Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-09 / 6. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. február 9. 6. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Közgyűlés. A pápai Kath. Kör ma, február 9-én délután 4 órakor tartja saját helyiségében évi rendes közgyűlését, melyre a kör t. tagjainak mentől nagyobb számban való megjelenését kéri az elnökség. Egyről-másról. A legutóbbi alkalommal, midó'n a soká és keservesen vajúdó kataszteri bérház ügyét szóvá tettük, azt irtuk, hogy a januári közgyűlés esetleg, talán, majd lehet, hogy valószínűleg határoz a tervezett ház felől, avagy elhatározza, hogy mikor is határoz. Ezt az utóbbit kellett a t. közgyűlésnek határoznia. Tehát a februári közgyűlésen döntenek, azaz, hogy falat és házat már döntöttek is. Lesz, ahogyan lesz. Hanem érdekes a város intéző köreinek következetessége, vas logikája. A szokások embere. Irta : Jerome K. — Angolból fordította Szeberényi L. Hárman ültünk az »Alexandra« gőzhajó dohányzó termében: egy jó barátom, én és egy szelid tekintetű ur, ki mint később megtudtam, egyik new-yorki vasárnapi újság kiadója. Barátommal az emberek különböző, jó, rossz és furcsa szokásairól beszélgettünk. A new-yorki lapkiadó, ki egy ideig nyugodtan hallgatott bennünket, végre közbe szólt: — Uraim, ha már önök az emberek sokféle szokásáról beszélgetnek, én tudok egy oly történetet, amelyet, fogadni mernék az utolsó dolláromba, önök nem hisznek el. — Nos halljuk, Sir, halljuk — mondánk érdeklődve. — Azon egyén, kiről beszélni akarók — igy kezdé elbeszélését — Jeílersonban született és negyvenhét éven keresztül egy éjjel sem aludt a városon kivül. Köztiszteletben lló kereskedő volt és jámbor, vallásos pres1 A tanács legutóbb olyféle tervet főzött ki, hogy a belvárosban azon házak után, melyeket bizonyos időponton belül emeletesre épitenek, 12 évig ne szedjen a város községi adót. E határozat szülőanyja az a gondoskodás, hogy a háztulajdonosok kedvel kapjanak emeletes házak épitésére. Már az igaz, hogy a kataszteri bérházul szánt telek már nem belváros de az is igaz, hogy sokkal jobb helyen van, mint a belváros legeslegtöbb háza, de azért maga a város nem akar példát mutatni az emeletes házak épitésére, hanem csak másokat csalogat. — De azért ujabb házat szivesen venne az iparos-iskola céljára, holott emélélen is, mondjuk pl. a kataszteri épületül szánt ház emeletén is elhelyezhetné ezen iskolát. De hát a városnak minden áron telek kell, mert a város szét akar terjeszkedni, pedig a ház dolgában a területi terjeszkedés drága mulatság, hozzá a város maga mondja polgárainak, hogy fel, fel a magasba, dijat kapsz érte, — biteriánus. Egyre azt mondogatta, hogy a jó élet, jó szokásokból áll. Pontban hét órakor kelt, fél nyolckor családjával elvégezte a reggeli' ájtatoskodást, nyolckor reggelizett és 9 órára üzletében volt. Négy órakor délután lova az üzlet előtt állott, egy óra folyásig lovagolt. 5 órakor hazament, megfürdött, teát ivott, gyermekeivel enyelgett (igen jó családapa volt): 7 órakor evett, azután a klubba ment és whistet játszott fél tizenegy óráig; ekkor hazament, elvégezte az esti imádságát és 11 órakor az ágyban volt. E pontos életmódot a legcsekélyebb változtatás nélkül 25 éven keresztül gyakorolta. A városban mindenki ismerte pontosságát; a toronyórákat ő szerinte igazították, sőt mint mondják, a helybeli csillagászok őt vették irányadóul a nap járásának megvizsgálásában. Egy napon meghalt egyik távoli rokona Londonban, egy keletindiai kereskedő és kiérdemült Lord-Mayor, aki óriási vagyonának örököséül a mi emberünket nevezte ki. Minthogy ezen üzlet rendkívül bonyolult volt, őneki magának kellett vezetnie; elhatarozta én azonban majd csak lenn terjeszkedem s az olcsó levegőt a verebeknek hagyom. ,. De hogyan ! Pápán folyán a kövétkezetesség, mint az eketaíyi'ga; — egyik kereke kisebb, ez parton jár; a másik nagyobb, ez völgyben gördül. No, ekkor csak hagyján; de ha azután sik útra kerül, jaj, de furcsa rángatózás lesz belőle! A két terv külön-külön csak hagyján, de egymás mellett bizony szánalmas vergődés és nevetésre késztető következetesség. Hátha még azt is hozzávesszük, hogy, mivel kevés a házhely, üsse part a barakkok helyét! uj telket foglalunk, uj városrészt épitünk. A város szivében pedig nem becsüljük a telkeket. A pápa— devecseri vasútról is hadd szóljon a nóta! Azt a bizottsági gyűlést, melynek a vasút iránya felől kellene tanácskoznia, egy kicsinyég elhalasztották. Egy-két hét nem a világ ! tehát, hogy jeffersoni üzletében első házasságából született egyetlen fiát hagyja, aki már 24 éves fiatalember, ő pedig családjával együtt Londonban telepszik le. Október 14-én indult el Jeffersonból és 17-én érkezett Anglia fővárosába. Az egész utazás alatt beteg volt és megérkezése után néhány napig ágyban kellett maradnia. Végre egyik este kijelentette, hogy holnap reggel a citybe megy üzleti ügyei után nézni. Másnap felébredt — délután egy órakor. Felesége azt mondta, hogy nem akarta a reá nézve jótékony hatású álmában zavarni. Ebben ő is megnyugodott és fél kettőkor elvégezvén a reggeli ájtatosságot, megreggelizett és 3 órakor az üzletben volt. Minthogy pontosságának hire már megelőzte, az alkalmazottak ugyancsak csudálkoztak késésén. Ő azonban megmagyarázta a körülményeket s egyúttal kijelentette, hogy holnap kilenc óra körül az üzletben lesz. Az estebédnél csak nagyon keveset evett. Étvágyának hiányát annak tulajdonította, hogy nem lovagolt, különben egész este rosszul érezte magát.