Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-02-10 / 6. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907. február 10. Társadalmi küzdőtér. o Minden küzdelem sajátosan képzett katonákat kiván. Csúfság volna a vezéri név az olyanra, aki a terepet rosszul használná fel, vagy a terep változásai közepette a harcmodoron semmit nem akarna a helyzet követelte változásokból megvalósítani. Gunyjára volna a vezér szóértelmének, aki változott ellenség esetén még mindig a régi, már csak történelembon emlegetett ellenség ellen akarna fegyverkezni, elmelló'zvén, fel nem ismervén igazi, élő ellenségét. Valamikor a pogányság romlottsága, gőgje, vadsága, embertelensége ellen kellett küzdeni. Győzött e harcban a keresztény szeretet, a türelem, alázatosság, erkölcsi fenség. Jöttek utána á tévedések százai. Az embereket áthatotta ugyan a hivés szüksége, a hivés ugyan az emberek vérévé vált, de sokaknak hite elvesztette iránytűjét. Téves utakon, az irányító csillag, az Egyház helyett vándortüzek, lidércfények után indult. Péter hajója azonban megmaradt az egyenes uton. Jött azután a hitetlenség évadja. Divattá vált a kétkedés, sőt a teljes hitetlenség mámora. Az »ész« bálványa, sőt a romlottság démona akarták elfoglalni az emberek szivében az Isten helyét. De nem győzhettek. Sőt a hit megmélyült nagy alkotásokra, hódításokra edződötl. Nem ártott az Egyháznak, hogy az őrjöngök pokolra kívánták. Nem árthatott sem a pogányság az ő sok ezer képzelt istenével, sem a tévedések légiója az ő »megújított, megvetődik közéjük, annak is vele kell járnia a pas de deuxt. Igy Skertsty angolnak minden alkirálylyal kellett táncolnia és rummal kocintania, s mivel hűségesen hódolt nemzeti szokásaiknak, nemcsakhogy nem bántották, hanem midőn a királlyal lejtette a dahomaykettőst, még meg is énekelték. A bornubeliek igen mértékletesek de a dalt és táncot nagyon szeretik. Alkonyatkor minden házból kihallik a tam-tam és a taps, s emmellett ropják a kanuri ifjak és lányok a táncot, mig az öregek a hűvösebb udvarokban gyakorolják a tréccselés internationális mesterségét. A dinkák a táncban ép oly telhetetlenek, mini az evésben, ivásban. A délguinai törzsnél, a dualláknál kedvenc játék a birkózás mellett a holdvilágos éjjeleken való táncolás, dobszó és tapsolás mellett. Az Ukerewe alatti feltérségen lakó vanyamezek kedvelt hangszere a gitárféle gubó, s igen szeretik a zenét és táncot. Angolában élnek a balundák, békés, tisztított« tanításával; sem az »észre«, a mindent átható, befogó észre, mint legfőbb elvre való hivatkozás. Az Egyházat meg nem törhették, meg nem semmisíthették, — sőt a folytonos támadásokkal külső és belső erőinek megfeszítésére ösztönözték. A harcban megedződött. Az újonc a leggyengébb katona; de az egyház a triariusok csapata, erejében ifjú; ifjúságában erős; fegyvereiben modern. Küzdelemben született, nevelődött, nőtt és edződött. Vele volt, ővé volt mindig a megígért kegyelem, az isteni vezetés, az ebből eredő biztosság. A modern kor az indifferentizmussal akarta meglazítani a hit erős szálait. Ezt az indifferentizmust beöltöztette a szent nemzetiség és hazafiasság, a hamis, általános emberszeretet, a kápráztató, haladó tudományosság, a szédítő emberi függetlenség, az ál »liberalizmus«, színpadi ruháiba. E sokféle címeken iparkodott hozzáférkőzni a sziv mélyén lakó katholikus hithez. Nem igen akarta elárulni, hogy ő antikatholikus, — hívőnek is mulatta magát, de igazán hittani tételek nélkül. E célra a társadalmi életnek folyton kínálkozó alkalmait akarta felhasználni. Fel is használta. Mondjuk nyíltan: ki is használta. A társadalmi érintkezés elemeit, formáit választolta ellenünk és minden pozitív, tételes hit ellen küzdőtérül. Itt, társadalmi téren kellett tehát az uj ellenség ellen felvenni a harcot. 40 — 50 évet elvesztettünk, de ma már, dolgos emberek; kedvek táncuk a batuka. Olyan kankán-féle, melyet legények és lányok holdvilágos éjjeleken járnak a N-dungó nevű húros dob szavára, melyen növény rostokból készült vonóval játszanak. A Csendes és Indiai óceán szigetén lakó pápuáknak különféle hangszereik vannak, s általában kedvelik a nótát és táncot. Ugyanez mondható a polynizekről is. Játékuk szórakozásuk csendes, boldogságuk és boldogtalanságuk néma, a gyermek nem nevet, nem sir, nem veszekszik, s nem lármáz. De a felnőttek szeretik a dalt és táncot. Különösen a hupa-hupa s a Kojka-táncot járja s akomumupunka v. i. disznó-hymnusz népszerű náluk. Az asszovyok kara utánozza a disznó röfögését. A ficsiek intelligens nép. Zeneszereik és különböző táncaik művészi hajlamukról tanúskodnak. Egyik-másik táncuk, p. o. az éjjente lejtett meke-meke nem a mi szalonjainkba való, de mégse mondható szemforgatás nélkül obscoennek. Csak a kisgyermekek körtánca Istennek hála, saját várában, a társadalmi téren küzdünk az ál.vallásosság, a hitbeli közönyösség, a »mindegv«-ség ellen. A missiós, mikor utat tör a vadonba, még templom nélkül hirdeti az igaz hitet; a modern Európa papja pedig már nem elégedhetik meg a temploma belső határaival. Az igazi hitből és hite szerint élő világi férfiú is kénytelen átlátni, hogy a mindennapi élet minden viszonyába bele kell vinnie a keresztény katholikus gondolatot, gondolkozást. Ennek, az elvnek óhajtanak szolgálatában állani a katholikus egyesületek. Ennek az elvnek óhajt zászlóvivője lenni a pápai Kath. Kör, Ezen elvek iránt való lángoló lelkesedésből ragadtuk meg az alkalmat ezen igazságok hangoztatására. Üdvözöljük a szerényen jubiláló pápai Kath. Kört, ennek lángbuzgalmu vezetőit és lelkes tagjait. Ad muttos annos ! Egyre magasabbra / Nem engedjük elaludni! Nem engedjük elaludni a Major-utca kérdését. Nemcsak a lapok nem engedik, hanem elsősorban az utca lakói nem hagyják! Jól teszik. Ha utcaöntözés kell, hogy az az aszfalt le legyen mosva, jön az a taligás ember és összesöpri a szemetet; jön a rendőr és kitiszlittatja a folyókát, jön a hatósági orvos és elrendeli a miazma-fészkek fertőtlenítését. Várjuk a böjti szelet, hogy tisztítsa meg a levegőt; fessük a nyári esőt, hogy verje le a port, mossa meg a fa levelét, a háztetőt, az utcát; örülünk a nyári zivatar után az ózonnak, mert terhes volt a lég, fojtó a lélekzés. tisztességtelen, de lányáig és asszonyaik azon mulatnak s hangosan kacagnak. A Bismark sziget lakói szintén szenvedélyes zenészek és táncosok. Van fuvolájuk, dorombjuk, bambusz-dobjuk és triton kürtjük. Elhalt őseik tiszteletére lejtik a nevezetes duk-duk álarcos táncot. A Tongo szigeteken a polynézi fajta legszebb törzsei laknak. A kereszténységgel megváltoztak erkölcseik, szokásaik. Régebben szokásban voltak az éjjeli táncok. Legkedvesebb zenéjük volt a bambusz hengerdob s a lali fuvola, melyet orrukkal fújtak. E hangszerek most a templomra szorultak. Megmaradt azonban az a szokásuk, hogy a vendéget fiatal lányok táncával örvendeztetik meg. A legsympathikusabb polynizek aSamoabeliek. Poétikai hajlamaik igen fejlettek, de viszont annál gyarlóbbak hagszereik. Kifeszített gyékények, takarók, odvas fák, bugó dobok nem valami kellemesen hangzó zenélő szerek. Legszívesebb szórakozásuk a tánc és dal s közben tapssal ütik a taktust.