Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-12-15 / 50. szám

0917. december 15. PÁPA és VIDÉKE 3. Haydu Lajos t 1842-1907. A magyar tanítók tipikus alakja, a vendégszeretetéről és barátságos modoráról messze földön ismert ugodi mester, Haydu l.ajos, 66. életévében Budapesten, hová gyó­gyulást ment keresni, egy súlyos orvosi műtét következtében meghalt, Haydu pápai születésű volt. Fia volt ama neves Haydu Gábornak, kit pápai kántor­tanító korában szerzeményei és messze el­halló hangja révén ország-világ ismert. »Lajos bácsi« immár künn nyugszik az ugodi temetőben, hová oly sokat kisért ki ő is. Elismerés illeti az ugodi hitközséget ama nemes tettéért, hogy 26 éven volt kántor­tanil.óját Budapestről hazaszállittatta és Ugod­ban eltemettette. Az elhunyt hátrahagyott gyermekei mérhetlen bánatukban e szép cse­lekedetben is találtak némi vigaszt. Haydu Lajos tanulmányait Pápán és Esztergomban végezte. Tanítóskodott Vas­megyében (Gérce, Nagysittke, Jaák), később Veszpréminegyéhen (Salamon), legutóbb pedig Ugodban. Évek hosszú során át elnöke volt a pápai, később a pápai-csóti esp. ker. tanító­egyesületnek és e minőségben nagyban hozzá­járult a — sajnos — manapság ritka kar­társi szeretet fenntartásához. Élete utolsó 18. évét özvegységben töl­tötte. Gyermeket ötöt hagyott hátra, kik kö­zül kettő Amerikában van és e pillanatban még tán nem is sejti a jó apa halálát. Gyászba döntötte e haláleset a Banóczy és Krancsák-családot is. Temetése inalt, kedden délután ment végbe. Ott volt ravatalánál — az egész hit­község. Az iskolaszék tagjai vállukon vitték ki szeretett oktatómesterük holttestét a mint­egy i/ s órányira fekvő temetőbe. A közeli és távoli rokonságon kivül a * kartársak is szép számban jelentek meg a temetési szertartáson, melyet az ugodi lelké­szek segédlete mellett. Gerstner Ignác, pápa­teszéri plébános végzett. A megjelent tanítók •énekkarrá alakulva Szentgyörgyi Sándor, pápai karnagy vezetésé mellett megható gyászdalo­kal énekeltek. Künn a sirnál a kar éneke ntán a nep mondotta el a drága halott felett apja legkiválóbb szerzeményét: »Menj alá gyarló testem«. Dübörögve hullott a nehéz érckoporsóra a kemény anyafőid. A körülálló gyászolók szive összeszorult; néma fájdalom ül az arco­kon, könycseppek jelennek meg a szemben, még egy nehéz sóhaj — és azzal ott hagy­ják pihenni azt a jó embert, ki bizony tán sohasem gondolta, hogy övéitől, rokonaitól, barátaitól távol, minden búcsúzás nélkül a műtőasztalon kell befejeznie életét. Haydu Lajos jámbor, vallásos ember | volt, ki csendes megnyugvással fogadta Isten intézkedését. Legyen neki könnyű a föld! (x.) Iskolaszéki gyűlés. Az iskolaszék f. hó 11-én tárgyalta a j helybeli irgalmas nénék főnöknőjének jelenté- 1 sét s a hatóság leiratát a leányiskolák tart­hatatlan állapotának ügyében. A vélemények harcából egy nézet alakult ki tisztán s ebben ! mindenki egyetértett; az t. i. hogy a bajokon ! csak két uj osztály nyitásával s két uj i tanítónői állás szervezésével lehet segíteni gyökeresen s végleg. A megvalósításra nézve azonban két nézet ütközött össze: 1. Ha nyomban történik a szervezés, akkor hit­• oktatói állást is kell felállilani; azért a költ,­' ségekre való tekintettel s a kir. tanfelügyelő Írásbeli hozzájárulása alapján ideiglenesen egy tanítónő alkalmaztassák kisegítőnek. 2. Az ily értelemben való megoldás csak elodázása a kérdésnek; a tanfelügyelő ur véleménye nem derogál a törvénynek, a hitoktatói állás fel­állítása nem a hitközség feladata, mert elemi isholák fejlesztéséről van szó s ezek­nek hüoktatójó a lelkipásztorkodás integ­ráns része; a többi intézet "(kollégium, pol­gári isk. stb.) úgyis dotálja a hitoktatókat. Tehát most kell szervezni az uj állásokat. A szótöbbséget ez utóbbi nézet nyerte meg. Ez £11 err az iskolaszék egyházi elnöke óvást emelt s különvéleménye kíséretében terjeszti fel ő Exciájához a jegyzőkönyvet. Mig a döntés meg nem érkezik, az iskolaszék ideiglenesen megbizta Murbán Viktóriát egy leányosztály vezetésével; de utasította az iskolaszék az elnökséget, hogy a megyéspüs­pök leirata után nyomban hirdesse ki a pályázatot a két uj tanítónői Állás betöltésére. A ker. szoc. női szakosztály részére in­gyen ád a hitközség fűtést és világítást a kath. fiúiskolában. Honfitársak, honleányok! Közéig a karácsony, jusson eszünkbe az a sok ezer kivándorolt, aki messze ide­genben a mi léhaságunk miatt hullat, keser­ves könnyeket, a szent ünnepen. Ha nem lettünk volna rabjai a külföldi lim-lomnak, ma ők velünk együtt az édes haza földjén örvendenének. Idegenből hozott cikkekkel cif­ráhcodunk, a magyar iparos pedig miattunk j nyomoroghat. Ingyen-tej, ingyen-kenyér és hazafiságtól lángoló szózatok nem mentik meg a magyar iparost. Biztosítsunk neki állandó, száraz kenyerei és őszivesen tovább nyomo­rog imádott hazájában. Szüntessük meg az általános nyomort azzal, hogy pénzünkön csak hazai iparcikkeket vásárolunk karácsonyra. Vagy annyira sülyedett nemzetünk, hogy már erre sem képes? Az a szülő aki kedves gyermekeinek idegen holmit vásárolt kará­csony szent estélyére, utijegyet váltolt nekik a jövendő hontalanságra. Kerüljük karácsonykor azt a házat, ahol idegen isteneknek áldoztak, Hazánk vérei ! Cselekedjetek ugy, amint azt a haza sorsa megköveteli. Akkor felvirul újra a hon és erős, boldog iparososztály imája szálland a magyaruk Istenéhez kará­csony szent ünnepén. Erre kér miedannyitokat a Tulipánszövetség—Magyar Védőegzesület I Építési bizottság gyűlése. Az építészeti bizottság f. hó 13-án délután a városházán gyűlést tartott, amelyen folytatólagosan tár­gyalták az uj épitészeti szabályrendeletet. HÍREK. Hogyha lelked . . .> Hogyha lelked visszaszáll a múltba. Gondolj rám is néha álmodozva, Ne sajnálj egy, csak egy könnyetértem, Azt a könnyet, hidd, mngérdemeltem. Hogyha találsz magános virágot, S magányában elharvadni látod, Sirj el, sirj el egy könnyet felette, Azt a könnyet, hidd, megérdemelte. —kis— Isten veled! Ősszel, levélhullás Idejébe Szél vitte szobája Középébe, Azt a sárga, hervadt Falevelet, Amelyre irva volt: »Isten veled !« Szive nem lelt többé Vigasztalót; (Tudta jól, ki irta E bucsu-szót!) Mindig sirva veszi A kezébe: Ősszel, levélhullás Idejébe . . . Szentgyörgyi Vilma. Álmodozva. Virággal behintett, puha, zöld gyepágyon Edes elmerengni. Oly édes az álom ! Arcom simogatják a selymes fűszálak: Lezáródik szemem s jönnek tündérálmok. Egy kicsike virág az ajkamat éri, Titkos üzenettel csókot adok néki . . . Össze-összehajlik a sok szép virágszál, És a felkapott csok mind tovább-tovább szál!. S mire az utolsó virághoz eljutna, Csintalan kis szellő szárnyaira kapja, Repül-repül vele kicsi, fehér házba. Kicsi fehér házban, rózsám ajakára . . . Virágok közt szellő újra lengést támaszt, Meghozta a csókra más csókkal a választ, Hozzám is elhozzák a kiesi virágok . . . Illatos gyepagyon édesek az álmok. —kis— A kath. kör ma d. u. 6 órakor fel­olvasó-estélyt rendez a bencés gimn. torna­termében a küv. programmal: 1. Magyar da­lok. Cimbalmon előadja Gulyás István. 2. Takács-Szentgyörgyi a) Elvesztett tavasz, b) Czuczor Kufsteinban. Énekli Fekete Magda, zongorán kiséri Szentgyörgyi Sándor. 3. Fel­olvasás. Tartja Szekeres Bónis. 4. A szöke­vény. Temérdektől. Szavalja Knüppeln Zs6­fika. 5. a) Szabad előadás zeneképekkel, b) Magyar nóták és Rákóczi-induló. Zongorán előadja Szentgyörgyi Sándor. Nem tagok 2o fillért fizetnek. Halálozas. Bezerédi Bezerédy Ödön nyug. máv. felügyelő, Veszprém m. t. b. fő­jegyzője Budapesten 66 éves korában elhunyt

Next

/
Thumbnails
Contents