Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-09-06 / 36. szám
IIL évfolyam. Pápa, 1908. szeptember 6. 36 szám. PÁPA Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőseg; Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vez e : SÜLE GÁBOR, Hasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Meghívó. A Pápai Kath. Kör ma, szept. hó 6-án d. u. 5 órakor közgyűlést tart a nyári kerthelyiségben, melyre a kör i. t. tagjainak tömeges megjelenését kéri Botka Jenő, elnök. A jövedéki tisztv. mozgalma. Fizetésrendezést és nyugdijat kérnek. Jogos kérelem! (*) A sok, többé-kevésbé figyelemreméltó fizetésemelő törekvés közt komoly megfontolásra tarthat számot az a kérvény, melyet a fogyasztási adóhivatal tisztviselői intéztek a napokban a regálébizottsághoz. Azaz, igazában nincs is szó fizetésemelésről. Mert amit a város elveszit a réven, megnyeri a vámon. Arra kérik ugyanis a várost, hogy eddigi havi 100 korona fizetésöket emeljék föl 150 koronára. De ezt a többletet viszont vonja le a város abból áz osztalékból, melyet negyedévenként szoktak kiutalni a fogyasztási tisztviselőknek. A kérvényezők első sorban a nagy drágaságra hivatkoznak. Teljesen igazuk van. Akárhány nélkülözhetetlen házi ós élelmezési cikk ára a legutóbbi 5 év alatt 40—70—100%-al emelkedett. Ami tehát bőségesen elég, sőt sok is volt ezelőtt 5 évvel, az ma már nagyon kevés S ha az a tisztviselő elsején 150 koronát kap a kezébe, nem lesz kénytelen adósságot csinálni épen annál a hentesnél, vagy kereskedőnél, akit — mint egyik laptársunk igen találóan megjegyezte — hivatalából kifolyólag köteles ellenőrizni! Ha semmi más, már maga ez az egy körülmény is megokolttá teszi a fizetósrendezés szükségességét. A tisztviselő csak ugy oldhatja meg feladatát közmegelégedésre, ha működéséhez még csak árnyéka sem fér a gyanúnak. Már pedig nagyon közeli az a föltevés, hogy az eladósodott tisztviselő nem tud, de nem is tudhat kellő erélyt kifejteni a — hitelezőjével szemben. Mert az a váltó, melyet hitelezőjén ok adott, olyan, mint a borotva, melyről megvagyon irva, hogy a borbély akkor nyisszantja el vele az ember nyakát, amikor akarja. Kérésük jogos volta mellett szól az a terhes és meglehetősen kellemetlen szolgálat is, amelyet végeznek. Akárhányszor láttam csikorgó téli hidegben derék tisztviselőinket már reggel 5 órakor munkában Mikor még más hivatalnok a má.ük oldalára sem fordult, ők már javában dolgoznak. Hogy kellemetlen a munkájuk, az a dolog természetéből folyik. Szeretném látni azt a kirakatba való embert, aki örül neki, ha — zaklatják. Már pedig a fogyasztási tisztviselő folyton a nyakán van a hentesnek, a szatócsnak, vendéglősnek, hogy megvédje a város érdekeit. Tehát a városnak sem szabad róluk megfeledkeznie.. Ez a kérés egyik része. A másik a nyugdíj. Tudjuk, hogy a város nyugdijalapja nagyon meg van terhelve Ha már a város oly mostohán bánik a fogyasztási adóhivatal tisztviselőivel, hogy nem sorozza őket a városi tisztviselők közé, holott, hogy találomra csak egy-két várost emlitsek: Veszprém, Nagyvárad, Győr, Szombathely, Nagykanizsa stb. ezt már rég megtették — legalább irassa be őket a Magántisztviselők Országos Nyugdijegyletébe. Ha megtudta ezt tenni a város a villanytelep tisztviselőivel, erkölcsi kötelessége beiratni a jövedéki tisztviselőket is, akik jelentékenyen több hasznot hajtanak a városnak, mint amazok! Miért legyenek épen ezek a derék emberek mostoha gyermekei a városnak ? Hm! Azt szokták mondani, hogy a jövödelmi tisztviselők munkája ugy is szépen meg van fizetve. Föltéve, de meg nem engedve, hogy ez az állítás igaz, egyszerűen a tapasztalatra hivatkozom. Mindnyájunkat érhet baleset! Ha az a városi vagy megyei tisztviselő megbetegszik, nem kell koldusbotot ragadnia a kezébe. Ott a nyugdija! Ha meghal, nagy csapás ugyan, de családja megélhetése ugy, ahogy biztosítva va van. Ha azonban a jövedéki tisztviselő megbetegszik, akkor beleütött a verslag az egész existenciájába. Egyszerűen elbocsájtják az állásából. Ha meghal, családja elmehet koldulni. Szinte hallom azt a szellemes ellenvetést: „menjen férjhez az özvegy!" Hisz talán menne, sőt szivesen menne, de nem — viszik! Ugyan ki vesz el manapság olyan özvegyet, akinek nincs egyébb vagyona egy fél tucat — gyereknél ? A város megkivánja, hogy tisztviselői pontosan, lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket. Joga van hozzá, söt kötelessége is megkövetelni. De viszont az a tisztviselő is elvárhatja a várostól, hvgy odaadó, hűséges munkájáért tisztességes ellentszolgálatban részesüljön. Ha látja, hogy munkája nem meddő, verejtéke nem hullott hiába s legdrágább kincsének, családjának jövője biztosítva, van: megacélosodik a lelki ereje, munkakedve megkétszereződik s i hálából is egész odaadással fogja szoli gálni azokat, kik övéi sorsának biztosi1 tását lehetővé tették. A városnak " nem érdeke, hogy tisztviselőit elkedvtelenitse. Szó sincs róla, dolgoznak akkor is, de erről a mnnkáról is elmondhatjuk, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne! Ép azért, a város jól felfogott érj deliében a legmelegebben ajánljuk a jövedéki tisztviselők kérvényét az illetékes körök jóakaratú figyelmébe! A keresztény anyai és apai szeretet. Irta: Zsilavy S ndor. »Inkább a halált, mint a becstelenséget.« Ez egyszerű szavakban igen szépen ki van fejezve a keresztény apai és anyai szeretetnek mibenléte. A szeretetnek nagyon sokféle fokozata és változata van. Van szeretet, i amely a földi dolgok, mulandó örömök j és gyönyörök iránt foglalja le az emberi szivet. Van szeretet, amely férfi és nő között szokott kifejlődni. Van továbbá emberbaráti szeretet is, amely sajnos, — napjainkban csak nagyon