Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-02 / 5. szám

1908. február 16. PÁPA és VIDÉKE 3. tálunk óhajtott szövetséget az Isten szerencsésen gyarapítsa s az üdvös gyümölesök állandó bőségével árassza el, amely égi adományok megnyerésére és különös jóakaratunk jeléül nektek, kik legközelebb első I gyüíéstekre fogtok összeseregleni, atyai szeretettel adjuk apostoli áldááunkat. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1908 januárius 9-én, pápaságunk ötödik évében. X. Pius pápa. Óriási lelkesedés fogadta a pápa atyai levét. Majd valóságos tapsvihar tört ki, mikor dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök jelent meg az előadói asztal előtt. A lángszavu püspök most is minden szavával óriási hatást keltett. Szokott ékesszólásával a következő gondolatmenetet fejtette ki: A Népszövetség a katholikus nép öntudatos szervezkedése, mely a szunnyadó, lappangó erőket felszabadítja a nemzeti munkára. Népmozgalom, amelyben igazán lélek és erő van. Szükség van rá, mert egy uj világ hasad reánk, amely kirántja alólunk a régi alapokat, amely nemcsak a párnát huzza ki a magyar nép feje alól, hanem a menyországát, a csillagos égboltját, a hitetlenségnek fekete éjfélévél boritja el. Meg akarják változtatni a régi hitetj.a régi érzést, azt akarják, hogy uj Magyarország legyen, amely keresztény és még kevésbé katholikus ne legyen. Katholikus népmozgalom. Ezzel az irányzattal szemben a népre kell hivatkoznunk. Ahol világ mozog, ott népnek kell mozogni s ha Magyarországon megmozdul a világ, ugy hogy földrengés lesz, akkor keljen föl az a nép, toppanjon a lábával és áilitsa meg azt a rengő hazai földet, azt a szakadó porcát a gazdasági földnek, amely végre is minden kulturának alapja és talpköve. Nálunk szintén történt már sokféle kísérletezés. Látok egy csomó kaszinót, nem Széchenyinek a szellemében, ahol élkártyázzuk a pénzünket. Látok egy csomó kávéházat, ahol eltarisznyázzuk időnket. Látok egy csomó bankot, ahol eladósodunk nyakig. És azután látok katholikus köröket is, de ezek eddig tényleg nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ugy látszik, Magyarországon csak társadalmi idon a keresztény társadalmat reorganizálni nem lehet. Gazdaságilag kell segiteni a magyar népet, társadalmilag és gazdaságilag erkölcsi erőiket és gazdasági erőit föl kell karolni, ébreszteni. És ezt, ezt akarja a Népszövetség 1 (Lelkes éljenzés.) Mert hiszen megmozdult már a magyar nép. Látom, hogy mozog. Látom, hogy ipari elmaradottságunk, a munkahiány, akárhogy beszéljenek, takarják, mint egy malomkő, ugy esett bele a magyar közélet sekélyes vizébe és szétloccsantotta őket. Ezrek Moldvába, Oláhországba, százezrek Amerikába mentek. Megmozdult a magyar nép elszigeteltségében és szakított a nagy tradíciókkal, a magyar nemzet hagyományaival és szociáldemokrata, agrárszocialista és bármi lett, de megtettük-e mi már azt a nagy kötelességet, amelylyel a vezető Magyarország tartozik a népnek? Megérteltük-e annak a népnek a baját igazán? Szivére tettük-e kezünket, hogy megértsük, mi fáj neki ? A Népszövetségnek bele kell nyúlnia az emberi nyomorúság mélyébe és a gazdasági érdekeknek hathatós felkarolása által kell a nép barátjának bizonyulnia. A Katholikus Népszövetség nem hitelszövetkezet, nem szakszervezet, nem katholikus kör. Mikor arról gondolkozom, hogy mihez is hasonlítsam, eszembe jutott a villamos telep, amely azt a fényt szolgáltatja itt a Vigadóban, amely a műhelyekben forgatja a szerszámot a .telefonba szolgáltatja a híreket. A Katholikus Népszövetség az a közonti telep, amely itt ezt, ott azt, mindenütt az erkölcsi és gazdasági jót szolgálni és előmozdítani akarja. (Éljenzés.) Nagyon jól tudom én. hogy nem lehet kizárólag erkölcsi erőkkel dolgozni főleg a mai világban. Nagyon jól tudom, hogy minden kulturát voltaképen alapoz és hordoz a gazdasági kijegecesedés, alakulás, de azért nagyon jól tudom, hogy ha ez a modern gazdasági és társadalmi akció telitve lesz hittel, becsülettel, önfeláldozással, tisztességgel ,szóval, igazi katholikummal, akkor ez a Népszövetség mintegy lélekkel telt szervezet kel fel és áll ki az ország szélére és beáll és érvényesül vezetőnek. Hogy pedig ezt a vallási momentumot, szintén érvényesíteni akarjuk, erre nézve, szemrehányást senki sem tehet nekünk, mert hiszen nézzék, a szocialistáknak is van vallásuk. A szociáldemokráciának van meggyőződése egy jobb világról, csakhogy ezt a jobb világot egy sárgömbbe gyökerezteti bele. Nekünk is van egy világunk, amely az örök élet Alakítsuk meg hát ezt a Népszövetséget. Ne tizen, ne tizenketten, mert nem igaz, hogy tizenkét apostol téritette meg a világot. Millió apostol térítette meg a világot. Minden keresztény a klasszikus világban apostol volt. Mindenki, akiben élt a hit, feszült a remény, beállt a térítés küzdelmének nagy munkájába és gyúrta, alakította, mintázta a pogány világot, mig a krisztusi képet ki nem mintázta rajta. Tegye meg mindenki kötelességét, legyen itt mindenki apostola ennek a Népszövetségnek. Készen nem adatik nekünk semmi. Mi vagyunk a mesterek, mi vagyunk a művészek. Teremtsük meg, ami nincs. Egyet teremthet az ember. Megteremtheti magának ha nem egymagában, elszigeteltségben, de százakkal karonfogva dolgozik, a jobb a nemesebb emberhez illő exisztenciát. (Helyeslés.) Nincs igazi szeretet, ahol meghalt a tett. Hullák azok, nem lehelnek életet. Ahol élet van, ott okvetetlenül cselekvés, tevékenység van. Ezzel a tevékeny szeretettel, mélyen tisztelt közgyűlés, biztositom önöket, hogy utat törünk a mi zászlónknak az ellenségek falankszán keresztül is Mert az Isten is ugy vonza az embert, az írás szava szerint, emberi érzésekkel. A mi demokráciánk a szere.tet demokráciája lesz, amelyet nem akarok mondani, hogy a keresztviz alá tartott XIII. Leó pápa, de nevet adott neki, mikor azt mondta, hogy keresztény demokrácia jegyében áll, biztositom,. hogy a nép mellé áll, megfeszíti vállát és tör, ami vele szemben áll és zászlóját a népjólét fokára tüzi. (Lelkes éljenzés.) Védnökök. Szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadta a közönség a nagyszabású beszédet. Majd Halter István főtitkár felolvasta- a védnökségre felkért egyházi és világi előkelőségektől eddig beérkezett leveleket. A védnöki tisztet eddig a következők fogadták el: Vaszary Kolos hercegprímás, Városy Gyula kalocsai érsek, gróf Széchenyi Miklós győri, gróf Mailátli G. Károly erdélyi, Bende Imre nyitrai, Fischer Colbrie Ágost kassai, gróf Zichy Gyula pécsi, Boroniisza Tibor szatmári, Firczák Gyula munkácsi, István Vilmos szombathelyi püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, dr. Takáös Menyhért jászóvári, Burány Gergely csornai prépostok, Vajda Ödön zirci apát, gróf Zichy Nándor tárnokmester, gróf Zichy Aladár miniszter, gróf Mailáth György, báró Gorliczy Félix, gróf Chotek Rudolf, dr. Kétly Károly, Szabó Ferenc főrendiházi tag. Felolvasták továbbá annak a közel 300 katholikus és keresztény szociálista egyesületnek nevét, melyek Írásban, vagy táviratilag üdvözölték a diszgyülést. Jóleső örömmel olvastuk az üdvözlők sorában a pápai kath. kör és a pápai ker. munkásegylet táviratait. Az üdvözletek felolvasása nagy lelkesedést keltet. Viharos éljenzéssel és óriási tetszéssel fogadta a közönség Dr. Zboray Miklós népszövetségi alelnök és a marcali kerület orsz. képviselőjének bátor, energikus beszédét. A kagyló — úgymond — ha idegen test kerül beléje, kinos fájdalmába megszüli az igaz gyöngyöt. A magyar katholicizmust ért bántalmak is megszülték a maguk igaz gyöngyét, a Kath, Népszövetséget. Sokan vannak, akik nem helyeselték, hogy ebbe a szervezetbe politikailag is szereplő egyének is belevigyék a maguk tevékenységét. De hisz már egy év óta működött a kath. népszövetség és vájjon beszéltek-e róla huszadrész annyit, mint a legutóbbi két hét alatt, mióta politikusok is részt vesznek működésében? Hadd támadjanak bennünket: igy kel életre a katholikus öntudat. Más vallások vezelő emberei gyűléseket tartanak és kimondják, hogy el kell venni az egyház vagyonát. A fővárosban faji és felekezeti jellegű frakciók előtt fejet hajt mindenki. A katholicizmust ne engedjük Magyarországon szerte folyó folyammá lenni. Tömörítsük, rendszabályozzuk, hogy büszkén evezhessen rajta. Hová? kérdik önök. Oda, hogy felebarátomon segíthessek. Azt már láttuk, hogy a katholicizmust egy-egy gyűléssel megmenteni nem lehet. Tisztelettel, köszönettel vesszük, ha magas állású emberek részt kérnek a munkából : erkölcsi s anyagi támogatással segitenek. De anyagi támogatást elvből nem kérünk senkitől, mig mi a nép millióival akarjuk e munkát végbevinni. A kérges tenyerű iparos, a patkós csízmáju paraszt a mi népünk, az tagja e szövetségnek, Ez az a fekete sereg, amely olyan, mint Mátyás fekete serege, amelynek bus hadát nyögte Bécsnek büszke vára. Tudom, hogy Magyarországon meg van a szükség arra, mint szomjazó földnek az esőre, hogy valaki munkába vegye a lelkeket, a szegény ember sorsál, javát és meg vagyok győződve, hogy vállvetett munkássággal el