Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-02 / 5. szám

1908. február 16. PÁPA és VIDÉKE 3. rint mind a vonal rendszer felé kerülnek egy­két segédvonallal át és aláhúzva, az e még éppen a 3. pótvpnalra esik. De hát, mondom ez még mind semmi. Végtére magas hangja van, képezte, fejlesztette, hát teheti. De már azután más elbírálás alá esik az a körül­mény, hogy hogyan kezeli ezeket a hangokat. Gyors menetekben fel-le, trillákkal, arpecsi­ókkal pazarul kiöltöztetve oly gyönyörű mó­don, tiszta csengő erővel, ha kell, állig hall­ható pianisszimóval énekelt, hogy be kell vallanunk, nem találunk szavakat az elisme­résre. De a művésznő bizonyára elengedi nekünk azt, hogy nagynehezen összegyűjtött, bombasztikus frázisokkal irjuk tele lapunkat akkor, mikor nálunk bizonyára hivatottahb bírálóknak a dicsérő és elismerő szavaival fővárosi hangversenytermekben, operaházi szín­padon aratott sikerekkel rendelkezik, ezekből is bőven. Arra szorítkozzunk csupán, hogy meg­örökítjük, énekelt nálunk May—Münszter Kornélia. Ráadást is énekelt. Kísérőként Kiss József, a tanár szerepelt. Fogadni mernék sokan megirigyelték tőle ezt, hiszen büszke is lehet rá. S. Dankó Sarolta ült most újra zongo­rához de már Kertész Gizellával együttesen. Beethoven Prometheus nyitányát játszották négykézzel. Erről a dologról sem sokat irunk. Nehezen emészthető muzsika, a közönség gyomra az ilyesmit még nem veszi be. Ami küzönségür.k, nagyon csekély kivétellel ilyen­kor csak arra figyel, hogy vájjon együtt jár­nak-e a pártnerek, azaz inkább egyszerre fejezik-e be, akkor hát jól van, és tapsol. Nem is kelthetett különösebb hatást ez alka­lommal sem. Már egészen másképp hegyez­ték a fülüket, mikor Kertész Gizella később magára maradt és egy Liszt rapszodiával delektálta a hallgatóit. Ezért már érdemes volt odafigyelni. Nincs az a képzelet, mivel meglehet oldani azt a talányt, hogy a művész­kisasszony, ki évekkel ezelőtt még tehetséges ugyan, de csak aféle növendékzongorista volt, hogyan küzdötte fel magát egyszerre aművészek diszes gárdájába. A közbeeső állomásokat el­hagyta. Mint mikor a kis kadétot egyszerre óbesternek tennék, annélkül hogy előbb had­nagy stb. válna belőle. Micsoda csillogó tek­nika, biztos, garantált valódi ujj-ügyesség! Hatásos zeneszámmal lépett ugyan fel, de — el is érte jóformán a tetőpontját a hatás­nak. Megfigyeltem volt tanárait. Gáty és Kiss, különösen az utóbbi látszólag nyugodtan, figyelmetlenül ültek helyükön, de a csillogó arc, a szem elárulta, hogy szivöket melegség, büszkeség tölti el. Megmutatták a tanárok ) hogy mit képesek a növendékekből nevelni, ha az — tehetséges. A pápaiakat szintén ki­elégíti az a tudat, hogy Pápának van oly művésznője, kire méltán lehet büszke. Lux Frigyestől egy Fantáziát mutattak ezután be. A legnehezebb részt, a zongora­parsztot Kiss Vilma kisasszony, a hegedűt Oáthy Zoltán ur, a harmoniumet Kiss Jó­zsef ur, a gordonkát pedig Szentgyörgyi Sándor ur, csupa pápai elismert nevű zenész játszotta. E négyessel ugy külön-külön, mint együttesen már több izben találkoztunk. Ujat .most sem mondhatunk róluk. Tán kissé hosszú volt a műsorszám, meg a szerzemény kevésbbé vonzó részeiből is igen sok lehetett, hát bizony nem mindenkinek tetszhetett. Mindazok azonban, kik értenek egy ki-, mé­lyebb muzsikához, bizonyára el fogják ismerni azt, hogy e meglehetősen nehéz összeállítású, szokatlan ütem és dallam formában bővel­kedő zeneszámot a társaság igen szépen adta elő. Különösen Kiss Vilma hibátlan zongora­és Gáty remek hegedüjátéka emelkedett ki a többi közül, már azért i«, mert a harmoniumra és gordonkára valamivel kevesebb nehézség háramlóit és szerényebb kaliberű hangszerek is valának. Csipkefinoman volt kidolgozva a műsorszám is, éppúgy mint a többi. Utolsónak maradlak Gecső Jeué ur kupiéi. Nem egy könnyen akad hivatásos színész, kupiéénekes, ki a mi fiatal barátun­kat e téren túlszárnyalná. Valóban, mintha annak született volna, hisz még a képe is olyan folyton hamiskásan mosolygós, állan­dóan humoros, megjelenése, fellépése pedig oly rokonszenves, behízelgő, hogy már szinte előre is elgyönyörködik benne a hallgatóság, mikor még a száját ki se nyitotta. Hát mi­kor a helyi vonatkozású dolgok kerülnek sorra. A jégroppanás, a kataszteri bérház, Szekeres ötletes műsorösszeállitása mind­megannyi kedves témáját képezte egy-egy kupiéversnek. Ezzel a nagyon is sikerült, vig- és pompásan gyorsmenetü műsorszámmal azu­tán véget is ért a hangverseny és kezdetét vette a tánc. * Alig tudtak a szolgák kis helyet terem­teni, még jóformán minden szék ki se volt rakva a folyosókra, a cigány rákezdett egy csárdásre és akkor aztán igazi vigalmas jó­kedvvel kezdték meg a párok is a mulatsá­got, a táncot. Aki nem táncolt, csak nézte a táncosokat, az sem unatkozott, inert, gyönyö­rűsége telhetett abban a sok szépséges, fiatal menyecskében és leányban, akiket a mulatság összegyűjtött. A hölgyek serege volt a leg­gyönyörűbb disze az estének, mely annyi előkelőséget hozott össze, amennyit a közel­múltban csak kevés mulatságon lehetett látni, j A katholikus aranyifjúság úgyszólván teljes számban kivonult a táncmulatságra. A viga­lom éjfél után hágott a tetőpontra. Az első négyest vagy 130 pár, a másodikat reggel 4 óra körül pedig még mindig 70 pár tán­colta. Nagy sikere volt az estének anyagilag is, mert dacára rendkívül költséges voltának, még 300 K tisztajövedelem maradt a kath. körnek. A dicséret méltán illeti a rendezősé­get, élén Székeres Bónissal és Bottka Jenő elnökkel. Igy pl. Kalmár Károly háznagy, a titkár, pénztáros, ellenőr, mind igen sike­resen működött. Hajnóczky Árpád, mint cigányvajda dirigálta Farkas Elek bandáját. Zsilinszky Lajos, szállodás szintén igen jól tartotta a vendégeket, hisz még a hétfői nappali órákban is akadtak, kik nem vették észre, hogy a bálnak már vége. A fővárosi sajtó is dicsérettel emléke- i zett meg a mulatságról. (x.) Bordal. Ha régi, jó a bor, És éget, mint a tűz, Feledtet szenvedést És minden but elűz. És hogyha érne na_£y csapás, Mit nem pótolhat semmi más: Szinültig töltsd a serleget S fenékig idd a bort, Meglátod minden Visszatér Mit multad elrabolt. Ha elhágy kedVesed, SziVed csak érte ég És nincs egy csöpp remény, Hogy Visszatérne még: Az érte hulló könnyeket Jobb szótlanul letörlened, Ha már másé a hütelen, Gsapj egg halotti-tort: Szinültig töltsd a serleget S fenékig idd a bort. FALUSSY LACI. HÍREK. Személyi hir. F. hó 28-án érkezett vá­rosunkba Wilferer Károly dr. a ker. szövet­kezetek központjának igazgatója és orszgy. képviselő. A helyb. fogy. szövetkezetet láto­gatta meg. -A tapasztalt lelkiismeretes és pá­ratlan lelkes vezetés felett teljes megelégedé­sét fejezte ki Varga Rezső elnöknek. Föapáti névnap. A hagyományos fény­nyel ünnepelte meg a helybeli bencés szék­ház dr. Fehér Ip ly pannonhalmi főapát név­ünnepét. Reggel 8 órakor ünnepélyes nagy­mise volt. délben pedig díszebéd, melyre az összes hivatali főnökük meg voltak hiva. Az első szép pohárköszöntőt Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök mondta a főapátra és a sz. Benedek-rendre. Jáncli Bernardin házfőnök Gyurátz Ferencet éltette magvas szárnyalású beszédben. Beszéltek még: Németh István, Faragó János, Szente János, Polonyi Gyula stb. Különösen nagy hatást keltett Faragó János beszéde, aki a békés egyetértésre ürí­tette poharát, AZ ebéd a legjobb hangulatbari csak a késő délutáni órákban ért véget. Pántz Alajos százados tiszteletére, ki a 8. honvédhuszárezredhez helyeztetett át Pécsre távozása előestéjén f. hó 27-én a Griff-szállodában a helybeli honvéd tisztikar bucsulakomát rendezett, melyen számos tel­köszüntőben ünnepelték a hűséges, távozó bajtársat. A kath. kör meleghangú táviratban üdvözölte névnapja alkalmával dr. Fehér Ipoly v. b. t. t. pannonhalmi főapátot, aki mindig élénk érdeklődést és jóindulatot tanú­sított a kör ügyei iránt. Az üdvözlő táviratot a kör nevében Bottka Jenő elnök és dr. Jankovich Tihamér I. titkár irták alá. Házasság. Ifj. Horváth Károly felső­gallai uradalmi tiszt, városunk szülötte, ma, vasárnap d. e. 11 órakor tartja esküvőjét a budapest—kőbányai templomban Torhoffer Gizella urleánnyal. Tartós boldogságot kívá­nunk az ifjú párnak. Korbély György a nyárádiak tisztelt ? és szeretett plébánosa plébániájáról lemondott. A püspök a lemondást elfogadta s a plébánost nyugdíjazta; a plébánia lelki és anyag gon­dozásával pedig lorma József buzsáki segéd­lelkészt bizta meg. A plébániára febr. 20-ra pályázatot hirdettek.

Next

/
Thumbnails
Contents