Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-11-24 / 47. szám
.322. PÁPA és VIDÉKE 1907 november 3. de bőséges anyagot nyáj egy heti elmélkedésre. Benne van az, hogy az izraelita lisztes őröltethet azzal a molnárral, akivel akar, de a szövetkezet egyáltalában nem őröltethet, ha csak nem akad olyan bátor molnár, aki szembe száll az izr. vallású lisztkereskedők bojkottjával. Ha ilyen molnár akad, akkor ehhez oda van szögezve a szövetkezet és ha nem képes a malmot egy maga föntartani, akkor tönkremegy a molnár és a szövetkezet lisztüzlete valamelyik kereskedőnek a fióküzletévé sülyed lé. Benne van az is, ha a szövetkezet X. vagy V. izraelita kereskedőtől vásárolná a lisztet, akkor egyik sem érdeklődnék az iránt, hogy melyik malomból kerül ki tisztünk, mert tudnák mindnyájan, hogy a tejet egy közülök való kereskedő már lefölözte. Hát ez a megfélemlítés nincs-e benne abban a határozatban: »Eátja molnár, most nincs elég őrlése, jöjjön hozzánk könyörögni, mi megbocsátunk önnek, ha beszünteti a szövetkezetnek az őrlést. Megígérjük mi zsi- • dók, hogy összesen több őrlést adunk, mint a szövetkezet adott egymaga.« De bizony benne van olyan világosan, hogy a tyúk is megértheti. Mit. Szólnának ahhoz a bojkottáló lisztkereskedő urak, ha Pápának és vidékének keresztény fogyasztó közönsége az ily hetyke határozatukat egy keresztvonással megsemmisítené, mert ezt könnyen meglehetné, ha pedig meg nem teszi, száradjon a lelkén ez a gyávaság és közöny. Mennyit is őröltet a szövetkezet? November hóban 15-éig őröltelett 0 maltert, a hó végéig is megőrle't még legalább 6 maltert, tehát egy hónapban összesen 600 minázsa búzát. Mi kell még ehhez, hogy egy malmot állandóan ellássunk őrléssel ? Semmi más mint a keresztény házi-asszonyok századrésznyi összetartása, mint amilyen az izraelita lisztkereskedökben megvan. Tudom, hogy akadnak sokan, akik lemosolyogják a mi kemény küzdelmünket, de épen ezek az okai, hogy másfél évi csatározás után nem bírtuk még azt sem keresztülvinni, h-.gy azzal a molnárral őröltethessünk, amlyikkel akarunk. Pedig bizonyra mondom, hogy ha ma akármelyik izraelita liszlüzletet nyit, valamennyi molnár szivesen, vagy talán még alázatosan is rendelkezésére áll. Nem a keresztény házi-asszonyok szégyene-e ez? IIa már az én buzditó szavam nem hat reájuk, hasson legalább az' a lietykeség, mellyel a Lloyd-kaszinóban az izraelita lisztkereskedők a parancsot diktálják. A molnár-mesterekkel már nem beszéllek, mert csudálatos meghunyászkodásuk miatt meg sem érdemlik. Ám haragudjanak reám, de kimondom, hogy nincs bennük annyi erély, hogy testületileg kimernék mondani, hogy bármelyikük is őröl a szövetkezetnek. Pedig ha ezt kimondanák, akkor a lisztkereskedők rémes bojkottja szétpattant szappanbuborék lenne.. A keresztény házi-asszonyok kezébe teszem le a küzdelém sorsál. Ők könnyen győzhetnek, egy hónap elég a büszkék meg- I ajázására. Nem csalom én el egy keresztény lisztkereskedőnek egyetlen egy vevőjét sem, mert, — dicséretükre legyen mondva, — ők nem bojkottálnak. Fel is kérem őket, hogy működjenek velünk egyetértőleg, szövetkezzenek a szövetkezettel és ne vonják meg mostani molnárunktól őrlésüket azért, inert nekünk is őröl. Ne felejtsék el, hogy önök is keresztül mentek azon a küzdelmen, melyben mi most vagyunk. Majd ha egyszer viszont szükségük lesz a szövetkezet támogatására, mi is ott leszünk. Ennyit akartam mondani, nem foghatja reám senki, hogy a saját zsebemre beszélek, mert. nekem egy fillér fizetésem sincs.Itt csak egy erőszakos bojkott megtöréséről van szó és oly emberek "existentiájáfól; kiknek bátorságuk volt a szövetkezet részére őrleni. Még arra kérem az izraelita lisztkereskedő urakat, hogy csak bojkottáljanak tovább is, legalább példás ötszetartásukkal megtanítják a mi népünket is a szövetkezésre. Mi azért nem mondjuk egy molnárnak sem, hogy önöknek ne őröljön, de azt hiszem, hogy az általuk felállított bojkottok ugy feK fogják rázni keresztény társadalmunkat a közönyből, hogy akarva sem tud majd az önök részére őrölni. Ha az önö': bojkottja volt a kolbász, ez a cikk legyen hozzá a torma, most egyék meg és váljék egészségükre. Varga Rezső. A pápai szinház szubvenciója felől. A f. é. nov. 11-én tartott vár. küzgy. 181. ßz. határozata szerint a város a szinház tűzbiztossá tételére és kibővítésére a vallásésközokt. minisztertől 60 ezer kor. segélyt kért A kérelmező memorandum kiemeli, hogy az a szinház, melyet »a város közönsége huszonöt évnek előtte« építtetett, szük; tűzbiztonsága sein kielégítő, nem is impozáns. Egy árva szóval sem mondjuk, hogy ha a 60 ezer koronát megkapja a város, ne javíttassa meg a szinház felpanaszlott hibáit, sőt meg is kell tennie, mivel a pénzt a szinház javítására, bővítésére, biztossá tételére kérik. Á memorandum utolsó előtti bekezdésében azonban nem meglepő, de mindenesetre feltűnő fordulattal találkozunk. »Megtörténhetik azonban az is, hogy az . . . összeget egészen uj szinház építésére fordíthatjuk. Ez az eset akkor állhatna be, ha a helybeli ref. egyház, melynek mi a Széchenyi-terei elvileg s azon feltétellel engedtük át. ha az áltatunk amúgy is kérelmezendő állami segítséggel megfelelő szép helyen teljesen uj színházat épittet... E tekintetben azonban NagyméltóI ságod kegyes határozatának vétele után azonnal megtörténnék a döntés.« Itt fontos dolgokról van szó. A színházat, mint tudjuk, részvényesek állilották fel. Ezek a részvényes urak azután a színházat átadták a városnak, de azon kikötéssel, hogy az az éjpülel, az a liely mindig szinház, mindig szinliázhelye maradjon. A város igy, ezen feltétellel fogadta el a részvényesektől a színházat. Ezen felfeltételen a város magát önkényesen tul nem teheti. Kétoldalú szerződést pusztán az egijik fél kiváltságára jogosan megváltoztatni nem lehet. Igaz, hogy az átadás jegyzőkönyve valamely ismeretlen helyen lappang,—nem gondoljuk. hogy szőrén-szálán elkallódott volna. Esetleg talán Horváth Lajos urnái maradt,— ezt nem állítjuk apodiktikusan. Ebből nyilvánvaló lenne ós szórul-szóra idézhetnék az átadás megszorító feltételét. De bárhogy álljon is a dolog, az ' az egy bizonyos, hogy a szinház ma is a részvénytársaság nevére van telekkönyvezve, nem pedig a városéra. Még az is bizonyos, hogy ha a 10 éves háborittatlan birtoklás jogán a város a maga nevére akarná telekkönyveztetni a színházat, volnának és lennének a részvényesek közül, akik ennek komoly szóval ellene mondanának. A szinház> maradjon szinház, tiszteljék az átadásnak ezen feltételét és azon uraknak önzetlenségét, akik a színházat felépítették, Es ha a 60 ezer koronányi színházi segélyt megkapja a város, ezt azért fogja megkapni, hogy színházát, a meglevőt, nem pedig egy fiktiv színházat, modernné, nagyobbá, biztosssá tegye, nem pedig azért, hogy ezen összeget mintegy a pápai ev. ref. egyháznak átadja, hogy mint a memorandum mondja, ez építtessen uj színházat. A jelen hely legjobb a színháznak és emellett szól a jog, a szerződés, a kegyelet és a város pénzügyi helyzete is. Mtivész-estéiy. Pápa, 1907. nov 18. E napon ilyen hangzatos cim alatt folyt le az a hangverseny, melyet gróf - Kinskyné Pálmai Ilka, Batizfalvi Elza, Tollagi Adolf és Haiós Károly közreműködése mellett rendeztek színházunkban a Petőfi-ház javára. A közelmúlt sziniévad utójátéka-, befejezéseként tűnt fel nekünk ezen estély, legalább a külsőségekben. Telt, sőt zsúfolt ház, pótszékekkel, a jegyeknek napokkal, sőt hetekkel előtt való elkapkodásával, babérkoszorúval Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték uátn 1 1 rr Legelismertebb cég . ^^ §• ] jJ ^^ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek.
