Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-12-06 / 49. szám

6. oldal. Pápa és Vjdéke 42. szám. szinüleg a pápai rendőrségre célozva, azt irta. hogy „Mucsán és környékén a mult napokban egy élelmes csaló járt, aki előkelő irodalmi társaságok ügynökeként adva ki magát, alaposan rászedte, különösen az egyházi életben forgolódó embereket, stb. Valaki, mondjuk X. Y. — megjelentette az esetet a főrendőrnek, hogy a csalót, aki úgyszólván a fendőrség ölébe pottyant, mégis csak el kellett volna fogni. »Jól van jó, persze, hogy el kellett volna fogni, mondá fontoskodva a rendőrség feje, de azért nem kell busulni, majd elfogjuk, ha viszzajön Kecölből, mert nekünk is igen fáj rá a fogunk." S minthogy ezen állítását a „P. és V.« cimü lap nov. 22-én megjelent számában közölt cáfolat dacára is fenntartja, amennyiben az abban foglaltakat reám vonatkoztatná. ezokból mindazokat, akik azt áliitják, hogy nekik ily nyilatkozatot tettem, ezennel hazugnak nyilvánítom. Pápa, 1908 dec 4. Szokolyrkapitány. Az őrült zeneművész. Irta Gkislanzoni- — Olaszból Szeberényi L. Az újságok hasábjaiból naponkint olvashatunk nagy szerencsétlenségeket, váratlan öngyilkosságokat, melyekel az emberek nyomora. kétségbeesése és elkeseredettsége idéz elő. Kérdezzétek meg a lesújtó szkepszisnek, a kétkedésnek pely

ties állu, sápadt arcú és beteges gondolkozású bölcsészeit; ők válaszolnak a kérdésre: miért van ez? De vigaszt és gyógyító szert nem tudnak nyújtani. Ám, forduljatok a megrendít hetetlen hit és meggyőződés komoly hirdetőihez, ők is adnak választ, de gyógyító írt is nyújtanak .... Nagvhirü olasz trombita-művész volt Rubly Pál. aki Dalmáciából származott és 20 éves korában már Velencében, a Fenice-szinházi zenekarának volt tagja. A fiatal művész azon rokonszenves egyének közé tartozott, akiknek vonzó megjelenésük, tekintetük élénk benyomást keltenek a figyelő lelkében. Egyik év nyarán együtt utaztam vele Páduába, ahol Szent Antal ünnepén muzsikált, én pedig tovább szándékoztam menni Milanóba. Alighogy belépett a váróterembe, szemem, szivem és egész lelkem rajta és azon a szelid, fiatal nőn csüngtek, aki karjára támaszkodott. Az utasok figyelme is reájok irányult. — Kik ezek ? — kérdém egy velencei ismerősömtől, aki üdvözlé őket. — Rábly Pál, a Fenice-szinház hires zeneművésze; a szegény nő, ki mellette áll, a felesége, még csak három hónapja keltek egybe, de azt hiszem, nem él mégegyszer anynyit. — Azt hiszi, signore? kérdém sajnálkozva. — Nézze csak, kérem; hisz látszik, hogy borzasztó tüdővész emészti a szegény ifjú nőt. Mialatt igy beszélgettünk, a fiatal házastársak csendesen leültek, beszélgettek tekintetükkel, mosolygásukkal; de a mosoly rövid volt, mig a fájdalom és bánat vonásai annál tartósabbak. A csengő egyszerre csak figyelmeztetett. bennünket a vonat indulására; az . utasok szaladtak az ajtó felé; én is. mint a többiek igyekeztem egy másodosztályú kocsiba beugrani. Felszálltam egy nemdohányzó sza! kaszba és leültem; tüstént utána megjelent a I rokonszenves házaspár és a nő elhaló hanI gon kérdi: — Nem dohányzanak itt? ' Nem. Mária, és csak egy utas van-, tehát kényelmesen lefeküdhetsz. Ezután leültek egy padra és a szegény fiatal asszony férje vállára hajtotta fejét. —- Meglátja, signore, mindjárt elalszik, legalább kinyugossza magát. És beszélt hozzám tovább is, mintha csak régóta bizalmas jó barátok lettünk volna 'és mintha csak tőlem várta volna a vigasztalást: Kis idő mulya, miközben a vonat már a nyilt pályán robogott, ajkára téve mutatóujját, halk hangon és a legnagyobb bizalommal mondá felém fordulva : — Már alszik. Igy megyünk Páduáig, anélkül, hogy felébredne; legalább nem szenved! . . . Nézze csak . . . mi or alszik, arca rózsaszint kap. Hiszi-e, hogy súlyos a betegsége? Meglepett a váratlan kérdés, de még inkább az az aggódó tekintet, mellyel a feleletemet várta. Igyekeztem megnyugtatni, figyelmeztetve, hogy az alvó lélegzete nyugodt és szabályos. E feleletre megszorította kezemet és néhány pillanatig szótlanul nézett ráin. Azután leírhatatlan tekintetet vetve a szegény betegre, azt suttogta magában : — Nein, lehetetlen! Nem halhat meg egy ily derék nő, kit annyira szeretnek, mint én tégedet Mária! És ismét felém fordulva, bánatosan mondta: Azt hiszem, ha szegény feleségem meghalna, engem is kérlelhdtetlenül magával ragadna, vagy pedig volna erőm az ő feltátámasztására. E szavak szomorú, gyászos jóslatként hatottak reám. Most, mikor mindezekre viszszagondolok, babonás félelmet érzek magamban, mert a nagy zeneművész halála tényfeg oly megrendítő volt, mint a milyennek ama • sötét napon megjósolta. Velencei ismerősöm, aki a vasúti állomáson meg mondta a beteg közeli vé> ét, valóban nem csalódott . . . A gyenge láng, mely a szegény Máriában a lelket tartotta, percről-peicre lasabban lobogott Páduában. Egy napon azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretne az euganei hegyek közt tartózkodni, mert ott még visszanyerhetné életét. Egy reggel lassan, lépésben döcögött a városból kivezető uton végig a nagy kocsi, melyben a sápadt s szelid arcú Mária ült s vele szemben férje, a betegre mosolyogva. Már napnyugta volt, mikor megérkeztek egy kis faluba, mely az euganei hegyek közt volt. A gyönyörű zöldelő hegyek az élet langyos, szellőjét lehelték ; innen a gyermekek kedves lármája, onnan a madarak csicsergése, itt egy patak csörgedezése, amott egy olasz ének bűvös dallamé hallatszott ; mindenütt élet, vidámság, ünnep ! (Folyt, köv.) Pápai utmutató. ' A@Zta.l0B: Keresztes Gáboü épület- és. bútorasztalos Jókai-utca 56. ÁCS : Bősze Mihály ok), ácsmester, Veszprémi-ut 17 Bádogos: Pukhec Elek épület és diszmű-bádogos, vízvezeték szerelő, Széchenyi-u. 2. Szvoboda Ede bádogos, Közép-utca 13. Biztosító intézet: Első magyar általános biztosító társaság. Fő-utca, Takarékpénztár épület. Hanauer Zoltán vaskereskedő, Főtér. Bognár: Paulics János bognár, Török Bálint-u. 26. Szabó Móric bognár és kocsigyártó, Vásár-u. 7 Borbély és fodrász: Frauendienst Viktor, főüzlét: Széchenyi-tér 1 fióküzlet: Fő-tér 26. Hladik József, Fő-utca 23. Czipész: Csomasz Dénes, cipész, Hunyadi János-utca 25. szám. Borbély Sándor cipész, Kigyó-u. 8. Dorcsy János saját készitményü cipőraktár, Hunyady-u. 12. (Új-telep). ÖZV. Kégli Józsefné saját készitményü cipőraktár, Petőfi-u. 4. Papp János, saját készitményü cipőraktár Florián-u. 21. Schlosser István, mindennemű lábbeli-raktár, Fő-utca 7. Cukrász: Hunka Anna, (Muck-utóda) Fő-utca 16. Cserepes: Szabó Imre, Korona-u. 28. Csizmadia: Danasy József, Szentilonai-u. 2. Legény Ferenc, Szentilonai-u. 15. Esztergályos: Vince József, Eötvös-u. 24. Építőmester és vállalkozó: Ifj.Faa Mihály, Hűnyadi-u. 5. (Újtelep).Tei.42, Szoba- és cimíestö, mázoló: Balogh Gyula, Petőfi-u. 15. Piller Károly, Zrinyi-u. 16. Fűszer- és csemege kereskedő: Pápavidéki szövetkezetek központja. Ker.. fogyaszt, és értékesítő szövetkezet. (Fűszercsemege, bor- és lisztkereskedés.) Nagybanés kicsinyben. Főtér 21. VÍZ Ferenc fűszer,'liszt, csemege és lőporkereskedése. Kossuth-utca, saját ház. Gyógyszertár: Irgalmasrendi gyógyszertár, Jokai-u. 7. (Kórház-telefon 83.) Karlovitz Adolf »Városi gyógyszertára«, Főutca 8. .száin. Németh Dezső »Anna gyógyszertára« Tizesmalorrí mellett. Piatsek Gyula, Kis-tér. Hentes és mészáros.: Gaál Gyula hentes és mészáros, Deák Ferenc-u. 10. Telefon 60. Holy László hentes, Jókai-u. 63. Snattner Géza, hentes és vendéglős. Florián-u. 2' Vida János 'hentes, Korona-u. 49. Kádár : Ferenczy Antal, Major-u. 8. Kályhás ? Bodó Ignác, saját készitm. kályharaktára Zöldfa-u. I. Kreizer József ós Fia, első pápai mintamajolika, cserép, kályha és különlegességek, gyára. Széchenyi és Zöldfa-u. sarkán. Kefeköt: : Pakrócz Kálmán, Fő-utca 13. Kertész: Resch Lajos, uradalmi főkertész. Fő-tér 1. Könyv- és papírkereskedő: Wajdits.Károly, Fő-utca 27. Kötélverő : Leiner Ignác, Vásár-u. 27. Kőműves: Lakács Dezső kőmivesmester, Laki-ut 64. Mézeskalácsos ós viasztyertyaöntő: Nagy Károly, Fő-uica 17. Anyakönyvi kivonat. Születtek : Horváth Miklós főldmivelő és neje Varga Lidia leánya: Terézia ref. Staul Rozalia napszámosnő leanya:: Margit r. k Pintér József asztalos és neje Varga Margit leánya: Terézia r. k. Horváth József főldmivelő es