Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-08-16 / 33. szám

2; PAPA és VIDÉKE 1908. augusztus 16. volt, van és lesz mindig a közügyek eldöntésében, elintézésében. Első feladata a maga aktív szavazó jogának feltétlenül tisztességes érvényesítése, a második, pedig, hogy szellemi és állásbeli felsőbbségével a közönségnek azt a részét, mely még ád valamit a honoratior és intelligens osztályra, ezt ugy befolyásolja és ügy nevelje, ugy vezesse, hogy szent eszményeink: nemzet, haza, vallás, család, tulajdon, — kárt ne szenvedjenek. Ezt eddig is tudtuk, csakhogy a lovaglópálcás dirigálás, a feltétlenül gondolkodás nélküli parancsosztogatások kora. lejárt. A feladatok megmaradtak a maguk teljességében, de a kivitel módjai ma már egészen mások, mint ezelőtt csak 15—20 évvel is voltak, amikor égyegy nagy birtok, vágy erkölcsi testület puszta szempillantása kerületeket adott vagy elvett.' Ma ugy áll a bál, hogy azé lesz a győzelem, aki a béke idejét legjobban felhasználta. S elDben a pontban csatlakozik a mi Írásunk e lap legutóbbi vezércikkének eszmemenetébe: A társadalom legszélesebb és legtávolabbi rétegeinek állandó felkarolása, gazdasági, intellektuális érdekeinek folytonos ápolása, az egyének tisztességes, nem hízelgő, de folytonos megbecsülése, felkarolása, — állandó oktatás, felvilágosítás ügyei-bajai iránt való érdeklődés és részvét, szóval állandó fegyverben állás és a sereg ismerete, ismeretén alapuló bizalom és szeretet — ezek lesznek a mi stratégiánk, hadviselésünk sáncai, ütegei, lövedékei. Ez a cikk sem szemrehányás, sem felnőttek oktatása nem óhajt lenni. Csak figyelmeztetés, csak ujjalmutatás azon feladatokra, amit úgyis mindenki tud. De azokkal szemben, akik rossz prófétaként, automatikus grammofonként folyton a szájukon hordják az: összetartás jelszavát, mikor már ég a hid ; amikor már nem prédikálni kellene az összetartást, hanem tettleg megmutatni, hogy nemcsak kiabáljuk összetartási érzetünket, hanem össze is tartsunk, .tudjuk feladatainkat, ismerjük vezérünket, ezen rossz taktikus, szervezetlen sereggel győzni akaró uraknak kénytelenek vagyunk igen is azt a közönségesen hangzó mondást szemük elé tárni: csülökre, magyar! Szervezz, oktass, szoktass akkor, mikor még lehet szervezni és tégy akkor, mikor tenni kell. Mit hivalkodik a sok egyesület, ha a tömörítést sem birják elvégezni?! Kath. Kör, Felsővárosi Kath. Olvasókör, Ker. Munkás-egys., Szövetkezet. Legényegyesület mind egy-egy szerve legyen az állandó oktatásnak, szervezésnek s a kölcsönös megértésnek, megszerettetésnek. Ezek fölé, de ezekkel együtt működve, emeljük koronául a Népszövetséget, ezt az állandóan harcrakész és harcra hivatott szervezetet. Ne legyen az ősztől kezdve vasárnap, amikor ne foglalkoznánk a néppel. Ki ez a nép? Csak a paraszt, csak a közmunkás vagy az iparos? Ha azt hiszik, hogy csak ezek szorulnak társadalmi oktatásra, nagyon csalódnak! Nekem, vagy a többi papnak elkelne jogi oktatás, az ügyvédnek, orvosnak, hivatalnoknak elkelne egy his szociologia, ennek ez, másnak az. harmadiknah amaz; soknak, a legtöbbnek pedig minden, főként a lelkesedés. Ha 15—20 ember vállalkozik arra, hogy tesz valamit, óriási munkát végezhetünk, de ha 2 — 3 emberre szakad a munka, vagy beleszakadnak, vagy megszakadnak. Gőz, hőség van az egyletek szük helyiségében? Igaz, de hát örüljünk neki, — mert van legalább hallgatóság is. De ha ez a gőz, ez a pára a finynyásoknak terhes, kiállhatatlan, — akkor félre az útból, majd jönnek más vezérek, de ki is rántják a finnyások alól a gyékényt. Velők bukik sokszor a becsületes harcos is, — de hát lavinát egy ember meg nem állíthat. Szervezett erőnek csak szervezett erő tud ellentállni. A wrackokat, a gyávákat, s a szájhősöket vagy át kell gyúrni, vagy félretaszítani, — mert akkor, mikor a szociáldemokraták, a szabadgondolkodók, a »mitudósok« tüzzel-vassal, hévvel, telkesedéssel, vad fanatizmussal küzdenek céljaikért, akkor annak, aki szivében még lángol Istenért és hazáért, annak tennie kell s annak sem kényesnek, sem lustának, sem betegnek nem szabad lennie, hanem tennie és cselekednie. Cselekednie folyton és tervszerűen. Ha a mi közönségünk, kikre büszkén szoktunk mutatni, mint elveink barátaira, látják majd komoly munkánpon tényleg lejárt, A fegyverkereskedő is csak annyit állithatott, hogy a gyilkosság napján Middleton nála volt és a fegyvert átvette tőle. Ők tehát a szegény orvos mellett nem tudtak bizonyítani. Midletton ügyvédje nagy körültekintéssel. és ügyességgel védelmezte az orvost; rendkívüli ékesszólással emelte ki védence fedhetetlen jellemét, becsületességét, melyet az egész környék lakossága képes bizonyítani. Mindezt jól tudták az esküdtszék tagjai is, de a bűnjelek oly aggasztóaknak és világosaknak tűntek fel, hogy kénytelenek voltak kimondani a bűnösség vádját. Midőn a szerencsétlen orvos ezt meghallotta, mintegy a nagy csapástól megsemmisülve rogyott le a vádlottak padjára. Ezalatt az orvosbarátai mindent megkíséreltek, hogy az igazságot kiderítsék. Preston szökésre akarta rábírni a szerencsétlen foglyot, de hiába. Egyik napon Preston és Vollheim a városba sétálva a tragikus ügyről beszélgettek, miközben egy vendégfogadó mellett elhaladva, durva kiáltozás ütötte meg fülüket. Midőn beléptek a vendéglőbe,, a zajos tömegből egy férfi szaladt feléjük, a kin meglátszott már az élvezett szedzes ital hatása. — Te vagyaz Preston ? Isten hozott. De régen nem láttuk egymást! »Kiáltáborizü hangon.« Hogyan, Mesworth! te itt vagy? válaszolá Preston, aki nem igen örült a váratlan találkozásnak; én azt gondoltam, hogy Texasban lakol. »Igen, Texasban lakom; de épen Saint-Louisban voltam, midőn értesültem Middleton barátunk ügyérői, tehát eljöttem. De hogy is tudott e szerencsétlen ember ily rémes bünt elkövetni!« Preston boszusan fordult 'el ismerősétől az utóbbi szavakra, midőn ez hirtelen észrevette a lőportartót, melyet ama gyászos est óta folyton magánál tartott. »Mogyan a manóban, kiáltá Mershwort, az én lőportartóm tenálad van?« E váratlan kiáltásra Preston és Vollheim agyában egyszerre világosság támadt. »És ez a te lőportartód volna? kérdé Preton alig birván visszatartani meglepetését.« Természetesen! itt vannak nevem lakhelyem kezdőbetűi: É. M. — Philippe Mesvorlh — M. — Milford —- D. — Delaware. Nemrég egy, Cumeales nevü egyénnek adtam el másfél dolláert, aki Coomle kereskedőnél szolgál; igaz, hogy még most is tarttozik a haszontalan az árával.« Vallheim, aki nyugodtabb természetű volt, tüstént át adta neki a másfél dollárt; amit amaz szívesen elfogadott. Ezután Preston és Vollheim kezet fogtak a jó hangulatban levő ismerőssel és villámgyorsan rohantak Mensfield békebiróhoz, akinek mindent elmondtak. Mansfield bus tekintete egyszerre felvidámuit s tüstént elküldött néhány rendőrt a két jóbaráttal együtt Coombe kereskedőhöz, hogy a nnvezett szolgát megtalálhassák. A rendőrfőnök kérdésére a kereskedő megmondta, hogy Curnsales a szomszéd házában található. A rendőrök azonnal felkeresték és az egyik szobában egy durva, viszszataszitó külsejü egyént találtak, aki egy szalmagyékényen keverve mélyen aludt. A léptek zajára hirtelen felébredve dühösen ' kiáltá: »Mi az ördögöt zavartok ilyenkor?«