Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-06-07 / 23. szám

4 PÁPA és VIDÉKE 1908. junius 7. utaztak el, magukkal vivén egy felemelő és kedves nap emlékét s azon reményt, hogy Veszprém város közönségénnk lelkében meg­termett a katholikus irodalom igaz szeretete. Bérmálás a vidéken. Máj. 30-án d. u. 6 órakor érke­zett Ugodba Kránitz Kálmán' Tolsz, püspök. Diszes bandérium ment elébe, harangzúgás fogadta; fehérruhás leány­kák szórtak virágokat az útjába. Az Ízléses, szépen diszitett diadalkapu min­denkit meglepett. Másnap kezdődölt meg a szent szertartás a ker. papság segédletével. Összesen 560-an bérmál­koztak. A bérmálás után a Csóti Géza orsz. képv., ker. esperes vezetésével megjelent papság tisztelgését fogadta a püspök. Tisztelgett még a tanitói kar, azután a községi elöljáróság, a jegyző vezetése alatt. A plébánián tartolt disz­ebéden Alasz Miklós plébános meleg' szavakkal mondott köszönetet a püspök­nek hívei nevében Kránitz Kálmán és Csóti Géza tartalmas felköszöntői nagy tetszést arattak. D. u. Csóthra ment át a püspök a papság kíséretében. Itt is igen szives fogadtatásban részesült. Junius 1-én 657 hívőnek osztotta ki a bérmálás szent­séget. A tisztelgések befejeztével fényes díszebédet adott az esperes. Az első, lelkeshangu és szépen kidolgozott be­szédet Bélák Lajos főbiró mondotta. Csóthi Géza és Kránitz K. magvas be­szédei után Gerstner Ignác, a lelkes teszéri plébános viharos tetszés közt aposztrofálta a püspök kíséretében meg­jelent dr. Molnár Dénes kanonokot, aki 1868—1905-ig tanította, nevelte a — Nem is ez a kérdés. Hanem — tette hozzá bájos pirulással — az, hogy tudná-e maga szeretni az én kis árvámat? Mert akkor . . . Nem fejezte be. De szeméből csudálatos melegség sugárzott. A férfi nem válaszolt. Villám gyúlt ki a lelkében, melynek tiszta lángjánál belelátott ennek a nemes, áldott szivnek csudálatos mélységébe. Tehát a kis árváját félti. Ezért utasította őt vissza az imént! Pedig hogy szereti! . . . Rohant, szilajul vágtatott a vadvirágos mezőn egyenesen a nagy ákác felé. A kis öregek közé. Hajára ráhullott az ákác virága — a faluban megcsendült az esteli harangszó — a kis öregek imára kulcsolták kicsi kacsóju­kat. Ő is letérdelt közéjük. S mikor a búgó harang szivánek utolsó dobbanása is elhangzott a végtelen rónán, lehajolt a kis leányhoz. Fölemelte, szivéhez szorította és forró szeretettel mi gcsókolta .. veszprémi egyházmegye növendékpapjait, fürdött a tizesmaiom között. De hát ők mo­Az Ügyes, eleven felköszöntő élgnk dem gyerekek, tudják m a napfiirdő, azon visszhangot keltett. plénparád-ban, ahogy fürödtek, kiültek a Tirol Délután fél 6-kor Vaszarra ment j- elé sütkérezni. — Rendőr?? — De kérem, a püspök. Itt 787 bérmálkozó volt. j Pápán rendőr?? Könnyekig megindító jelenet volt, mikor j Második felv. Hétfőn d. u. V 45 órakor Vaszar 82 éves, világtalan plébánosa, j a villanytelep elől nagy sikoltással rohant Horváth Antal felköszöntötte a püspököt. Nem látja, de érzi, hogy itl van. Min­fel egy szintén fürdőző kis Adám. Ennél már volt ruha, sőt még könyves tarisznya is, a denki sirt, mindenki gratulált az aggas- j baj csak az voit, hogy nála volt a ruha és tyánnak. Marcaltőn junius 3-án bérmált a püspök. Itt kíséretével együtt gróf .Es­terházy Sándornak volt szívesén látott vendége. Itt is igen nagy volt a bér­málkozók száma. Junius 4-én, csütörtökön lapunk kedves munkatársának, Saád Henrik leveli plébánosnak híveit bérmálta meg a püspök, itt is igazi bensőséges szere­tettel fogadták a püspököt, akin nyoma sem látszott a nehéz, fárasztó szertar­tásnak. A fényes díszebéd után, mely­nek folyamán Saád Henrik költői lel­kületű beszédben ünnepelte a püspököt, az ugodi állomásra hajtatott a püspök, honnan az esti %6 órai vonattal Var­sányon keresztül Veszprémbe utazott. Mindenkit elvarázsolt Kránitz Kál­mán nyájas, leereszkedő modora, sze­retetreméltó egyénisége és ritka szónoki tehetsége. A papság mindenütt a leg­nagyobb szeretettel fogadta, de egy csapásra meghódította a nép szivét is. Pápai séták. X Lukács D ezsö kőmfres-megtor és épitósi-váHalkozó Pápa« Laki-utca 25. sse. Csak 20 sort kérek ! Pápai séták cimen még ugy sem adott soha helyet a drága Szerkesztő ur. Néha a gróf kertben is sétálok, néha júásutt is, néha meg nem érek rá, néha meg vizitelek, néha meg egyik-másik egyesületbe is be-benézek. A grófi kertben a kert tulajdonosa, a gróf kpcsikazott a napokban. Biz' ő, mint aki otthon, a magáén hajt, jól hajtotta lovait. S kérem, de jól vigyázzon, három ur, mél­tatlankodott. hogy a gróf, hogy mer oly sű­rűen látogatott helyen hajtatni. •— Hát ehhez már igazán megdöbbentő szerénység kell hogy egy birtokost megszóljanak azért, mert a saját birtokán kocsikázik. E zoj! Más. A Tapolca medrét kitisztították. Kinek az utasítására, kiére nem, — azt nem is keressük, — a Török B. utca és a Vasárut sarkára hatalmas rakás iszapot hordtak össze. Állítólag a városi faiskolába hordják, — de hát előbb egy kicsit hadd száradjon ! ! ! Azt mondja egy egyszerű iparos legény, hogy hát még ugy is kevés Pápán a .— tüdővé­szes ! — Ki tud erről a városházán ? ? ? Más. Vasárnap d. u. 4 orakor, mikor az Erzsébet-ligetbe éppen a legtöbben men­nek, 3 nyakig mezitlábos 12—14 éves Ádám Yállalkozik mindennemfi hőmlves« munkálatokra, építkezésekre. Felvilágosításokkal, tervezetekke', költségvetéssel szívesen szolgái.. Ab építtető közöuség pártfogását kéri. nem rajta. T. i. a kezében vitte. Leült a Szt.-Benedek tér és a Fő-utca sarkára és or­dított oly vitézül és vadul, ahogy csak a zu­lukaííerek és a pofonvert gyermek tudnak. Ez a hely a városházától legföljebb 50 mé­ternyire van. Az áll. és ref. polgári iskolából épen akkor mentek a lányok haza. A gyerek legalább 5 percig ott bőgött. — — Rendőr? — De kérem, a Tirolnál is legyen rendőr, meg a városháznál is ? Ennyi fényűzés csak sok volna Pápán ! Igen, PZ sok volna, ez már nekünk magas volna!! Söprik a pápai 'utcát. Igen is, pl. ked­den és pénteken összevissza szemetelik a Sz.-Benedek teret a piac élelmes és hallga­tag hölgyei, elszórnak ott pórét, hagymát rothadt retket, aszott levelet s mi egymást, — ezt összesöprik szerdán, meg szombaton. Közben az utcaöntözők még le is locsolják, hogy hadd rohadjon hamarább! De ugy kell miért adták át a bencék piacnak azt a te­ret? ! -7- Minek a söprés ? Konstantinápoly­ban sem söprenek, pedig az fő- és székváros. Hát Pápa mi ? - Piszkos város ! Hej! nem addig van ám! Hát azt észre sem veszi, — mondja ön, hogy az utcá­kat zúzott kővel burkolják, holott Tapolcafőn pl. a kődarabokkal legfeljebb fejet zúznak! — Csakugyan. Óriási figyelem, fenomenális ké­nyelem, elegancia noch nie dagewesen, ko­losszális haladás, a teknika előhaladásaü! Zú­zott kő, utca burkolás! De hogyan! Lapáttal szépen az utca porába szórják a követ, el­gereblyézik s — otthagyják. A járókelők, a kézikocsik, a másmilyen kocsik majd legyur­ják, — merf. hát utcahenger ? — Ezt csak egyik-másik jobb nevelésű országúton szokás ma már használni. Különben miből élne a sok cipész, kovács? — Mert hát az a finom zúzott kő csinálja ám a cipőtalpat, orvosolja a ló patáját! Nem hiszi ? Én sem. Bors. T. Bors! Ön husz sort kért és 50-et legalább is ötvenet ellopott. Ezért ön vag nem mehet, vagy legfeljebb a maga pénzén mehet a Jattszunk vallanimitt-ék 22 wagg o nos cirkuszába! Szerk. (Kérem én kedden úgyis másutt szeretnék lenni, csak szerdára kérem a potyajegyet, de nem ülök a rendőr­kapitány mellé. — Bors.)

Next

/
Thumbnails
Contents