Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-26 / 17. szám

( 1908. április 26

. PAPA és VIDÉK

E 1 3. Ez késztetett jóformán e sorok megírására. Nem késő még uraim ! Tessék tömörülni, alakulni, a kath. köri dalárda nem lesz útjában az általánosságnak, hanem inkább gerince, oszlopa. Addig azonban ez a dalárda, a Kath. körnek eme legújabb szerve működni és fejlődni fog tovább. Ez a dalárda is felekezeti és rangbéli kíilömbség nélkül öleli keblére tagjait, a körbe való belépési kötelezettség nélkül üdvözöl minden belevaló embert, sőt kér is minden olvasót arra, hogy ügyét ily értelemben propagálni segitse. Legyen ez a dalárda a magas torony első harangja, a város zenekultúrájának noha szerény, de első hirdetője és majdan zenei ébredésének szülőanyja ! •• Amerikai levél. Nem régiben emiitettük, hogy Szilágyi Oszkár bencés Amerikában missiókat tart. Hoch Antal egyik amerikai bencés kongregáció tagja, aki Bakonybélben tanult magyarul, most e missiókról és egyéb minket érdeklő kérdésről levelet irt barátjának, s lehet mondani, a magyar nyelvre oktatójának, Bán János pannonhalmi tanárnak. Bán szívességéből most az egész levelet közöljük. Pocahontas, Márc. 12. 1908. Kedves János Barátom! Majdnem egy éve már, hogy kedves levele itt van előttem az Íróasztalomon, várva válaszra. És nem jutottam hozzá, vagy ha lett volna is néha egy kis időm, akkor nem volt kedvem. De most ezen levelemmel akarom mutatni, hogy még vagyok az élők között és a magyar Írástudást se felejtettem el. Tehát legelőször is egy nagy újságot mondok. Ugyan mi lehet? Hát nem más, mint hogy Főt. Szilágyi Oszkár volt nálam és tartott missiót .Pocahontason. Két hétig voltunk együtt. Először Stonegán tartott missiót. Mikor oda ment, Stonega előtt való utolsó állomáson volt neki egy kis »Pech«-je. Estéli vonaton jött, amelynek nincs csatlakozása a stonegai vonattal. De szegény Oszkár azt nem tudta és igy az állomáson várt egy álló óráig a stonegai vonatra. Utoljára megunta és belátta, hogy bizony hiába vár. De most hová? Éjjel 11 órakor volt, mindenütt csend és sötétség. De ő szállodát akart keresni és arrafelé tartott, ahol világítást látott. Azám, csakhogy abban az esős' időben nagy és sok volt a sár és a rendes jó deszka-utat szegény Oszkár nem látta. De ő elénekelvén magában a »Magnificat«-ot, előre ment bátran, térdig a sárban. Oda érkezvén a szállodához, a tulajdonost fel kellett keltenie. És most jön a legérdekesebb: Father Oszkár kék kabátot és sárga kalapot viselt még Afrikából. Mivel pedig itt a papok csak fekete ruhában járnak, tehát csak a gallérjáról lehetett ismerni és az el volt rejtve a kabát által, melynek gallérja fel volt húzva. Mikor tehát a szálloda-tulajdonos látta Oszkárunkat. . — sáros volt egész térdig, — azt hitte, hogy valami »tramp« áll előtte s már vissza akarta utasitani s csak szép kéréseire befogadta. De most még enni is akart, mert. igen éhes volt. Hol lehet azonban vacsorát kapni éjfélkor? (összeszedték tehát, amit lehetett még találni, felmelegítették és adták neki, A szoba, melyet adtak neki, jéghideg volt és hogy szegény Oszkár, aki le sem vette ruháját, hogy nem tudott aludni, ezt meg lehet érteni. Reggel aztán a jó meleg kályha mellé állott és mikor száraz volt a nadrágja, seprővel seperték le róla a sarat, annyi volt rajta. Most már megint tiszteségesen nézett ki. Fogta magát és a legközelebbi vonattal ment Stonegára. Vasárnap volt és a plébános oda volt valamelyik missióban, vagy filiában. Mikor Father Oszkár kiszállt, szerencsére mindjárt hívekkel találkozott, akik a templomba vezették. Az uton még a többit látta és, mindjárt el is vitte templomba, ahol lelkes prédikációval kezdte a missiót. Mikor másnap én oda érkeztem és ő nekem azokat elbeszélte, jót nevettünk rajta. Ott maradtunk aztán egy hétig, mig ő a missiót elvégezte, persze jó eredménynye). Szombaton, febr. 22-én indultunk Pocahontasra, ahova délután 4 órakor érkeztünk. Vasárnap reggel a mise előtt tartottam egy rövid szentbeszédet és kereszteltem egy zsidó fiút, amire aztán Father Oszkár énekelte a nagymisét, mely alatt megható prédikációval kezdte a missiót. Az egész héten át minden nap volt három szentmise, két prédikáció, litánia és rózsafüzér. Az én hiveim egy kicsit kemény szívűek és nem igen akartak beleharapni a — nekik kemény — dióba, a sz. gyónásba, ugy hogy szegény Father Oszkár majdnem kétségbe esett és mindig csak Akik erejők fogytáig dolgoztak, nem a magukét védték. A szegényebbek, — a kisebb gazdák földjét nem fenyegettte veszedelem. Az uraságét és a Grün Áronét mentették, de ki gondol ezzel, á szeretet az nem ismer, a veszedelemben különbséget, uraságé-e, zsidó bérli-e, vagy zsidóé-e? Rácz József

\ment, ment impolygó lépésekkel a Duna felé. Kezében az Abrincs. kapája, gyanutlanul mehetett, kapa van a kezében, — dolgozni megy a többi közé. Hűvös szél fujt, a hold alig fénylett, távolrol látszót a fáklya-fény, hallatszott a mentők lármája. Grün Áron lázasan leste mi lesz ; várt, várt. Ki tudja, mit. Leült az asztalhoz megint fölugrott; gondolatai Ráczon, a Szivárgón, a körtvélyesi gáton jártak. Kiment az ajtóba, nézett, nézett a töltések felé, . . . mintha ellátna odáig. Lázban, tűzben a szeme, ajka, keze -reszketett, vonaglott; majd a feleségét hivta »Fáni, te, hova a Rácz Józsi, hivd vissza, Fáni, a Rácz Józsit hívd vissza! < Az asszony nem értett semmit, hisz az ura küldte, ő adta neki a kapát, mért hivja vissza ? ! Rácz Józsi ment a gátak felé, a hűs szél egyre tisztábbá tette mámoros fejét s a hogy megütötte fülét a sürgő-forgó nép kétségbeesett lármája, egészen kijózanogott vadul megszorította a kapanyelet, rohant a — Szivárgó felé. Újra látta a zsidót, hallotta mézes mázos beszédét, tisztán állott előtte minden. — Mivel'bántott engem csak egy fia körtvélyesi is ? Hej, Abrincs, leitattál, hogy megmentselek mások pusztulása árán 1 Kijózanodtam. — Bevágott az Alszeg felé, egyenesen a Szivárgó azon része irányában, hol senki sem dolgozott. Grün Áront látta a felesége, hogy hajadonfővel elszalad a Duna felé. »Fáni, vigyázz az üzletre !« csak ezt kiáltotta vissza. A hogy Rácz Józsi a Szivárgó végére ért, egy forgatagos helyen belevágott háromszor-négyszer a töltésbe. A viz léket kapott, betört a résen. Egyre szélesebb-szélesebb nyíláson ömlött, zúgva rontott az uraság, és a zsidó földjére. Rácz a dühtől, elkeseredéstől mintegy őrjöngve még szélesebbre akarta vágni a léket, elkapta az ár, őt is hömpölygette, hömpölygette a zsidó majorja felé. . . . Hirtelen megcsillant a viz a gáton, I a mentők háta mögött. »Vége van, fussunk, átszakadt a gát. Futott mindenki, hogy ott ne lelje halálát, Grün Áron pedig velők szomközt. Erővel kellett visszavonszolni őt, hogy bele ne veszszék a híöntött vizbe. A hogy a viz vsszahuzódott, megtalálták a szegény Rácz Józsit egy kiszáradt fűzfán a kabátjánál fogva fennakadva. A parasztok azt sugdozták, hogy meg akarta bőszülni az Abrincsót, mert lefoglaltatta mindenét. Sajnálta őt mindenki. Temetésén ott volt az egész falu. Ott volt Grün Áron is. Nyomorultul, görnyedten; — félve megkérdezte mindenkitől még a gyerekektől is: »Nem látta Rácz Józsit, a szomszédomat ; oda adtam neki a kapámat, még most se hozta haza. Nem látta a Rácz Józsit. ? ! Az emberek félve sugdozták, hogy meg ne hallja : Szegény Abrincs —- megbolondult. Nagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — diszművekben, Ifjúsági iratokban és zenemüvekben. — Egyszerű és diszkötésü imakönyvekben. Ous választék levélpapírokban, hazai és külföldi díszdobozokban, irodai papirok és üzleti könyvek eredeti gyári árakon. Minta-gyüjtemények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árlölernelés nélkül megrendelhető. — Előfizetésekét elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: ajnóczky Árpád könyv-, zenemű- és papirkereskedése — Fápa, Fő-u. ftt. ——