Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-27 / 39. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. szeptember 27. 39 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőseg: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vez » : SÜLE GÁBOR, .iasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket Olvesz Hajnóczky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedése [ Petrássevich Géza t I Az »Alkotmány« szerdai számában fájdalmas megilletődéssel olvastuk Petrássevich Géza halálát. A magyarországi katholikus mozgalmak egyik legtisztább, legnemesebb jellemű harcosa letette fegyverét: félelmes erejű tollát s megtért őseihez. Petrássevich Géza halála nagy cuapása kath. publicisztikára. Kiváló tehetségű, tisztán itélő munkatársát siratja benne az »Alkotmány« szerkesztősége s vele együtt az ország katli. közvéleménye. A szive csordultig tele volt szeretettel és lelkesedéssel minden nemes ügy iránt. Szeretett mindenkit, csak »intézményeket, tényeket, nézeteket« tudott gyűlölni nemes hevülettel. Korai halála (mindössze 37 évet élt) veszteség a magyar hazára is. Izzó lelkű, kuruc szellemű magyar volt; Írásának minden sorából lángoló hazaszeretet áradt ki. A ma- j gyar föld és a magyar faj boldogulásáért i küzdött a nemes vivők tiszta acélával. Most már megvívta földi harcait: tiszta I lelke visszatért alkotó Urához,Istenéhez. Nem jutott neki osztályrészül az az öröm, hogy megérje eszméi diadalát. De heve határkő lesz azon a nagy uton, mely a keresztén} Magyarország megteremtéséhez vezet. Áldás emlékére! T. olvasóinkhoz és munkatársainkhoz. A pápai kalh. kör, mint laptulajdonos, e hó '24-én tartott választmányi gyűlésén a Pápa és Vidékének megüresedett felelős szerkesztői tisztét reám bizta Ezt a megtisztelő megbízatást azzal a reménynyel vállaltam el, hogy a nagyon tisztelt olvasóközönség s e lap belső és külső munkatársai személyemet épp oly szeretettel és bizalommal fogják körülvenni mint aminövel érdemes elődömet megtisztelték. Én pedig ezt az előgezett bizalmat és szeretetet a jó ügy iránti kitartó munkásságommal, a Pápai és Pápa vidéki katholikus társadalom minden igaz ügyének hathatós felkarolásával igyekszem kiérdemelni. Mindenütt ott fognak találni; a keresztény eszmékért folyik a küzdelem, de viszont teljes erővel küzdök minden oly törekvés ellen, amely derék népünk anyagi és erkölcsi javainak aláásását tűzte ki feladatául. A szent kereszt lesz ebben a harcban az én reménységem, megvivhatatlan erősségem. Á kereszt diadaláért küzdök e lap hasábjain, mert szent meggyőződésem, hogy ha a kereszt fenséges szimbóluma eltűnik arról a fényes trónról, melyre az Ur Jézus helyezte, a nyomában felburjánzó erkölcstelenség és.züílés a sir szélére fogja sodorni jobb sorsra érdemes édes magyar hazánkat. Amennyire tisztelte és tiszteli e lap ezután is a mások vallási meggyőződését és távoltartotta magát minden oktalan személyeskedéstől, eljárásában csak az igazság és elvek vezették: ép oly mértékben őrizte és fogja őrizni ezután is Pápa és vidéke kath. társadalmának, valamint, szeretett városunk érdekeit. Nem használtunk ezideig sem, senkivel, szemben a légből kapott rágalmakat és ezután ,sem fogunk e nemtelen fegyverrel élni. Tollúnkat és tetteinket az igazág és szeretet fogja vezérelni. Falun. (Folytatás) Egypár perc múlva bejön egy néni. Láttam, hogy iszonyú idegesen izeg-mozog; nem tudtam elképzelni, mi baja. Piros volt az arca, aztán feliér lett, leült, felállt, letérdelt, felállt, leült, ünnepélyesen, sokatmondóan köhögött s elkezdett — énekelni. Sajátságos! Máskor énekelhet miattam akár ezer fember; engem ugyan bele nem zavar a misémbe. Ez az egy, egyetlenegy asszony meg olyan zavarba hozott, hogy alig tudtam a misét elmondani. Mise után megvárt a templom ajtajánál. — Mondja csak, Kati néni, miért énekelt a mise alatt? Láttam az arcán, hogy nagyon, de nagyon megbotráukozott a kérdésemen. — Hogy miért énekeltem? És ezt a tisztelendő ur kérdi tőlem ? Jé! hát azt sem tudja, hogy ének nélkül nem érvényes jaz mise P Augusztusban meg — sohasem felejtem el — azt kérdem az egyik nap a sekrestyéstől: No, Csana bácsi, van-e még ostya? — Hát iszen vónyi vóna, ha é nőm fogyott vóna! - feleli nagy bölcsen. — Akkor majd hozok magammal. Úgyis be kell mennem a városba. — Sohse fáradjon be azér'a tisztelendő ur. Úgyis hetivásár van, oszt' ilyenkor, mint tudi, bé szoktam menni körülvizsgálódni, meg osztég jaz póstárú is csak é kék hoznyi jaz leveleköt. Majd egy füst alatt bemék jaz naccságos urhol is, oszt' kérek tűle. — Helyes, Csana bácsi! Akkor én nem megyek be. Másnap már reggel ötkor hallom az első harangszót. Ez már valóságos mániája a Csana bácsinak. Fél hétkor harangozott másodikat. Megindultam. Beszóltam a mester sógornak, aki ha ráért, mindennap eljött orgonálni Micsoda remek hangszer az ! Istenem, de szép! Ha a sógorom azt akarja, hogy tisztességesen menjen az ének, nem mer hozzányúlni. Mert sok hangot hiába bököd; az a billentyű meg nem szólal egy vaklóért sem. Amelyik szól, az meg inkább ne szólna ! Olyan átkozott keservesen nyikorog, hogy az embert a guta kerülgeti tőle. Amint odaértünk, ahol az ut felkanyarodik a templom felé, a Csana bácsi megrántotta a harangokat. Kitűnő módszere van neki. Mindig tudja, mikor kell beharangoznia. A Jóska fiát felküldi a toronyba. Azon a helyen, ahol más tornyokon az óra szokott lenni, nálunk más van. Minek az óra a XX. században? Ha napközben éhes a Csana bácsi, akkor delet harangoz. Ha estefelé telhősödik a gyomra, akkor nyolc órát harangoz. Igy van ez a mi kis faiunkban már emberemlékezet óta. S eddig még senki seni ütközött meg rajta. A toronyóra helyén egy irtózatos nagy — lyuk van. Ezen dugja ki a buksi fejét a Jóska gyerek. S amikor megpillantja a mestert, meg a papot, elordítja magát, hogy : Gyünnek ! Erre a Csana bácsi olyan bősz