Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-12 / 2. szám

Pápa, 1908. január 12. 2. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona . Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI K A H. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : P á p a, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Városi dolgok. Azoknak, akik a községi ügyeket a kerítésen kívülről nézik s a készülendőkröl. valamint a megtörtént dologról csak a helyi sajtó utján értesülnek, nézeteik, vagy kritikájuk kifejezésére szintén nincs más terük, mint ugyancsak a sajtó. S ez természetes is, mert azokról, akiknek illető fórumokon szavuk van, fel kell tenni, hogy azzal ott élnek is és igy a dolgok irányítására közvetlenebb s tán hathatósabb befolyással is lehetnek, mint a cikkezők; mégis, mert a gyakorlat az, hogy a közügyek hivatott részesei egy, vagy más okból távolmaradnak a tanácsteremtől, nem felesleges, ha azok is, akik csak adózók és semmi mások, a nekik rendelkezésre álló téren, hozzászólnak azokhoz a dolgokhoz, amelyek végre is az ő bőrükre mennek. Szokás legújabban ékes frázisokban ünnepelni és sarkantyúzni a/ haladást, amely városunkban kétségtelenül tapasztalható, hála annak a bőkezűségnek, amelylyel az adózók az eszközöket rendelkezésre bocsátják. Egyidejűleg természetesen lesajnáltatnak az ósdiak s a maradiak, akik kerékkötői a fejlődésnek, stb Hát mi azt hisszük, hogy a kerékkötő igen fontos alkatrésze a kocsinak, amely, ha hiányzik, ha nem funkciónál, a rohanvást haladó szekér, is meg a benn ülők is elpusztulhatnak. A város-fejlesztési törekvéseknek sem árt néha, ahol kell, a kerékkötő alkalmazása, nevezzék azt megfontolásnak, szakértelemnek vagy az adóképesség figyelemhevételének. Itt nálunk pl. nem ártott volna több megfontolás a Jókai-utcai városi telkekkel való experimentálásnál, mert a nyakra-főre, sőt a községi törvény kikerülésével keresztülhajtott határozatok eredménye, egy lebontott s egy kiürített ház, no, meg jelentékeny anyagi kár, legvégül talán az a tanulság is, hogy a gyorsaság ugyan nem boszorkányság, de ezért „haladás" sem 1 Általában ami ujabb haladásunk oly széles keretekben történt, hogy most egyelőre nem a keretek még nagyobb tágításáról, hanem az intenzív, befelé való haladásáról kellene jó ideig a szónak esnie. Megtölteni helyes, szükséges is megfelelő tartalommal a létezőt és haladni a városiasság utján, amely nélkül a tagadhatatlanul érdemes és értékes létesítmények vagy nem, vagy csak félig-meddig érvényesülnek- Van például annyi aszfaltunk, mint hasonló városban tán sehol, de mi haszna, ha a gyalogjárók nem gondozottak, ha a kocsiúton az év bizonyos szakaiban alig lehet a sártól keresztül menni s ha, — ez a fő sérelem, — ahol aszfalt nincs, ott a gyalogjárók s az uttestek a legteljesebb elhanyagolás tárgyai, a nyaktörés gyakorlóterei. Pedig ama városrészek lakói épugy viselik a folyton emelkedő közterheket mint az „előkelő" helyek lakói s ha nem is költséges, de legalább valamilyen közlekedési kényelemhez nekik is joguk van Van villamos világitásunk is, de hogy ez, (értve az utcai világítást,) megfelelő volna, azt ngy véljük, senki sem állithatja, sem pedig azt.- hogy A pópa leánya*) (Elbeszé 3.) Irta : Béri F. Zsigmond. ^Folytatás.) IV. Mikor a zúzmara ismét belepte a fákat, eljött az a rettenetes idő. melyet a pópa előre megjósolt. Köröskörül kigyúlt az egész égboltozat és vérrózsák fakadtak a szüztiszta. fehér havon, Megrendült az anyaföld, üstökös csillagok tűntek föl az égen. Éjjelenkint titokzatosan sirt, nyögött a Hargitta. Küzdött, viaskodott a maroknyi magyar a végkimerüléséig. Gyilkos indulattal tört rá az osztrák. Nyakunkra jött az orosz. És ránk uszították a horvátot, a szerbet, a tótot, á románt. Esténkint köröskörül véres volt az égbolt. A fölgyújtott magyar falvak lángjai az eget nyaldosták. A jámbor oláh nép szinte megittasult a *) »Kath szemle« szeptemberi füzetéből. vértől. Valósággal fürödni akart benne, mintha kihalt volna a szivéből minden emberi érzés. A havasok közt megkezdődölt a magyarság és a mócok között a küzdelem — életre-halálra. Ott, abban a kis hargittamenti faluban még eddig látszólag csend volt. De a bizalmar érintkezés megszűnt a két nép között. Az oláhok titokzatos arccal jártak-keltek. Éjjelenkint pedig kigyúlt a tüz a Hargitta lejtőjén. A sziklák közt tüzes viták folytak. A gyűlölséget leginkább Dimitri szította, kinek lázitó beszédei valósággal forradalmi hangulatba ragadták a néptömeget. — Eljött a leszámolás napja. Köröskörül lángba borult már egy egész ország. Hull a magyar, mint a rothadt gyümölcs a fáról. Azt izent.e a császár, hogy ezt a ga2 fajzatot ki kell irtani az utolsó szálig. Ne irgalmazzatok senkinek. Még a csecsszopó gyermeket is, öljétek meg. Legyen átkozott az a kéz, mely nekik egy korty italá nyújt, legyen átkozott a nyelv, mely érettük egy szót is ejt! S a néptömeg rázu'gta: Amen! Ugy legyen! ügy is lett ... Másnap egész délelőtt sürgölődés volt a faluban. Délután azonban elcsöndesedett az egész környék. Nem lehetett látni az utcán egyetlen románt. Zalalnay előtt gyanús volt a dolog. Összehívta a székelyeket tanácskozásra. Abban állapodtak meg, hogy még az éjjel utrakelnék és csatlakoznak a magyar fölkelősereghez. •— Éj fejkor lesz az indulás. Mig be nem sötétedik, végezze ki-ki rendes napi foglalkozását, hogy gyanút ne keltsünk. Ha aztán le1 ászállt az éj, készüljünk a nagy útra. Addig is Isten velünk! Az erős férfiúnak megremegett a kangja. Szemében könny csillogott, mikor sorba kezet fogott valamennyiükkel. Dehogy gondolta akkor, hogy — utoljára. . . . Eljött a végzetes éjjel. Csend volt, A szél is egészen elült. A tiszta, ezüstös holdfénynél komoran sötétlett az óriási Hargilla. 4L