Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-11-10 / 45. szám

1907 november 10. PAPA és VIDÉK E •Persze igy könnyebb. Hogy is mondta a múltkor >Városi >? »Munka mfkitt is édes a — pihenés«! * Ismét visszatérünk a Pápai Hírlap államosító mániájára. Ez a nagymultu lap a múltkor a többi közt ezt a megjegyzést kockáztatta: Ha »a város képviselőtestülete egyszer végre-valahára a kor színvonalára emelkednék s kimondaná, hogy a hitközségeknek adott segély helyett az összes iskolák államosítását kéri a minisztertől, a közoktatásügyi kormány megfelelő épületek biztosítása mellett kész örömmel államosítaná iskoláinkat.« Hát ez is olyan hazug argumentum, mint a többi. A közoktatásügyi kormány feje ielenleg Apponyi Albert gróf, akinek tiszta, szeplőtlen jellemét, meggyőződéséhez való tántoríthatatlan ragaszkodását, nagy tudományát, csodálatos ékesszólásánalkvarázsát, izzó hazaszeretetét és mély vallásosságát az egész művelt világ csudálja és magasztalja. Hogy nem áll a kor színvonalán, hogy maradi, bigott, középkori ember, azzal csak a hazugságból élő egy krajcáros bulvard lapok kürtölik tele a világot. Ebbe a diszes kompániába tévedt bele a P. H. is bizonyára akaratlanul a maga rövid hirecskéjével. Mert, ha csak az áll a »kor színvonalán«, aki az államosításnak a barátja, akkor Apponyi gróf, a magyar nemzet büszkesége — maradi ember. Igazán sajnálom, hogy nincs a kezem között Apponyi válasza az abonyiak államosítást kérő küldöttsége előtt. Ha tudtam volna, hogy szükségem lesz rá, eltettem volna. De azért emlékszem a nyilatkozat lényegére. Apponyi egyenesen arra kérte a küldöttség tagjait, hogy most, amikor mindenki függetlenségen törekszik, ne áldozzák fel iskolájuk autonómiáját, ne dobják el szabad rendelkezési jogukat! gyerekek csak gyerekek — azok is — de hősök is. Ne gondoljátok, hogy azok buta-testü emberek; oly testüek azok, hogy kicsorbul rajtuk a legkeményebb acél; ne gon-oljátok, hogy ők tudatlanok voltak! Nem ismerték a föld nagyságát, vagy kicsiségét, az eget és földet, mint mi, de az Isten közel járt hozzájuk. Nem voltak erősek technikában, de erősek voltak fönséges, áldozni tudó akaratban. Nem jártak villamos fényben, de az Isten szeretetének ragyogása töltötte el egész valójukai. Kedves itjuság, ebből a forrásból merítették ők lelküket és áldozatkézségüket, ezt a forrást ajánlom én nektek. Kérlek titeket ifjuságtok kikezdésén, életutaitoknak mintegy a kapujánál, kérlek fiuk, ragaszkodjatok szívvel-lélekkel ahhoz a végtelen éltető lélekhez, aki boldogságtok reményéhez, aki Üdvözítőtök keresztjéhez, Isteniekhez, Krisztustokhoz vezet : legyetek ti is hivő, reményiéi és imádkozó ifjúság! Ha ez a szellem megszáll titeket, nem fogjátok megcáfolni Szent Pál szavát, mert az evangélium bennetek is nem gyöngeség, hanem erő lesz. Szégyelje mindenki, ami gyöngeség, teljék el mindenki lángoló szeretetével annak ami erős, épség és élet I De a kezem között van Apponyir.ak egy másik, nagyjelentőségű nyilatkozata, melyet az országgyűlésen tett 1907. márc. 12-i hatalmas beszédében: De ezeknek a reformoknak (ingyenes népoktatás, államosítás) a keresztülvitelére stb. és a nemzeti és állami szempontoknak megóvása én meggyőződésem szerint nem szükséges az állam közoktatási monopóliumának kimondása és én nyíltan megmondom, liogy én azt keresztülvinni nem fogom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Ha egyszer a törvényhozás többsége azt kívánni fogja, akkor fog találni mindenesetre hozzá minisztert, akinek megegyező lesz az elvi álláspontja és aki annak keresztülvitelére vállalkozik, de az a miniszter nem én leszek. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Kár nekünk e felett a kérdés felett összevesznünk, miután a pénzügyi lehetőség ugy sincs meg. (Helyeslés.) De nekem vannak más tekinteteim is. Azt mondja t. képviselőtársam: a felekezeti népoktatás lehetett igen jó hajdan, de ma már kinőttünk ebből a köntösből. E felett nem akarok vele vitatkozni. De nem nőttünk ki a szabadság köntöséből, sőt akarom, hogy abban mindig benmaradjunk és én arra nem tudok etikai alapot találni, hogy valakit meggátoljunk abban, hogy az állami és nemzeti szempontok szigora szemmeltartása mellett az oktatásnak azt a nemét válaszsza gyermeke számára, amely az ő meggyőződésének megfelel. (Élénk éljenzés és taps.) Most már a józan gondolkozású közönség ítéletére bizzuk, annak a kérdésnek az eldöntését, örömmel államositja-e a kormány az iskolákat ... * Megyebizottsági választás volt a héten. Élénken jellemzi a városban dühöngő felekezeti békét, hogy — noha a lakosságnak jóval több, mint fele katholikus — ; hat megyebizottsági tag közül mégis csak egy a kathoA mi erőnk forrása harcainkban az Isten, a mi szabályunk, amely biztosit győzelemről, az Istennek föltétlenül bennünk is érvényesülő akarata. Ez a liliomos zászlót lengető, a hitnek, szeretetnek, Isten közelségében hitének pajzsát felénk tartó ifjú, ez a mi eszményünk, amint volt Istvánnak vigasza. Tudjátok: Egy kedves édes jegyes karján, szeplőtelen nyomokon indult meg szent Imre herceg a királyi trón felé, de nem trón zsámolyához ért, hanem a fehérvári kriptába. Reményünk eltört, csillagunk letűnt. De ugy-e hisszük, hogy reményünk újra kiserkent és csillagunk újra kiragyogott, mert látjuk, a magyar ifjúság élén ott ragyog Szent Imre herceg és biztat minket, fiaim; utánam, előre! Én is azt mondom nektek: Fogadjub meg ma Szent Imre születésánek 900-adok évfordulóján: Hiszünk azokban a szentekben, akikben Imre bizott, azokban az életadó forrásokban, amelyekből Imre táplálkozott, abban a királyi útban, amelyet Imre taposott. Ha hisztek, kérlek, a vért, a tiszta szeplőtelen vért vizzé ne változtassátok át: aki erkölcstelenül él, a vért vizzé változtatja. Sziv legyen bennünk, nem szivacs! Szivj amelyben eszmék élnek, amelyben vér forr' likus. Mert a katholikus ember azt mondja: egye meg a fene a választást. Ne csudálkozzék tehát senki, ha a katholikus ügyeket is megeszi a fene! * Szalkay társulata nem valami dicsőséggel működik Szombathelyen. Operette-előadások alkalmával a színház meglehetősen kong az ürességtől. S ez csak a szombathelyi közönség jó ízlését mutatja. Az üres, léha ope) ettek igazán művelt emberre nem gyakorolnak vonzó erőt. »Ez. igy van is nincs máskép.« * Gyalázatos pletykák keringenek, anonymlevelek irói hitványabbak az útonálló betyárnál, mert annak legalább van annyi bátorsága, hogy nyiltan szembe száll a —

; vagyonos osztállyal. Akárki firkálja azokat az anonym-leveleket, — akár férfi, akár nő — igazán rászolgált arra, hogy nyilt utcán felpofozzák! Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjában nov. 3-iki számában megjelent »Csatornázás« cim alatt a kirek között egy anekdota kapcsán személyemre vonatkozólag a hir beküldője valótlan dolgot állított. Azt állítja ugyanis a kicsike hir, hogy a Zimmermann-utcában a földalatti csatornázást az utcabeli lakók rémületére az én hibámból többször kellett csináltatni, illetve javítani. Kijelentem, hogy ez — tekintve a cikk tenorját — nem egyéb tendenciózus, roszakaratu rágalommal. A csatornázás csak egyszer és egyetlenszer készült! s az felbontva ez ideig amelyben lélek, lelkesülés gyújt. A vér, erő, lelkesülés szent tüzét óvjátok meg; vigyázzatok, csontjaitokból, véretekből hamu ne váljék! Szerencsétlen egy élet az, mely azt mondja: eltévedtem, hiába éllem, nem volt életem érdemes az életre. Fölséges élet, amely azt mondja az élet végén: éltem, küzdöttem és győztem, mert hittejn az erkölcsben és kiváltottam magamból élettel. Kedves, aranyos ifjúságom, tőled is azt reméljük, hogy te megteremted majd, nem a magyar iljuságot, hanem az ifjú magyarságot. Isten is akarja, hogy ifjú magyarság legyen! Kérlek, fogjunk kezet, kart karba fonjunk, menjünk előre Szent Imrének dicsőséges zászlaja után; 900 év óta ragyog felénk eszménye és nem hamvadt el. Hogy mi lesz még 900 év múlva Magyarországból, nem tudom, de tudom: azok az elvek el nem tűnnek, azok a források ki nem apadoznak. az az ut királyi ut lesz, amely a megdicsőüléshez vezet. Aranyos ifjúság lépj rá erre az útra! Teremtsük meg azt az erőteljes, küzdelmes, technikában, erkölcsben egyaránt győzelmes magyarságot! Isten akarja, Szent Imre kéri, mi meg most tetté váltsuk ! Isten minket ugy segéljen ! Amen.