Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-11-03 / 44. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. november 3. 44. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Gyanús fejfájás. A P. H.-nak legutóbbi számában a hirek kőzött azért fáj a feje, hogy a katholikus hitközségre mily óriási teherlcépen nehezedik a sok iskola és ennek fentartási költsége. — Nem igen lep ez meg bennünket. Tudjuk, hogy a P. H.-nak az állami iskola tetszik; harcol is elveiért. Harcolni az elvekért lehet nemes dolog, de csak igaz argumentumokkal ! Ebben a cikkében pedig van egy nagyon hamis, egyszerűen igaztalan sőt vakmerő argumentuma, az t. i., hogy az állami iskola nem csak jobban tanit, hanem erkölcsileg is felette áll a hitvallásos iskolának. Mi az, gyanúsítás, ráíogás, vagy egyáltalában értelmes beszéd? Talán az lesz az igazi erkölcs, ha a különböző felekezetű gyermekeket együvé bocsátják, mert ott—vallási türelmet fognak tanulni, avagy, ha az elvont filozófia elvei szerint való limonádé érLékü erkölcstant fognak tanulni az állami tanítótól, aki a vegyes felekezetű gyermekek közt. lehet a világon bármiféle vallású is? Avagy az, hogy még keresztet se vethetnek, mivel az a szomszéd »meggyőződését bántja«. Avagy az állami iskolában megtanulnak magyarul a pápai gyerekek, mivel most talán arameus nyelven beszélnek ? — Ha az állami iskola erkölcsösebb, miért marad a P. H. szerkesztője felekezeti iskolánál ? Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Felekezeti türelem és viszonosság. Azt is írhattuk volna címül, hogy Eleven felebaráti szeretet, avagy Ne kívánd a másét, még azt is, hogy Fekete májuság. Lie. Rács Kálmán hittanár ur a pápai függetlenségi párt legutóbbi értekezletén szemére vetette Hojcsy Pálnak sőt a kormánynak, hogy »reaktiós«, mivel a néptanítók fizetés-rendezésekor az elemi iskolákban tanitó férfi és női szerzeteseknek is biztosit némi fizetés-kiegesz itést a törvény 85. szakasza 2. kikezdésében. A dolog igy áll: A tövény a tanítóknak egyezer (1000) koronáig egészíti ki fizetésüket. — Ugyanez a törvény a jelzett szakaszban kimondja, hogy férfi szerzetes tanitó azonban csak 900 koronáig kap kielégítést, az apáca pedig 700 koronáig. Vagyis egy »iskolatestvér« 100 K.-val, egy apáca pedig 300 K.-val kap kevesebbet. Miért? Azért, mert szerzetes. Sőt még korpótlékot sem kaphat!! Pedig ugyanolyan oklevele van, ugyanazt, ha nem nehezebb munkát végzi, mint a világi tanitó vagy tanítónő, ugyanazt, mint az 1000 koronás kezdő fizetésű lutheránus, vagy kálvinista, vagy dákoromán, vagy pánszláv

j vagy civil katholikus tanitó. 700, illetőleg 900 koronát kap 20 éves korában meg 60 éves korában is! És még Lie. Eácz ur panaszkodik, még neki áll feljebb? Még ő veri félre a harangot? Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Uram! Ezen ne nevessenek, — boszankodhatnak, de főkép sajnálkozzanak azon a hittanáron, aki nem akarja tudni, mi az osztóigazság, aki befogja a fülét, szemét, hogy ne tudja, mi az igazság! Felhívás. Alulírottak tisztelettel meghivják a a pápai és Pápa-vidéki kath. és keresztény egyesületeinek (kath. kör. gazdakör, szövetkezet, legényegyl., munkásegylet, népszövetség, olvasókör, ifjs. egylet) vezetőit f. hó 8-án, d. u. 2 órakor a pápai Kath. Kör. helyiségében tartandó értekezletre. A sok közös érdek, a tagadhatatrn'eglévő bizonyos tájékozatlanság, a vidék szükségleteinek megfelelő társadalmi és gazdasági programul megbeszélése, ez együttes okszerű működés előnyei, az ehhez szükséges eszmecsere kívánva kívánják az értekezlet megtartását és az erők üdvös tömörülését. Hogy a tél, mikor az izgatók, a kontatók munkája a legkönnyebb, ne találjon bennünket készületlenül, hogy udvar közepén, az ő régi fatönkjén. Nem néz se jobbra, se balra, csak a könye hull a furulyára. Melléje telepszik s a legény elhallgat. Lehajol hozzám, megfogja a kezemet s. halkan szól: — Úrfi, én magát egyszer megbántottam. — Nem Misó, engem sohasem bántottál meg. — Egyszer, jókedvemben' a bortól. Elértettem szándékát. Óvatosan előkerítettem a pincekulcsot s hoztam Misónak bort. Ugy éreztem a lelkemben, hogy ez a beteg legény megérdemel ma egy kis italt. Felcsillant Misónak a szeme. Megköszönte az italt, tarisznyájába gyömöszölte a hozzá dukáló szalonát és dohányt, s aztán hirtelen kezet csókolt nekem. Fülig pirultam s elugrotlam tőle. Ő pedig vontatottan, lassan felkelt; hosszan nézett a Glatter Márton korcsmája felé s aztán elfordult délnek. A Göncöl szekere már magasan járt az égen. Nagyot sóhajtott Misó s mégegyszer visszafordult: — Isten áldja meg úrfi ! tárca A halvány Misó. irta: Petrásevich Géza. Lapunk eredeti, jogosított közleménye. A Glatter Márton korcsmája szokatlanul hangos. A falu felé néző mind a négy ablaka ki van világítva. A sugarak bevilágítják a korcsma előtt elterülő delelöt, a muzsika meg lárma áthallatszik a túlsó oldalra. Itt van a falu apraja-nagyja, kántorostul, bíróstul. Ott vannak s mulatnak, mert Pepi, a szép zsidó lány tartja a lakodalmát. Szólt a zene, a csillagok ragyogtak, a szellő bus dalokat hozott felék, mig meg nem érkezett a vacsoraidő. Asztalhoz ültek; csend lett s ekkor a kertek alatt a nádas mocsár felül felhallatszik a furulyaszó. Misó, szegény Misó! Ahonnét nyári esténként a rézkígyó füttyentéseit szoktuk meg, onnét a nádas tornáról most a te furulyaszód hangzik. Omlik, árad a lágy, a bus rezgés; megtölti a levegőt bánattal, érzéssel, csodálattal, könnyel, szerelemmel . . . Gsak a beteg pici kanári, a párjavesztett fülemüle, a szerelmi vágytól égő, búbánatos pacsirta tud ugy szólni, mint ahogy kesereg, dalol, busul, imádkozik a te furulyád! Ilyenkor hogy virit sápadt orcádon a halál szép piros bazsarózsája, s hogy liheg hörgő kebled, lüktet láztól hajszolt halavány véred! Elállt még a korcsmában is a zsibongás s hallgatják annak a sápadt hoszu tót legénynek a szerelmi bucsu dalát. Hallgatják, hallgatják s köny csordul ki még az öreg Mártonnak is a szeméből. Mert hisz ugy szereti Misót! Ugy szereti mindenki, a Lajos is, a Pepei is, s mindenki. De ha egyszer nem lehet. Beteg legény, tót legény! Nem lehet. Pepi a zsidó lány sohasem lehetett Zaskvara Misóé, a beteg tót legényé. Vége a vacsorának. Újból megkezdődik a zsivaj, a muzsika, a tánc. És újból felzokog a Misó furulyája. De nem a nádasban, nem is az ablak alatt, hanem a mi udvarházunk udvarán. Ott ül a szomorú, halvány legény az