Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-12 / 2. szám

1908. január 12. PÁPA és VIDÉKE 3. Vájj ni nem épen kataszteri épületül szánta-e házát Lipperfc S. ? Az ajánlat ideje érdekes. Most innét jól megrághatják a t. képviselők a dolgot. Hiszen esetleg kész házat és telket nyer a város, ha a vételre rászánja magát. A legnagyobb akadálya ennek azonban véleményünk szerint az, hogy mit. tegyen a város emiitett Jókai-utcai telkével"? De ha a Lippert-féle házat, a város másra tudná használni, avagy ha Jókaiutca telkén házat épit'etvén, ezt tudja másképen jól jövedelmeztetni s a Főtérre hozza a katasztert, — talán, talán hajlunk afelé, hogy olyan helyen, olyan házat, mint az a bizonyos főtéri ház, el ne szalajtson kezebői. Lehet még szüksége a városnak házra, telekre, épen a város szivében. Vájjon tisztán bérházul kezelve nem érné-e meg illendő vételárát? De hát térjünk csak vissza a születése napját ülő kataszteri bérház tervére! Határozzanak, — ez a fő, mert nem csak a földfelmérési felügyelőségnek van szüksége hivatalos helyiségre, hanem a városnak is érdeke, hogy ne éktelenkedjék ott, mint egy pusztuló var, mint egy leégett rom, a legfőbb utcáján az a telek. Főképen pedig az az elv legyen tiszteletben a város t. tagjai előtt, hogy a nem gyümölcsöző vagyon kész kár a városnak. Földszintes lesz az uj ház? Azt hisszük, hogy ilyen, hiszen a pénzügyi biz. igy javasolja. Építenek tehát egy városi telken földszintes házat. Eddig rendben volna a dolog. J)e ugyanezen a közgyűlésen szóbakerül a kereskedelmi- és a mesteriskola elhelyezésének kérdése. Terv is van rá, hogy tessék uj házat venni. Szép telek kínálkozik rá az Annatér, a Zimmermann és a Széchenyi-utca sarkán. Ennek a megvétele is terjeszkedés volna a város házpoliti

1 ája szempontjából. Kell-e ez az uj telek? Azt mondják, hogy kell, mert hát hová is tegyék azokat az iskolákat? Nem lehetne-e emeletesre épiteni a Jókai-utcai házal? A telek drága, a levegőbe leifelé való terjeszkedés pedig csak annyiba kerül, a mennyiben erősebb alap, erősebb földszinti falak kellenek. Tudjuk, hogy csalogató nagyon a Matkovich-féle ház és az alsóvárosi ovoda épületének szomszédsága arra, .hogy egy gazda birtokában legyenek s ez a gazda a város legyen. Azt is tudjuk, hogy a város nem tud még állandó helyet a női kórház számára. IIa esetleg ebből a szempontból,— a női kórház számára kellene is, jó is volna a Matkovich féle ház, talán a belső szomszédja is az ovodának, helyes, vegyék meg. De az inasiskola számára külön telket venni és a kész, kínálkozó Jókai-utcai telken I csak földszintes házat épiteni, ezt már sehogy se tudjuk helyeselni, mivel, ha a telek a városé, a felette levő levegőt nem kell megfizetni. Apróságok a rendőrségről. Uj ruhát kap a rendőrségünk: egysze! rübbet, azt hisszük ízlésesebbet is. A mostani ruhájának se szine, se formája nem Ízléses. Legyen sötétebb a szine, de a zubbony karjáról a vékony vörös zsinórt ne vegyék le és vagy makk, vagy pityke gombot varrjanak a zubbonyra, a gallér alján is megmaradhat a vörös zsinór. Egyet azonban az izlés szempontjából komolyan kérünk: szüntessék meg a nyári zsávoly zubbonyt. Adjanak azsávoly zubbony helyett zsávoly nadrágot nekik, de kék posztó nadrág és zsávoly zubbony nem vágnak össze. Számot is kérünk a legénység számára. Milyen lesz a sapkájuk vagy kalapjuk, vagy sisakjuk? Nem tudjuk ugyan, vájjon a kapitány óhajt-e ezen változtatni. Ma Magyarország magyarlakta részein kétféle rendőröveg divatos: a sapka (a mostani viselete rendőrségünknek), vagy a szőrbokrétás kalap. Német lakosú városokban, pl. Temesváron is, csendőr csákóban, szentjánoskenyérkarddal büszkélkedik a rendőr; horvát vidékeken, román városokban kétszínű, szállodai portásra emlékeztető sapkában forgolódnak. Tehát vagy a mostani szabású sapka, vagy szőrforgós kalap legyen a füvegük. Ezt azért vesszük tollhegyre, mivel azon városokban, ahol a rendőrtisztek is viselnek egyenruhát, •— mint kapitányunk is óhajt egyenruhát viselni,—a rendőr-tisztikar csákója us a szőrbokrétás kalap .és csendőrtiszti szabású két sor gombos, némileg zsinórozott dolmány. Legyen tehát a reiidőrlegénység és tisztjeik ruházata közt valami egyformaság: az uniformis szó úgyis egyformaságot jelent. Épen azért nem tetszik nekünk a rendőrbiztos mai ruhája. Nem tudja u. i. az ember hirtelenében, vájjon rendőrt lát-e vagy m. kir. honvéd-szekerész . . . tábornokot. — Magyaros a ruhája, az igaz, de nincs , összhang az ő ruhája és a legénység viselete közt. Mi a r. fogalmazón is egyenruhát szeretnénk látni. Egyik népgyűlésen pl. a fogalmazó már megjelent a hatóság képviseletében s a rendőrség alig tudta őt megtalálni, akkor is vártak rá, mikor már ott volt; a sok szürke ember közt fel sem tünt. Sőt talán azt is remélhetjük, hogy a rendőrség valami könnyen hozzáférhető őrszobát kap. Apró dolgok ezek, de talán van bennök támaszkodó pont arra, hogy akiknek e kérdéssel foglalkozniok kell, egy—más dologban hasznát vehetik. Adatok. Támogató adatok a kínálkozó tanulságok c. mulkori cikkünkhöz. Ez az alcime ennek a pár sornyi hozzászólásnak. A M-g jan. 4-iki számában találtuk ezen adatokat: Debrecennek 1906-ban 110 ezer K. (száztízezer) tiszta haszna volt a gázfejlesztő telepből ; Győrnek 83 ezer Ebben a rémes zűrzavarban újra kinyílt az ajtó. A pópa rohant a szobába. A szeme vadul csillogott. — Fuss, menekülj! Lenn a kert végén egy gyerek vár rád. Üij lóra es vágtass a havasok felé! Zalatnay meg sem mozdult. — Menj, szerecsétlen! ordított a pópa magánkívül. Kinn futólépések zaja hangzott. .n. házat már körülvették az oláhok. — Megyek, de csak a leányoddal, atyám! Ilica nélkül soha! — felelt Zalatnay keményen s megfogva a leány kezét, odavezette őt atyja felé. A pópa nem is látta eddig. Eltorzult az arca. — Hát te itt vagy? — üvöltött tajtékzó dühvel. — Ilica! Szememfénye, ártatlan galamblelkü leánykám ... te éjszakának idején idegen férfi házában . . . — Ne tovább! — kiálltott Zalatnay felséges haraggal. — Ilica azért jött, amiért te. Meg akart menteni! A pópa főiemelte kezét, hogy megátkozza a leányát. De nem volt rá rdeje. Valaki durván belökte az ajtót. Véres volt az arca, a dühtől kidülledt a szeme. Dimitri. —- Gine mintye! — ordított diadalittassan s egyenesen Zalatnay felé tartott. — Végre a kezembe kerültél, kutya! Ilica fölsikoltott. Az oláh egy pillanatra visszatántorodott. — Hát te is itt vagy? Ha-ha-ha! — oly rémes volt a kacagása, hogy mindhármuk szivében megfagyott a vér. — Itt vagy? S vadul villogtatta kését. Zalatnay az asztalhoz ugrott. Célzott és lőtt. Az oláh holtan bukott a padlóra. A pópa elreteszelte az ajtót. — Menekülj az ablakon keresztül — súgta Zalatraynak. Megyek, megyek, ha te is jössz, Ilica ! — Megyek... me... gyek — susogott a leány és összerogyott. A kebléből patakzott a vér. Csak most vette észre Zalatnay, hogy Dimitri keze gyorsabb volt, mint az övé. Odarogyótt ő is a leány mellé. — Ilicám, édes! Ne hagyj itt ! Ilica halvány ajka körül édes mosoly játszadozott. — A te Istened az én Istenem. A te hazád az én hazám. Ninch már köztünk se Isten, se haza! — rebegte elhaló hangon. — Áldjoyi meg az Isten, édes, ahogy- még soha senkit meg nem áldott! A pópa csendesen zokogott. Átokra emelt karja lehanyatlott. Kemény szive csordultig megtelt fájdalommal. Letérdelt' a leánya mellé és — imádkozott. De nem tudott sokáig imádkozni. Az ajtót egyre jobban feszegették az oláhok. Vad oiditás hangzott kívülről. A pópa kinyitotta az ajtót és odaállt a forrongó tömeg elé. —• Itt már végeztünk. Előre emberek ! Éljen a szabadság! A részeg banda vad kacagásban tört ki.