Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-04-19 / 16. szám
6. PÁPA és VIDÉKE 1908. áprili s 1 2. Másnap aztán kijött a szolgabíró ur. A szomszédom megmutatta a kerítése végét; onnan kötelet húztak az udvaromon keresztül s egyszeriben elfogták tőlem a diófát. A szolgabíró ur azt mondta, ugy vagyon benne a törvényben. A feleségem sirásra fogta a dolgot, sürü könyhullatással magyarázta a szolgabíró urnák, hogy ne a kerités végére akassza a kötelet, mert hiszen háromszor újította meg a palánkot a szomszéd s a végét mindig beljebb tolta a fundamentumunkra. A minthogy igaz is. Mi nem szóltunk neki. Minek is. Az igazság a törvényben, van s nem a kerítésben. Ami a mienk, az a mienk minden kerités dacára. Kár, igazán kár lett volna a miatt szüntelen veszekedni. De most, nem tehetek róla, a feleségem rivása piszkálta ki belőlem, most megmondtam a birónak, hogy mi van a törvényben. Mert, hogy a mi diófánk a szomszédé legyen, az igenis, nincs benn a törvényben. Ha száz szolgabiró mondja, akkor sem igaz. No, hanem ki, beszélt rosszabbul nálam! Ami mocsok a világon van, mind rám rakta a szolgabiró ur. A végén meg azt mondotta, fogjam be a számat, különben vasraveret és' zsandároííkal kisértet végig három falun. Mi tűrés, tagadás, én is sirva fakadtam. Most már ketten ríttunk, -én meg a feleségem. A szolgabiró ur ránk sem hederített. Elment, otthagyott, a nélkül, hogy igazságot tett volna a diófa irányában. Mert amit velünk tett, az csak nem igazság! S ahogy kettesben szomorkodtunk, viszszajütt egy ur, aki a szolgabiróval volt a mérésnél s akit irnok urnák szólított. Odajött hozzám, megfogta a kezemet s csak annyit mondott : — Ne sírjon kend. A vármegyén még van igazság. Menjen Szombathelyre s keresse föl a vármegyét. .ló léfek lakott ebben az emberben. De még mielőtt szólhattam volna hozzá, már odább állott. Mintha csak suttyomban akarta volna megsúgni nekem, hogy keressem föl a vármegyét. Feleségem nem sokat bizott hozzá, az igaz, de szivemben újra talpra állott reménység. Hogyha a vármegyén van az én igazságom, akkor hát elmegyek, megkeresem a vármegyét. És kerestem. Reggeltől estig, naphosszat hajszoltam a' vármegyét, de nem találtam. Ez a cigány azt mondta, hogy tegnap éjjel muzsikáltatta magát, azért ma elhiszem, aludt. Most meg már este van . . . magam sem tudom, mitévő legyek? — Menjen haza atyafi — mondta jóakaratú mosollyal- az ur. — .S az én diólám? — Bizza a vármegyére. — De ha egyszer nem találom — kesergett Szőlősi Imre. — Menjen haza, ha mondom — ellenkezett az ur vele — otthon pedig mondja meg a feleségének, hogy van igazság a vármegyén. És most, kaszinóba megyek. Az Isten megáldja kendet. Elment,. Szőlősi Imre zavarodottan nézett utána. — Ez az ember alighanem ismeri a vármegyét — gondolta magában. — Kettővel találkozott, kik ismerték a vármegyét. A cigány, ki megelőző éjjel muzsikált neki, meg ez az ur, ki olyan tisztességesen beszéit vele s lám ! — mindkettőt elszalasztotta. Mitévő legyen már most? Haza menjen? ne menjen? A felesége olyan nehéz szívvel várja ... De mit csináljon itt, ahol senkije, semmije? Konyult fővel indult meg hazafelé. Otthon a felesége kíváncsi szóval fogadta: — No, mit szólt a vármegye ? — Mit szólt? Hác semmit — volt a keserű válasz. Azt'meg sem merte mondani, hogy nem találta. És különös 1 harmadnapra emberek jöttek a házhoz. Hoztak láncot, cöveket, ásót, kapát, mappát. Végig mérték Szőlősi Imre telkét, végig a szomszéd udvarait, minden területestül, szépen leütötték a karókat s azután, ahogy jöttek, azonképpen odébb állottak. Szőlősi Imre nem tudta mire vélni a dolgot. A biró világosította föl pár nap múlva. — Volt kplmed a vármegyén? — kérdezte bölcs önérzettel Szőlősi Imrétől, — En? — ijedt meg a kérdezett. — Ne tagadja. Hiszen itt az irás. A vármegye küldte ki azokat az embereket s most megküldte Írásban is, hogy a diófa kelmédé. Szőlősi imre nagyot ugrott örömében. Kipapta az írást a biró kezéből s nyargalt hazafelé, mint a bomlott masina. — Asszony ! anyjuk ! — ordította inkább, mintsem kiáltotta, amint otthon beesett az ajtón — a vármegye ! a vármegye! — Mi van vele ? — kérdezte ijedten Szőlősi uram felesége. — Micsoda? —• vágott bölcsen tiltakozó ábrázatot a gazda. Hát az, hogy igazság csak a váimegye fejében terem . . . Ehun la! — dobta oda a végzést. A vármegye nekünk diktálta a diófát, asszony. — Es igaz az,'Imre,? — lelkendezett Szőlősiné a jó hir hallatára. — Igaz? — düllesztette ki büszkén mellét az egyszerű ember—hát azt gondolod, anyjuk, én hiába jártam volna a vármegyén? Kincs István. Dalok nélkül. Nem tudok én nótát, nincsen dalos kedVem. Hej! pedig azelőtt, hej, de könnyen zengtem, Nem találok hangot, pedig jók a húrok És a húrok közé most is csak ugy nyúlok, Mint azelőtt régen, De tudom, hogy egyszer kell dalolnom nékem, Kitör a szikemből az ajkamra, érzem. Ha majd hirül hozza Vadgalamb Vagy fecske, Hogy jegygyűrűt húztak bársonyos kezedre. — Az iesz csak a nóta! Zeng majd a hegedű, mint nem már régóta, Igaz „Isten hozzád" ez zeneg majd róla. Bánom is én akkor, ha reped is fája, Nem lesz ugy se szükség énekre, nótára Soha, soha többé. Repedjen a fája, szakadjon a húrja ! — Nem lesz, aki rajta a nótákat huzza . . . ... Nem! Meg ne repedjen, lesz aztán is ének, Gsendes kisérője rózsám életének. Ki először csalt ki dalt az ajakamra. — Tiéd lesz az ének. NAQY FERENC. Sóhaj. Irla : Endrődi Sándor. Oh mennyi gazság, milyen sok cudarság Pompázik s él köztünk büntetlenül — Mig a mélységből felrontó igazság Egy-egy győzelmet űl! Oh mennyi könnynek, vérnek kell elhullni, — Könny és vér szinte tengerré dagad —• Mig a világ a jövendők nagy utján Egy kis lépést halad! Kurtz Gyula ajánlja kitűnő zongoráit. Kivánatra jutányos áron k ö 1 c s ö n öz, javit és hangol zongorát és pianino t. Pápa, Főtér. EGY JÓ HANGÚ PEDÁLOS é> CIMBALOM 4) és egy FEDELES KOCSI jutányos áron eladó. Cim: a kiadóhivatalban. ELADÓ HAZ. Egy jól épült sarokház eladó. Felvilágosítást ad: Török Antal H u n y a d y-u t c a 1. szám. r e © © © © © © © © © Kátrány, carbolineum, Portland- és román-cement, a legfrissebb állapotban por- és olajfestékek, kerti- és gazdasági magvak, idei töltésű ásványvizek a legjutányósabb árban kaphatók VIZ FERENC fűszer-, csemege-, ásványvíz-, festék- és lőszer-kereskedésében ' :: PÁPÁN, :: Kossuth L.-utca 24. (saját ház.) AZ „ARANY C SILL AG"-H0Z. ©•© © • Telefon: 31 sz. ©©©©©©©©©©
