Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-04-14 / 15. szám
63. PÁPA és VIDÉKE 1907. m á rc iu s 100 . mázás ellen, azonban sohasem járt eredménynyel felterjesztésük. Hol a korcsmárosok és pálinkamérők siránkoztak, hogy tönkre mennek, ha vasárnapon csukva kell tartani boltjaikat. hol a kormány félt, hogy elesik tömérdek italfogyasztási adótól, ha rendeletileg betiltja a vasárnapi italkimérést. íme az ut egyengetve van ahhoz, hogy országosan elfogadják Tamásda kisközség határozatát. Hisz rettentő statisztikák vannak arról, hogy mily óriási pusztításokat visz végbe népünkben az alkohol mértéktelen fogyasztása; mennyire butítja a különben józan, munkás, dologszerető népet, mennyire tompítja az agyát, mily hatással van testére, gondolkodására, érzületére és lelkére. Mily lealacsonyitólag hat az emberre, mennyire huzza lefelé a biztos megsemmisülés örvényébe az alkohol mértéktelen fogyasztóit. Az értékes emberanyagot meg kell menteni a nemzet, a társadalom javára; meg kell menteni önmagának és családjának. Csak igy haladhatunk biztosan és feltartóztatlanul a kitűzött célunk felé. A nép szabad ideje nem arra való, hogy korcsmázással töltse; ott üljön napestig a füstös, fülledt, bűzös légkörű helyiségben; ott virtuskodjék, hogy ki tud többet inni, ott elégedetlenkedjenek hogy semmi se jó, ami van és ahogy van. Itt hányjákvetik meg a kivándorlási terveket, itt szidnak, káromolnak mindent, fennálló rendet, viszonyokat. A vasárnap a nyugodalom napja. A verejtékes munkában eltöltött hét után pilienjen az ember, legyen vallásos, járjon templomba délelőtt, hol a pap aktuális, de szivet, elmét foglalkoztató, hazafias és népnevelő beszédeket tartson; a délutánt meg családja körében tölti, hol jó, hasznos népolvasmányok töltik be lelkületét. Elvégre már itt az ideje, hogy erőteljes mozgalom induljon széles e hazánkban az alkohol ellen, mely bénít, sújt, emészt, pusztít és öl. Amit az állam elveszít a fogyasztási adó révén, azt tízszeresen is megkapja az egészséges, józan, munkás emberanyag megmentése által. Legyünk óvatosak. Nem lehet csodálkozni azon, ha egyes ravasz alakok az Isten háta mögött lévő falvakba elmennek s ott a hiszékeny falusi nép előtt garabonciás diáknak adják ki magukat, ígérnek nekik esőt, száraz időt, hűvös májust, jó szénatakarodó időt, stb., amint a körülmények kívánják, s ennek fejében jól tartatják magukat napokig, pénzt is csalnak ki, s azután egyik reggelre hült helyét találják a garabonciás diáknak, eltűnik. Az egyszerű falusi nép még magyarázatát adja a dolognak. forgó szelet csinált a diák, s azon ment el. Egyszerű falusi népnél, akikhez még a XX-ik század nem jutott el, nem lehet csodálkozni, hogy ilyen fajta csalódásnak felülnek, de hogy a fővárosban s nagyobb városokban is a csalásnak a legkezdetlegesebb fajtáját lehessen egész évszakokon keresztül büntetlenül űzni, azon igazán megáll az ember esze. A múltkor adtunk arról hirt, hogy egyik derék szénkereskedő polgártársunk egész bátran világos nappal adta a 48 kiló szenet 50 gyanánt, s nem egészen szemérmes művelésének végre annyi és annyi eset után megadta az árát. Ujabban (különben nem tudjuk ujabban-e) a főüzletbe vezette be az eladás eme módját egy ugyancsak derék polgártársunk, aki emiatt 50 korona pénzbirságra lett elitélve. Mindez pedig nem a szegény tanulatlan, s a beözönlő kaftánosok prédájára kitett ruthén nép között történt, hanem a dunántul egyik számottevő s sókolárás tekintetében elsőbbek közé tartozó városában, Pápán történt meg. Ja de ha nincs panaszos, nincs bíró. Sokszor kikerüli az ember a bíróság ítéletét kisebb ügyekben, mert több huzavona, utánna járás volna vele, mint amennyit nyerne az ítéletből, ily esetben pedig nem kellene mást tenni a megkárositottnak, mint megkeresni a rendőrséget, bogy a mértékhitelesítővel méresse meg, megvan-e a vásárolt szene vagy fája rendesen mérve, akinek hivatalból ingyen kötelessége azt megmérni. A rendőrkapitány 130|1907. sz. a. még januárban rendeletet adott ki, hogy a szénkereskedők 50 kilón alul szenet nem adhatnak el. Legkisebb mennyiség amit eladhatnak 50 kiló, amelynek ólomzárrai lezárt zsákban kell lennie s a zsák súlyának levonása után kell 50 kilónak lennie. Nem olyan nagy dolog az, ugy hébekorban egy-egy zsákot talicskára feltenni s a városházára betolni s megméretni. Ugyancsak van rendelet a faeladásra vonatkozólag is. 1876 január 1-től a régi mértékek megszűntek s igy megszűnt rendes használatban az öl is. Fakereskedő a iát köbméterenként adhatja el. Ha valaki kevésnek találja a fát, ugyancsak megméretheti tővel, de nemcsak fát és szenet, hanem bárminemű cikket vásárol s azt kevesebbnek találja vagy az élelmi szert hamisítottnak vagy romlottnak, forduljon az illetékes hatósághoz, a rendőrkapitánysághoz orvoslás végett. A közönség nemtörődömsége az oka, hogy még most is mernek ilyen egyszerű módon is csalni. Volenti noil sit iniuria, mondja a latin közmondás, ha maga a károsult nem jár utána, más ugyan nem fog helyette eljárni. De meg városunkat is lesajnáltatják az illetők, hogy itt a műveltségi fok olyan alacsonyan áll, hogy a csalás legelemibb fajtája is most is jövödelmező mesterség, s az emberek bárgyusága folytán büntetlenül is lehet űzni. Színészet. Az elmúlt héten Szalkay színtársulata csaknem kivétel nélkül telt házat vonzott, bár több színdarab már másod-, sőt harmadízben kézült előadásra. Mielőtt a részletekre áttérnénk, szivesen állapítjuk meg azon örvendetes tényt, hogy mig az első héten még nagyon észlelhető volt, hogy a tagok még nem szoktak össze, addig most már kerekded előadásokban gyönyörködhetünk. Sőt még a súgónak is pár árnyalattal halkabb lett a szereplése, — noha ezekből az árnyalatokból még néhányat nem ártana felvennie. Bizonyos elismeréssel adózunk Tombor karmesternek, a zenekarnak és énekkarnak. Igaz ugyan, hogy az énekkar, nevezetesen a női kar, még mindig szenved a női karok általános bajában, hogy t. i. a gyorsabb ütemü karokat az ütem és vezénylés teljesen figyelmen kivül hagyásával elsieti, elkapkodja olyannyira, hogy a karmester alig győzi a sokkal jobban fegyelmezett zenekart, szóval a kiséretet utána siettetni, mindazonáltal előnye a tizta iritonánálás, s e tekintetben a tavalihoz képest elég nagy a haladás. A zenekar határozottan jó. Egyenként és összesen dicséretet érdemelnek, s igy nincs okunk a honvédzenekart visszaj visszakívánni. Most azonban a közönséghez, jobban mondva a karzathoz volna pár szavunk. Elismerjük, hogy pénzéért mindenki mulathat, csakhogy a karzati közönségnek e tekintetben zavart fogalmai vannak, amennyiben nem tudja felfogni azt, hogy az ő mulatsága csak annyira terjedhet, mig mást, aki szintén, sőt nagyobb összeggel váltja meg a jegyet, hogy mulathasson, e kívánságában ne zavarja. Előadás közben annyira zajongni, hogy egész jeleneteket nem lehet érteni, •— mégis csak tűrhetetlen. A legszomorúbb azonban mindezek mellett mégis csak az, hogy a rendőri kirendeltség sem tud a dolgon változtatni; hisz mult vasárnap, a Peleskei nótárius előadásán, maga a rendőrbiztos is közbelépett S igy is csak nagynehezen tudott annyira csendet teremteni, hogy ugy-ahogy valamelyes élvezet is jutott a közönségnek. Részletes tudósításunk a következő: Pénteken újra A harang került előadásra. Azt tartjuk, az előadás valamivel többet ért, mint a mult alkalommal, mikor először adták ugyané darabot. Ezúttal a katolikus papok sorából is került közönség. Ez mindenesetre megnyugtató, noha ugy tudjuk a szöveg szerzője, Pásztor Árpád, mint iró és hirI lapiró a szociáldemokrácia hive. Avatatlanságát a katolikus egyházi dolgokban különben több jelenettel bizonyítja. A sok felesleges keresztvetés bátran elmaradhatna. Egyebekben föntartjuk mult vasárnapi referádánknak a szereplőkre vonatkozó részét, kiegészítve azzal, hogy Bérci titkár a szinlapon nem, csak a színpadon szerepelt, Schwarc Samu pedig a színpadon nem, csak a szinlapon. Több figyelmet kérünk fordítani a színlapok összeállítására. Szombaton telt ház előtt Rab Mátyás került bemutatásra. Rajna Ferenc a szöveg, Czobor Károly pedig a zene szerzője. Előre is kijelentjük, hogy Czobor szerencsésebb volt társánál. Két fejjel magasabban emelkedik ki V r rr Legelismertebb cég . Q- Q f ) J] 2 S O Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, lő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után
