Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-18 / 42. szám

42. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal. Magyarországban 1,200.000 huszonnégy éven felüli nem tud irni, olvasni. Megdöbbentő nagy szÉj.m egy úgynevezett kulturállamban. Csak az a vigasztaló, hogy a nemzetiségekre nagyobb százalék esik, mint a színmagyar fajra. Városunkbrn is akadnak analfabéták fölös számmal, különösen az öregebbek közt. Nagyobbrészt jóravaló munkás tagjai a társadalomnak, hűséges fiai a magyar hazának. Vért, mun- i kát, verejtéket áldoznak a haza oltárára, bár mostoha gyermekei ennek a földnek, amelyben apáink nyugosznak. Mivel nem tudnak irni-olvasni, nem lehetnek részesei a nemzetközi műveltségnek. Döntsük le ezt a korlátot! Tegyük lehetővé, hogy amit gyermekkorukban elmulasztottak, most, érettebb férfi-ésszel pótolhassák. Tanítsuk meg őket irni-olvasni ! Hálás feladat lesz: méltó egy hihivatása magaslatán álló tanitó-testülethez. A tanitó hivatása alapján oktatója, vezetője, támaszadója a népnek. Ne engedje kiszállaui kezéből ezt a nagy hatalmat; ne dobja oda azt a népet lelketlen izgatók prédájának. Igazán, csak a legnagyobb elismerés hangján tudunk megemlékezni a helybeli református és evangélikus tanítókról, akik esténkint összegyűjtik és közhasznú dolgok ismeretére tanítják népüket. Olyan ismereteket közölnek velük, melyeket az iskolában részint az idő rövidsége, részint értelmük fejletlensége miatt nem sajátíthattak el, pedig az életben múlhatatlanul szükségük ,van rá. Ez a népnevelő igazi hivatása. Meg is becsülik, tisztelik, szeretik őket hitsorsosaik. De meg is érdemlik! Nálunk - sajnos — nincs meg ez az ideális szép viszony a tanitói kar és a nép között. Az okát nem keresem. De azt hiszem, helyes uton járok, mikor azt mondom, hogy bensőbb, tartósabb barátságosabb kapcsot kellene létesíteni a tanitói kar és a nép között. Mert a helyzet ma határozottan egészségtelen s azt hiszem, egyik félnek semm telik benne valami nagy gyönyörűsége. A nép a tanitókra panaszkodik, a tanitók a népre. Azt a kölcsönös megbecsülést, ezt a lelkek mélyéből fakadt őszinte szeretetet, melyet a protestánsoknál találunk, nálunk hiába keressük. Most itt az alkalom a félreértések, neheztelések megszüntetésére. Komoly munka vár a tanitó-karra. Olyan feladat, a melynek megoldása áldozatokkal, az egyéni kényelem némi korlátozásával jár ugyan, de bőségesen megtermi a maga gyümölcsét. Meg vagyunk róla győződve, hogy | tanítóink fel is használják a kedvező i / alkalmat s megteszik, amivel a nemzeti műveltségnek s ennek utján édes ha zánknak tartoznak. Hisszük, hogy azt a lelki kincset, amelyet verejtékes munka árán szereztek, megosztják azokkal, akik szívesen tanulnának, de eddig nem volt módjukban elsajátítani, a betűvetés nagy mesterségét. De nemcsak a helybeli tanitó karhoz szólunk. Hanem felkérjük a vidék kath. egyesületek vezetőit is, hogy a tél folyamán tanítsák meg irni-olvasni a községükben élő analfabétákat. Gyönyörű, hazafias munka lesz. Méltó a nemzet napszámosaihoz ! sorsuk elé. S talán egyik-másik érezte is, hogy rászolgált a büntetésre. Csak aki egymaga volt ártatlan minden gonoszok között, csak az kapkodott hasztalan a nyugodtság után. Hideg borzongás rázta testét, veritékcseppek ültek homlokára. Szive majd hogy meg nem állt halálos félelmében. Lelke fel-fel szárnyalt ugyan, fel, az Olajfák hegyére, a vérben uszó s szenvedő Üdvözítőhöz; de csak ez az egy gondolat tartotta fogva, ez az egy szörnyű gondolat : — Meg kell halnom ! Meghalnia, nem mint gonosztevőnek. Lelkiismerete bűnnel nem terhelte, de nem is dicsérte. Krisztus szolgájához méltóbb lett volna, ha elutasítja a zubbony meg a fegyvert és a torlaszon való becstelen szolgálatot. Ki tudja, talán igy is útjára engedték volna s haja szála sem görbült volna meg. Ha pedig nem, akkor azért esett volna el, mert mint »csuhást« felismerték, szent hivatása áldozataképen . . most pedig mint forradalmár hal meg. A jó Isten tudta, hogy Firmin testvér ártatlan, de az Isten azt is tudja, hogy Firmin testvér nem volt vértanú. Minden lövéssel, mely ott künn az udvarou eldurrant, nőtt a rettegése. Hány ember volt még előtte? Meddig élhet, még? Hisz könnyű halál ez, könnyebb a beteg ember halálánál. De nem, nein! Épp ettől a hirtelen haláltól borzadok, ettől a véres, erőszakos haláltól, mely belenyúl a virágos, ifjú életbe. — Hat ember előre s aztan megint hat s aztán megint. Firmin testvér most már a a legelső sorban állt. Kint az udvaron puskaropogás -- aztán halálos csend! S újra belép a tiszt. — Hat. ember előre ! Firmin testvér fakó ajkáról kétségbeI esett kiáltás hangzott el: — Ártatlan vagyok ! Halálra szánt társai csodálkozva tekintettek reá. Megkhökken a tiszt is. — Ártatlan vagyok ! — ismétli Firmin testvér. Rám rohantak az uton, kezembe nyomták a fegyvert. Szerzetes vagyok, iskolatestvér. Ártatlan vagyok. Erőszakkal vittek a torlaszra, de Isten a tanúm, egyetlenegy lövést sem tettem. Inkább meghaltam volna, hogysem lőjjek, inkább meghaltam volna hogysem vért ontsak. Kérdezze meg az olőljárómat. Csak halasztást kérek, halasztást. j Sebtiben, félig zokogva tördelte e szaI vakat. — Vannak irásai, személyazonossága bizonyítására? kérdi hidegen a tiszt. — Hol vegyek bizonyítékot ? — szólt Firmin testvér. Elöljáróm egyik telepünkre küldött, kérdezze meg azt, az Isten szerelmére ! Mind a két házunkban ismernek. — De itt senki sem ismeri •— válaszolt a tiszt. Hat ember előre ! A rögtönitélő bizottság nem ismer halasztást. Vége! Eltűnt minden reménysége. Firmin testvér lázas kezével szivéhez kapott. És itt — mi ez ? Az olvasó. Öntudat nélkül, ösztönszerűleg dugta a zubbonyba átöltözködés közben az olvasót. Mostan előkapta s magasan lobogtatta a levegőben. —- Ez az én bizonyítékom. Szinte észrevétlenül mosoly játszott a tiszt bajuszos arcán. Biztos az jutott eszébe, hogy nincs a teremben még egy, kinek ily bizonyíték van birtokában. — Lépjen vissza! —- szólt röviden. Egy órával később ott volt a börtönben az előljáró s karjaiba zárta a sir széléről megmenekült testvért. Aztán mindkettőjüket a hadi törvényszék elé állították s rövidesen kihallgatták. —• A nemzet, nevében — ön szabad Ü hanzott végre valahára. Firmin testvér szivében azonban megszólalt egy han: — Szabad, szabad vagyok. A menyország királynéjának nevében. Szabad az ő olvasójának ereje által ! (-) Hagy nUir jelesebb irodaim' müvekben — diszmüvekben, ifjúsági Iratokban ée zeneművökben, — Egyszerű és diszkötésü imakönyvet ben, Ous választék levélpapírokban, hazai ós külföldi díszdobozokban. Irodai papink és Qzletl könyvek ereden gyári árakon, Minta-gyüjtemények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bérből hirdetett könyv, vagy zeoemfl minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetésehet elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapok?*, flasetrátt folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpád kínyvs wsn««n6" és papirkereskedése ===== Pápa, Pö-n. 11. '