellyel szülővárosomból kilevelezni igyekezett és igyekszik. Midőn köszönetemet tolmácsolom, engedje» hogy egy szerény kérelemmel is járuljak kegyes szine elé. Arra kérem, hogy ne rágalmazzon, mert ugy sem hiszi el senki azokat a képtelen dolgokat, melyeket rólam mond és ir. Különben is nagyon feltűnő mindenki előtt, hogy ennyire megváltozott és ily rövid idő alatt változott meg felőlem való véleménye. Hiszen csak másfél éve, hogy meghatott és reszkető hangon mondott reám üdvözlő beszédet a szövetkezet érdekében kifejtett önzetlen működésemért azon a vacsorán, melyet tiszteletemre polgártársaim rendeztek. Ilyen rövid idő alatt vagy egyikünk, vagy másikunk nagyon megváltozott. Igazán, azt kell hinnem, hogy nem elég buzgón vezetem a szövetkezet ügyeit és emiatt vonta meg Főtisztelendőséged irántam tanusitott régebbi jóakaratát és tiszteletét. Mert azt tudom, hogy a szövetkezet ügyeit nagyon a szivén hordozza és ennek már annyi tanújelét adta, hogy éjjeli és nappali éberséggel lehetett azt jóakaratú támadásai miatt virágzásában megtartani. Mily csudálatos, hogy a szövetkezet vezetősége iránt hangoztatott bizalmatlansága dacára sem mondotta fel Nagyságod két darab üzletrészét, pedig szívesen visszafizetnénk, hogy ne kelljen örökösen rettegnie befektetett pénze miatt. Látja, én nem félek, pedig több ezer koronáért vagyok kezese és jótállója a szövetkezetnek, mint ahány koronát Főtisztelendőséged befektetett az üzleti tőkébe. Ha ezt nem hinné el, szívesen bebizonyítom hiteles okmányokkal. Ezen kezességben osztoznak velem igazgató társaim és ugy látom, hogy ők sem rettegnek a bukástól ugy, mint Nagyságod. Azt hinné valaki, hogy ezért az áldozatkészségért talán fizetésünk is van, pedig dehogy van. Nem pénzért dolgozunk és áldozunk mi, hanem a népünk iránti szeretetből. Hol volna már az a szövetkezet, ha mi is ugy megfizettetnénk minden félórai munkánkat, mint az Esperes ur pl. az esketésnél, mert újságból olvastam, hogy ugyancsak kipréseli még a koldusból is az esketési dijat, ha mindjárt a ker. munkásegyesületnek kell is azt közadakozásból összegyűjtenie. A szövetkezet igazgatósága Főtisztelendőséged bizalmatlansága folytán és ha e bizalmatlanságot sikerül a tagok bármily kis részébe belepréselnie, szivesen helyet ád más igazgatóságnak. Átadjuk eddig élvezett fizetésünket is, ezen felül pedig a magam részéről 200 koronát ajánlok fel szegénysorsu kath. hivők esketési alapjára, ha akár ellogadható férfi, akár polgár, akár pap, aki szövetkezeti igazgatói tisztségemet az azzal járó kötelezettségeimmel együtt átveszi. De ha ily férfi nem akad, akkor szivesen és büszkén viselem tovább is tisztségemet addig, mig szervezetem birja e nehéz munkát, vagy amig Főtisztelendőséged a városból ki nem levelez. Pápa, 1908. február 26. Tisztelettel Varga Rezső. II. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kérem, legyen szives becses lapjában A kath. tanitóválasztáshoz nyilatkozatomat közzé tenni. Az igazság érdekében kérem ezt, mert azzal vagyok megrágalmazva, hogy Tóth Viktória ellen szavaztam. Mivel többen megtámadtak és határozott kijelentésem dacára sem akarnak fölhagyni ezzel a váddal, kénytelen vagyok ezen uton nyilatkozni. Arra kérem, hogy soraimat szószerint tessék leközölni. Előre is kijelentem, hogy abban senkit nines szándékom megsérteni, noha igazán felháborított a rágalommal az, ki felköltötte. Én megbocsátom neki, viszot kérem, ha talán egyszerű ember létemre tollam elcsúszna valamerre, tulajdonítsák e téren való járatlanságomnak. Ismételve kijelentem, hogy senkit megsérteni nincs szándékom. A tanitónő-választáshoz a felháborodás adja kezembe a tollat. Hogy jogos-e a felháborodásom, azt a közvéleményre bizom. Előre is kijelentem, hogy nem az bánt, hogy nem a mi jelöltünk győzött, mert a többség akaratán mindig meg kell nyugodnunk, meg a meggyőződését mindenkinek tizzteletben tartom. De meg, akit megválasztottak, azt én is szivemből óhajtottam megválasztani, ha nem is most, de a legközelebbi alkalommal. Mert én ugy fogom fel a dolgot, hogy ahol nagyobb a szükség, ott előbbre való a segítség. És akit egyhangúlag alkalmaztunk ideiglenesen kitűnő bizonyítvánnyal, azt nem taszíthatjuk ki az iskolából, ha kötelességének pontosan megfelelt. Ilyen gyalázatot, hogy évközben kellett távoznia, akinek van szive, nem hágy elkövetni. A másik jobban várhatott volna és semmi sérelem, vagy gyalázat nem érte volna, ha Tóth Viktóriát egyhangúlag, mint annak idején Fekete Magdát, a jövőben pedig Migály Mariskát szintén egyhangúlag megválasztottuk volna, mert mindannyian, kik most Tóth Viktóriát akartuk, a legközelebbi alkalommal Migály Mariskára szavaztunk volna. Nem ez bánt engem! Hanem az, hogy mi, kik mindenhol a társadalomban minden téren mellőzve és hátraszorítva vagyunk, itt az iskolaszékben sem tudunk érvényesülni. Pedig, itt mi közép- és munkásosztály nagy többségben vagyunk. Közülünk valók azok, kiknek köszönhetjük, hogy nem tudunk érvényesülni. Es hogy ez igy lesz a jövőben is, arról meg vagyok győződve. Már többször hallottam, pedig okos emberektől (Haller J., Huszár IL), hogy a magyar ember nagyrésze, nem érett meg a jogok használatára. De most szomorúan tapasztaltam is, hogy igy van. Mert ahhoz mégis csak nagy éretlenség kell, hogy oda csatlakozzék valaki, ahol ellenkezők az érdekek. Vagyis: ha mi egyet akarunk és elegen is vagyunk, miért kell akkor egyikünknek odafordulni a másikunk ellenére, ahol mások az érdekek és ahol csak az egyikünk-másikunk segítségével tudnak érvényesülni?! Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mikor jövünk mi? Mert hogy eddig csak azt néztük, hogy más az epret hogyan szedi, de nekünk csak a kapálásából került, az bizonyos. Téved, aki azt hiszi rólam, hogy én egy kicsit is elitélem azokat, kik ily ügyesen értenek érdekeik megvédéséhez, sőt csak becsülni tudom őket, mert kitartók és erősek, van bennük ész és akarat. Tanulhatnának tőlük az ingadozók és kishitűek. Hanem azt minden esetre jó néven venném tőlük, ha hitünk ellenségeivel szemben is győzelemre vinnék azon zászlót, mely alá sorakozni osztálykülönbség nélkül kötelességünk mindnyájunknak a keresztény Magyarország érdekében. Pápán, 1908. febr. 23. Keresztes Gynla. Megnyílt a fürdő. A gőz és kádfürdő csütörtökön megnyílt. A gépek s a kazán teljesen jó állapotban vannak s igy az iparfelügyelő megadta a2 engedélyt az üzem megkezdésére. Lukács Dezső kömives-mester és épitési-vállaikozé Papa, Laki-utca 35. Vállalkozik mindennemű kőmivesmunkalatokra, építkezésekre. Fel vi Iá gosit ásókkal, tervezetekkel, költségvetéssel szivesen szolgál. Az építtető közönség pártfogását kéri.