Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-12-13 / 50. szám
IIL évfolya m. Pápa, 1908^december 13. _ 50 sz ám. PÁPAES YIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai katholikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes száin ára 24- fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos :• A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője •. i r : GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczk Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé Legsürgősebb teendőink. I. A katholikus sajtó megerősítése. (*) Nagy riadalmat okozott városunk kath. társadalmának kath. érzésű és kath. gondolkozású rétegeiben az a körülmény, hogy mult vasárnap sok előfizetőnk hiába várta a Pápa és Vidékét. Egyesek már aggódni kezdtek, hogy talán csődöt mondtunk. Megbuktunk. Ami nem is volna olyan nagy csoda, ha meggondoljuk, hogy a pápai katholikus nép is olyan, mint a többi. Könnyen hevül, még könnyebben — lelohad. Pedig egyelőre még nincs semmi baj. Nem csuktuk be a boltot. Egyhamar nincs is hozzá kedvünk. A zavarnak az volt az oka, hogy Cellből 60 példánnyal kevesebbel kaptuimk, mint amennyi kell. De délután már rendben volt a dolog. Megjöttek az elmaradt példányok s nyugodtan lélekzettek fel mindazok, akik a kath. sajtó ügyét nemcsak a szájukon hordják, hanem tehetségük szerint elő is mozdítják. A múltkoriban a »Pápa és Vidéke« zavaros anyagi viszonyait tettem szóvá ezen a helyen. Az országos kath. sajtóról csak mellékesen emlékeztem meg. A viszonosság elve azt kivánja, hogy most az orsz. kath. sajtó helyzetéről mondjunk néhány komoly szót. Az l)j Lapot akarom t. olvasóink figyelmébe ajánlani. Ez a kitűnően szerkesztett kis lap valóságos átalakuláson ment át december elseje óta. Terjedelme megbővült, külső alakja tetszetősebb lett, állandóan szépen sikerült illusztrációkkal jelenik meg s a tartalma is rendkívül változatos. (Aki nem hiszi, győződjék meg róla!) Igazán gyönyörűség olvasgatni. Cikkeit élénk temperamentum, erős hazafias érzés' és rendithetetlen vallásos meggyőződés hatja át. Múltja tiszteletreméltó. Régi, kipróbált harcosa a kath. ügyeknek. Csak nagytokú tájékozatlansággal, vagy határozott rosszakarattal lehet róla oly hangon irni, mint Pólya Lajos tiszteletes ur a »Dunántuli Protestáns Lap«-ban.(1908. noV. 20. 835 — 36. 11.) »A sajtó ... a sötétséget, babonát, kuruzslást s a középkori felfogást képes visszaidézni. Kiváltképpen könnyen végzi a rombolást azok közt, kik az emberiség gyerekkorát élik. Ilyenek közt végzi a klerikális sajtó a Népfüzetek, Naptárak és TJj Lap által a XX. század szégyenére a sötétség munkáját.« Lehetne még folytatni ezt az otromba idézetet, de fölösleges. Csak annyit jegyzünk meg rá, hogy aki ilyen hangon mer irni a kalholicizmus egyik legkipróbáltabb, leglelkesebb szócsövéről, az ne beszéljen az emberiség gyerekkoráról. Mert vagy tudva állit valótlanságot, vagy nem tudja, mit-beszél s akkor ő sem nőtt még ki abból a bizonyos — gombolós nadrágból. A tiszta evangyéliom egyik sajtó-nagyságától tehát ismét volt szerencsénk megludni, hogy a, magyar népnek nem a Népszava, nem a Friss Újság, nem a Budapesti Napló, a Polgár, a Nap a megrontója, hanem az — Uj Lap ! Hogy is szokta mondani az Alkotmány? »Köszönjük kazár, hogy erre megtanítottál !« Miért küzd az Uj Lap ? Hogy a népet ősi hitében megtartsa. Hogy lelkét nemesitse. Hazájához való hűségben megerősítse. Ügyes-bajos dolgaiban felvilágosítsa, értelmét kiművelje. S ezt nevezi egy keresztyén pap a XX. század szégyenének ! Hát tényleg szégyen. De nem az Uj Lap működése szégyenletes, hanem a tiszteletes urnák a cikke. És szégyene annak a lapnak is, amely időközökben fel szokta robbantani az ilyen tengeralatti, sötétségben lappangó aknákat ! Erre az éretlen, hebehurgya támadásra nem lehet más a válasz, mint az Uj Lap tömeges megrendelése. Eddig nem igen mertünk az érdekében sikra szállani. Mert örökös volt a panasz a kihordók ellen. Most azonban — hála Istennek — vége ennek a ferde állapotnak. Ismét sikerült megnyernünk, a jó Domonkosnét, aki évek során át buzgó, odaadó' harcosa-volt egyetlen krajcáros lapunknak. A Kath. Sajtóegyesület 48.000 koronát áldozott az Uj Lap újjászervezésére. Vájjon megmozdul-e végre aj?ath. társadalom? Támogatja-e a saját ügyét? Talán-talán megértjük az idők szózatá ! Eddig 120 — 150 példány kelt el városunkban. Vasárnap 300-at küldtek s d. e. 10 órakor nem volt már egy sem. Ez is haladás! De mi ez oly városban, melynek 11 ezer kath. lakosa van? Mit olvas a többi? Mit olvas elsősorban a kath. intelligencia? A nép már kezd ébredezni. A művelt uriosztály azonban még ma is az ellenségeit támogatja. Innen van az a sajnálatra méltó tudatlanság mely a legigazságosabb, legjogosabb kath. ügyben is »klerikális hatalmi túltengést, jezsuita ~ nászéft« meg tudom is én mit nem lát. — Járjon elő jó példával az intelligencia. Egy krajcár nem vág földhöz senkit.. Vagy a katholikusoknak csak a zsidó lapokra van naponként 10 fillérjük? Az érettük küzdő kath. orgánumra egy krajcáruk sincs? Ez volna a XX. század szégyene !
