Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-27 / 39. szám

4. PÁPA és VIDÉKE 1908. szeptember 27. Ze(%György polgármester hiába szólalt fel Veszprém érdekében, a közgyűlés megszavazta a hajmáskériek kérelmét. Nyomban be is jelentették ellene a felebbezíst. Mezőkomárom részére kutat kér a plébános, mert a viz ihatatlan. Reeh Jenő a kérelem elutasítását ajánlja, de a közgyűlés egészségügyi szempontból megszavazza. Kedden egyébként annyira megcsappant az érdeklődés' hogy a nagytermet kár lett volna használni; egész kényelmesen elfértek a megyeház kistermében is, mert a hivatalos személyeken kivül alig »hemzsegett« 2—3 képviselő. Színház. Színészetünk szekere bekerült a rendes kerékvágásba. A szezon második hete tiszta képet nyújthat arról, hogy a közönség mit várhat a színtársulattól, viszont ez mit remélhet a közönségtől. Tiszta dolog immár, hogy a társulat egyben-másban, különösen személyi részében egy kis reperációra, sőt kiegészítésre szorul; nemkülönben, hogy a nagyközönség régi jó hírnevéhez képest újra megkezdette a nagyarányú szinpártolást. Megkezdődtek ismét az ifjúsági előadások és öröm volt nézni, amint pl. az ifjúság mult szerdán csillogó szemekkel csak ugy nyelte a különben is csinos kiállításban bemutatott Biboros színműnek minden részletét. A Dollárkirálynő operett bemutatásánál újra kirítt a zenekarnak fogyatékossága, hogy t. i. kevés a vonós hangszer. De meg, hogyan is lehet meg egy 12 tagu zenekar másodhegedűs nélkül? Micsoda zenei abszurdumot produkálnak néha a közjátékoknál is, mikor pl. egy keringönél az ütem 2. és 3. részét, (amit szóval mtattával lehetne kifejezni) egy brácsás, még csak nem is dupla fogással ekszekutálja ! ! Már tavaly is szóvá tettük ezt a dolgot és hivatkoztunk Tombor karmester jóizlésére, mert hisztn lel kell tennünk, hogy első sorban ő van legjobban meggyőződve arról, hdgv ez nincsen rendjénHa másképp nem, hát tessék egy kisegítő zenészt addig beállítani, mig az állítólag szerződtetett rendes zenekari tag megjöhet. Igazán kár, hogy az egyebekben igen kitűnő erőkből álló zenekart éppen tőle távol álló okok miatt kell kifogásolnunk. Ezek után áttérünk a mult hét (szept. 18—24.) részleteire: Pénteken A nagymama operettet újították fel. Az elmúlt szezon vége felé már láttuk ezt a kedves színdarabot, ugyanazon szereposztással; legalább a főszerep akkor is Fábián. Lenke (nagymama) és Ardó Ilonka (Márta) kezében volt letéve. Elég jól is adták. Fábián határozottan oly kitűnő volt, mintha ezt a rokonszenves szerepet neki irták volna. Ardó tavalyi szárnypróbálgatásaihoz viszonyítva egészen elfogadható játékot produkált. Igen-igen tetszett Tarnay. mint Szerafin és a többi jó ismerős: Bátori, Inke, Medgyaszay. Megismerkedtünk — egyelőre kis szerepben — Fátyol Heddivel, ki elég szimpatikusán mutatkozott be. Szombat és Vasárnap a Dollárkirálynő operett-újdonság került színre. Végtelenül kedves, vigan, élénken pezsgő, lüktető muzsikát komponált valami sovány meséhez Falk Leó. A zenekar — minden fogyatékossága mellett ! is — pompásan működött. De a szinpadon is szép rendben és kellő éllénkséggel folyt le minden. Ha Bátori a szinpadon valamivel kevesebbszer pukkadna meg, ugy tartjuk, a színdarab nem veszítene semmit sem az értékéből, hanem nyerne. Egy pár igen jó szerep van a darabban s ezeket igen kitűnően játszották meg, különösen Fábián, Ardó és Borbély, továbbá Inke, Bátory, Medgyaszay. Jó komikának bizonyult ezúttal is Tarnay. Jól nyilatkozhatunk Gyenise és Vámos szerepléséről is. Egyben megállapíthatjuk, hogy Medgyaszay a magas bét dicséretesen kivágta. Egyáltalán szívesen elismerjük, hogy Medgyaszay gen sokat javult, mióta nem hallottuk. Vasárnap délután félhelyárak mellett A Császár katonái került színre. E színmű, különösen a vasárnap délutáni közönségre nagy hatással volt. Egyik-másik szereplő bizony gyengécskén csinálta a dolgát. Hétfő volt a szinházi hét nagy napja. A Biboros c. szinmű került bemutatásra. A színművet kitűnő jó hírnév előzte meg s igy meglehetősen fel volt csigázva a kíváncsiság. Ki is elégített bennünket. Azt mondhatnók, tökéletes előadásban volt • részünk. Kovács Lajos ez estén a címszerepben valósággal rel mekelt. Festői, s ami szintén igen dicsérendő, | csaknem előírás szerinti öltözetében oly pompás í mélyen átérzett játékot produkált, minőt még tőle is alig vártunk. Déry ugyancsak jól játszott. Csak ne volna mindig olyan királytigris arca. Szinte érthetetlen, hogy ő van mindig legkevésbbé jól maszlurozva, jobban mondva festve. Gyenise és Inke is helyt állottak, a többi férfi-szereplő is. A hölgyeket lombomé és \erő Janka képviselték a nagyobb szerepekben, melyeket igen jól adtak. A közönség igen hálás volt. Elismerően tap| sóit és gyakren hivta a lámpák elé a szerepi löket, különösen Kovácsot, akit ez estén valósággal ünnepeltek. Itt jegyezzük meg, hogy egyazon szereposztásban szerdán ifjúsági előadásul újra szinrekerült a Biboros, mely természetesen az ifjúság körében is nagy hatást keltett. Nem sok jót mondhatunk azonban a keddi előadásról. Iíövessy Albert Keserű mézeshetek cimen irt egy vígjátékot és ezt az újdonságot adták több jóakarattal, mint sikerrel kedden. A szinlapon énekes vígjátéknak nevezték el, mindenesetre azért, mert Fátyol Heddi be akarta mutatni a hangját. A komorna szerepében elég jól forgolódó Fátyol tehát az első és harmadik felvonásban egy-egy, a vígjáték meséjével egyáltalán semmi vonatkozással sem biró szöveget énekelt valami krumplikapálásról, meg nem tudom miről, ami bizony bátran elmaradhatott volna. Kár volt a karmestert odafárasztani, meg a szinházi zenekart végig ott marasztalni. Ha már az ének szövegébéből semmit sem ért az ember, akbor — felesleges. Szalkay, ki e szezonban először lépett fel, nem tekintve azt, hogy zsidó zsargonban beszélt állandóan, Perlaki kapitány szerepében sok derűs percét szerzett a közönségnek. Őt mindig szívesen látják a szinpadon. Nagyon kedves volt Sinkó Gizella, mint ifjú Perlakiné. Sinkót a közönség már régen igen rokonszenvesnek ismeri és e sikere csak nagyobbítja a . szinpatiát. Tömbömé, Déry, Kovács és Verő mindmegannyi kitűnő alakítást mutatott be, úgyszintén Veress és Gyenise. Szerdán este látványosságszámba ment a Tündérszerelem előadása. Csilla szerepében Fábián Lenke. Gergőében Vámos. A többi nagyrészt a tavali többszöri előadásból ismeretes. Hát bizony nem ugy ment, mint az elmúlt évadban: Kormos és Gyárfás annak idején jobban kiaknázták szeiepük minden előnyét. üsülöitökön A kék egér került színre. Ez újdonságot meglehetősen rossz hir előzte meg. Sok színházlátogató elmaradt, mert a hir pikantériáról és frivolságról szólt. Nos, hát van is benne bőven. Kétes értékö dicséret, hogy a mai francia termék mind olyan hogy »A kék egér« fel se tűnik köztük. Más, sokkal nagyocb hibája azonban az, hogy módfelelt valószínűtlen képtelenség feltenni, hogy egy néhány

1 órára szabott cselekményben 100 meg 100 félreértés, véletlen találkozás stb. történjék meg egy és ugyanazon emberrel. Hihetetlenül tűnik, bár ügyesen van öszszeállitva a színdarab, annák csaknem minden jelenete és hogy mégis nagyrészt jól érezte magát a nagyközönség és vigan tapsolt ögyik-másik sikerültebb ötletnek, nos hát, ez a kor jellemzése. Nemcsak Párisban, de Pápán is vannak franciák, kiknek az ilyesmi mulatságot okoz. Meg kell azonban hagynunk^ hogy maga az előadás kitűnő voll. Verő Janka a címszerepben rendkívül tetszett, Sinkó, az osztályfő neje módfelett kedves volt, Tömbömé Fátyol, Veres a kisebb női szerepekben is szépen érvényesültek, mig a férfiak közül Kovács, Déry; Bátori mutattak ujabb és ujabb jó tulajdonságokat. Gyenes, Inke, továbbá Vértes, szintén igen jól megállották helyüket. Pénteken a Dollárkirálynő operettet ismételték meg, ugyancsak fényes sikerrel. Fali muzsikája és a színészek korrekt éneke és játéka ezúttal is kielégítette a nagyszámú hallgatóságot. Szombaton a Három feleségbe, újdonság ment, melyről jövő számunkban. (x) HÍREK. Választmányi ülés a kath. körben. A kath. kör f. -hó 24-én, csütörtökön d. u. látogatott választmányi ülést tartott. Jándi Bernardin igazgató, társelnök elnöklete alatt. Az elnök felolvastatta Grátzvr János tanítónak levelét, melyben a »Pápa és Vidéke« szerkesztőségéről lemond. A választmány a lemondást tudomásul vette s méltányolva í Grátzer Jánosnak a lap érdekében kifejtett j tevékenységét és érdemeit, neki jegyzőkönyt vileg őszinte elismerését és köszönetét fejezte 1 ki. A »Pápa és Vidéke« szerkesztésével ezután egyhangúlag Zsilavy Sándort bizta rte'g a választmány.