Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-12-01 / 48. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. december 1. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, köxg'uzrfaság-i és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár : Egész évre 10 ikorona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Társadalmi munkánk alapja. Irla: Lisztner Antal. Minden gondolkodó kath. ember érzi és tudja, hogy átalakuló félben levő társadalmi életünk mindenkire bizonyos kötelességeket hárít. Felül kell emelkednünk az egyéni boldogulás határán és a közért, a köz javáért munkálkodnunk. A gyakorlat az emberi tevékenység e tüzpróbája, régen igazolta és iga. ólja naprólnapra, hogy az egyesülésben, az összetartásban rejlik az erő. Amire egymagában képtelen valaki, azt többedmagával szövetkezve könnyen elérheti. Kath. társadalmunk későn ébredt ennek tudatára. Bizott számbeli előnyében és azon tényben, hogy évszázadokon keresztül hazánkban, mint kath. országban, minden téren ő vitte a vezérszerepet. Nem vette tekintetbe, hogy a viszonyok megváltoztak és nem számolt azzal a szellemi áramlattal, mely eltemetéssel fenyegeti a régi társadalmi rendet. Csakis igy magyarázható meg azon körülmény, bogy mig a magyar társadalom azon osztályai, akik a haza szolgálatában aránylag csekély, vagy épen semmi érdemet sem szereztek, az anyagiakban és erkölcsi téren gyarapodnak: addig a kath. magyarság minden tekintetben a rövidebbet huzza. Vájjon hová vezetne ez, ha érdekeinek megvédése céljából Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. nem szervezkednék a magyar kath. társadalom is?! Ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a kezdet nehézségein már tnl vagyunk. Vannak kath egyesületeink, köreink és már tekintélyes számban _oly intézményeink (szövetkezeleink), melyek népünk anyagi boldogulását észrevehetően előmozdítják. Kezdetnek ez már valami, azonban még sok a tenni valónk. Lehetőleg minden községben kellene ilyeneket szervezni, hogy e^ek mint őrtüzek virrasztanának a kath. magyarság érdekei fölött. Jelenlegi viszonyainkat tekintve, munkánk egyelőre csak a védekezésre szoritkozhatjk. Még pedig nemcsak azért, mert ellenfeleink görcsösen ragaszkodnak a már elhódított területekhez, hanem azért is, mert sorainkban könnyen részt üt ellenfeleink pénze, amellyel megbízhatatlan elemünket táborukhoz csalják . . . Hogy ez igy van, az elég baj és súlyos argumentum annak bizonyítására, hogy kath. társadalmunk általában nem rendelkezik azzal a kialakult életfelfogással, mely a kath. öntudat nyomán fakad. Az ily tünetek azonban csak szórványosan fordulnak elő s nem általánosíthatók. Sokkal nagyobb baj az, hogy kath. társadalmunk világi része nem igen száll sikra a kath. ügyek mellett. Azt a részét Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.. értjük, mely műveltségénél és társadalmi helyzeténél fogva vezérszerepre volna hivatva. Tekintsünk csak egy kissé körül a mindennapi életben s megfogunk győződni a mondottak igaz voltáról. Pedig ugy a műveltebb elem, mint a közép jól felfogott érdeke megkívánja, hogy egymást támogatva, gyámolitva haladjanak a keresztény szellemben való megújhodás felé. Kétséget sem szenved, hogy a dolog nehezebb része az intelligensebb osztály vállára nehezül. Ámde az is bizonyos, hogy a jelenben ez még annyival rosszabb, amennyiben a társadalmi munkában résztvevők jutalma többnyire a gyanúsítás, a lekicsinylés, sole esetben a mellőztetés s nem egy esetben az. üldöztetés is. Mi nyújthat ezek ellen vértet? Bizonyára nem más, mint a lelki megnyugvás, hogy embertársaink javán munkálkodtunk. Akik ily munkára hajlandók és alkalmasak, oly férfiakra van szükségünk. Hála Istennek, nem vagyunk ilyenek hijján. Hogy azonban ezek a köz javára munkálkodhassanak s esetleg e nemii munkálkodásuk révén egyéni pozíciójukat ne gyengítsék, esetleg veszélyeztessék, okvetlen szükséges, hogy a társadalom, az a társadalom, melynek érdekeiért küzdenek, működésükben támogassa őket. S e tekintetben mi katholikusok igen rosszul állunk. Nem egy esetet tudnánk félEgy magyar asszony dicsősége. - - Szl. Erzsébet emlékezete. — Irta: — i b — Olvasóin az újságokban, hogy a pozsonyi Szt. Erzsébet szobor leleplezésekor a hölgyek valóságos virágáradatlal borították el a magyar nőnek ezt a megható'szépségű, ideális eszményképét. Olvasom, örülök, de nem csodálkozom. Mert ugyan mi csodálni való van azon, hogy a lélek örömét leli abban, mint válik remekké zenében a hang; festészetben a szin és vonal; szobrászatban a kő, meg az érc; költészetben az élőnyelv: szóval gyönyörködik a művészet alkotásaiban? Nemde semmi. Ez oly természetes, akárcsak a lélekzetvétel. Természetes tehát az az-öröm is, látva azt az életet, amelyei Erzsébet remekműve alakított. S a pozsonyi hölgyeknek ez a bájos i hódolata nem áll egymagában. Hétszáz esztendő óta folyik a verseny, ki tudna szebben hódolni Magyarország e gyöngyének.? A költők legendák virágaiból fonnak köréje koszorút; a képfaragók bájos alakját örökítik meg élete különböző szakaiban; az építőmesterek kőből épített templomokkal hodolnak emlékének. És amikor látom, hogy az emberiség legjobbjai, legkiválóbbjai hajolnak meg előtte; kérdem: hát méltatlan hozzám e szent, nőnek a tisztelete; hát bálványimádást követel tőlem anyaszentegyházam a szentek tiszteletével? Hétszáz esztendőnek szakadatban versenye s Magyarország hölgyvilága adta meg e kérdésre a csattanó választ. Hiszen, ha szabad, sőt. kell is tisztelni azon embereket, kiknek műveiből a legtisztább élvezetet meríthetjük, hogyha tisztelhetjük a szerbeket, akik a Iegrakoncátlanabb anyagot, az életet alakították műremekké. Szt. Erzsébet. II. András király leánya, ékes aranyága az. Arpád-nemzetségnek. Mint tündöklő, fehér tavirózsa virul mind Budán, | mind Wartburgban oly környezetben, mely I amott Bánkbán tragédiáját, emitt Erzsi-bet dicsőséges- hőskölteményét érlelte. Mert ami kor hazájából elkerül a thüringiai őrgróf legidősebb fiának, Hermannak, menyasszonyaképen a »szelíd szivü leányka«, csaknem ugyanoly körülmények közé jut. Klet dolgában ugyanis ez a. várlak sem igen ütött él a budai várpalotától. A sok járókelőnek, y,eridégnek se szeri, se száma; a dinom-dánomnak se vége, se hossza; a várúr pazai adakozásának nincs határa. Mint két bimbó egy rózsatőn, ugy növekedett az eljegyzett két gyermek. Nem győzik dicsérni a kis magyar lánynak bájos vidámságát, jókedvét, amely bearanyozza gyermekjátékait és amellyel félbeszakiriaa mulatságot, hojjy térden állva rágoiuWíjon a minden örömök adójára. Az első felhő, mely e gondtalan gyermekkor egére vonul, jegyesének kora halála. Az iljal bik fiu, Lajos, örökül fogadta bátyja aráját is. nem épen nagy örömére édesanyjának. Bátyámnak, húgomnak hívták egymást á ezt a becézgetést megtartották életük fogytáig^ Minél jobban érlelődött Lajos s2'áridM;\"* *ek hogy elveszi, annál merészebb form;ih;iia

e

n ' J tesnrnhák aérték uátn