Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-10-13 / 41. szám

276: PAPA és VIDÉKE 1907 november 10. lődés, a tökéletesedés, a haladás kétségbevonhatatlanul nagy és szép gondolata. Csak egy baj van. Az, amit már Rousseau is észre vett: t. i. hogy a haladás nem hozta meg az emberiségnek azt, amit joggal várhatott volna, az emberiség helyzetének, ugy az egyénnek, mint a köznek, az egész emberi társadalomnak olyannyira kívánatos valamit: a boldogságot. De talán nem is várta ezt az emberiség? Ugy jártak az emberek, mint a világkóborló angol, aki valahol a Himalaya tövében azt a kérdést intézi magához: hát mért is jöttem én ide?! Hát mért is hagytam ott a londoni palotám kényelmes dolgozószobáját és miért jöttem ide az eget verő hegyek birodalmába? Az emberiség is megy, halad, tökéletesedik. Azonban, ugy bits. ik. néha-néha az emberiség is lelteszi a kérdést s a jót magának: hát mit is akarok tulajdonképen, hát hova is akarok eljutni . . . Ha majd sok-sok idő múlva, mondjuk, ezer év múlva, megírja valaki az emberiség fejlődéstörténetét, a ini korunkról ezt fogja irni: az emberiség ebben a korban még nem állapitolta meg a célt, amelyre törekszik főképen pedig nem állapította meg az eszközöket, nem állapította meg az utat, amelyen a megállapított célra törekszik. Mert igy van. Haladunk, fejlődünk, de ez a haladás, fejlődés olyan öntudatlan valami. Tapogatódzás. Elmegyünk valahova, azután tesszük fel a kérdést: miért mentünk el. Elmegyünk útirány nélkül, azután az ut végén vesszük eszre, hogy másfelé sokkal biztosabban, sokkal rövidebben célt értünk volna. Persze, ahány ember, annyiféle a fetelet erre a kérdésre: hát mi is az emberiség célja. Nagyon, de nagyon soká fog elérkezni az idő, mikor majd egységes felfogás lesz ezen a téren. A filozófiai irányok sokszor egymással homlokegyenest ellenkező elveket vallanak. Abban azonban majdnem mindannyian megegyeznek, hogy a kultura olyan valami, amely parallel halad azzal az úttal, amelyet az ember a célja felé törekedve megjár. Annyi bizonyos, hogy a fejlődés, az evolutio csak ugy lesz megfelelő, ha nem »ex abrupto« történik, hanem okszerüségi elvek alapján. Minden tudománynak megvannak a maga eszközei, amelyek nélkül csak igen fogyatékos eredményeket tud felmutatni. Hát az a tudomány, amely egy egészségesen, jól fejlődő társadalomnál a fejlődés feltételeit megállapítja, nem szorul semmiféle ilyen eszközre. Igaz, hogy ilyen tudomány nincs. Mert az, amit társadalom-tudománynak neveznek, ennek csak egy része. Előbb mondtuk, hogy sokféle hitvallás van az emberiség célját, a célravezető eszközök természeté illetőleg. Melyik hál az igazi ? Péter a magáét, Pál szintén a magáét, a keresztény-világ pedig szintén a magáét tartja helyesnek. Mi a mi célunk? A társadalmat a krisztusi filozófia lehető legideálisabb fokára vezetni és a társadalmat, annak minden kerekét, minden küllőjét a keresztény tanok szellemének inegfelelőleg megalkotni. Olyan eszközök után kutatni, amelyek bennünket a célhoz vezetnek. A társadalom megy, rohan előre feltartózhatatlanul. — de filozófia nélkül. Eljön az az idő, mikor a haladásunk öntudatosabh lesz. Már most mitőlünk függ, ennek a kialakulandó öntudatnak karaktere. Álljunk talpra: Eleget aludtunk. A versenyek napjai. A régi jó időkre emlékeztetett bennünket e hó 7 ike. Az agarász-egyesület a pusztagyimóti grófi területen agárversenyt tartott — Igen rosszul vagyok; hozzák be, kérem a gyermekeimet. Könnyeit elfojtva, torkán a zokogás görcsével fordul ki a férfi s néhány pillanat múlva megjelenik az első álom édes nyugalmából fölvert öt apró gyermek-ábrázattal. Szanaszét tekingetnek, mint riadó madárfiókák s szinte öntudatlan engedelmeskednek, midőn édesanyjuk beteg-ágva elé sorba térdeltetik őket. Ekkor még meglevő erejét összeszedte, fölül a beteg, szeme, az a beszédes, mosolygó szép, barna szeme előlép s az édesanyai szeretet lángjában lobogva, megnyugszik drágáin. És az imént alig hallható hang acélosan csendül meg ajkain. — Kedves gyermekeim, a jó Isten úgy akarja, hogy meghaljak. Belenyugszom. De egy fáj: hogy titeket itt kell hagynom. Gyerekeim! Legyetek vallásosak! Szeressétek apátokat. Nagyszüleitéket. És egymást. Mert ha azt akarjátok, hogy az életben boldoguljatok, ezt csak igy éritek el és ha szeretitek egymást. Aztán megpihent; majd szenteltvízbe mártotta ujját és sorba minden gyermekét megáldotta a kereszt jelével, a két leányt és a három fiut. Csend, néma, halotti csend. Közbe egyegy elfojtott zokogás, a lélek tépő fájdalma, a beteg nehéz lélekzetvétele ... — Ég veletek! Azután ismét csend, néma, halotti csend. — Édes kis leányom! . . . S a szenteltvíz csöppjei leperegnek a bájos ifjú lányka tiszta, hófehér homlokáról a szeméből patakzó könnyek közé. — Téged sajnállak, téged elhagynom fáj legjobban. Neked lesz most leginkább szükséged az édesanyára . . . S azután csend, néma, halotti csend ... — Ég veletek! S még egyszer és még egyszer megjelölte homlokukat sorba a szentkereszt jelével. — Ne feledjétek, hogy bár elmegyek, a lelkem folyton köztetek, veletek lesz! — Ég veletek! S aztán csend, néma, halotti csend . . . Elment. De a lelke, az a tiszta, szépséges, szerető lelke velünk és köztünk maradt, van és lesz! És őrködik gyermekein. És ez ami vigasztalásunk. »Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemüle!« Szól a bánatos panasza, csattogása hangot vált ki lelkemből: a fájó visszaemlékezésnek nyomán fakadó bús hangulatot. — i b — 9 agárral, amelyek közül 2 drb. Lézert Kálmán kisigmándi, 3 drb. gróf Esterházy Ferenc tatai, 2 drb. gróf Esterházy Pál pápai, 2 drb. Mihályi' Ignácz nagybirtokosoké volt. Reggel 10 óra körül kezdődött a verseny, amejynek pompás őszi idő kedvezett. Az első dijat Lózert Kálmán »Gavallér« nevü, a másodikat ugyancsak az ő »Pintyőke« nevü agara nyerte. A versenyt nagyszámú előkelő közönség nézte j régig. Másnap, azaz 8-án, a katonai gyakoi Írtéren vadászverseny volt, amelyen a vezető Késmárky Béla főhadnagy volt. Az első Sibrik Sándor hadnagy »Gőgös« nevü lova, a második Lóskai Zsigmond »Dórá«-ja, a harmadik Cstkvándy Márton lova. Délután galamblövészet volt a grófi parkban. Az első versenyszám diját Jákói Géza nyerte el 4 hibátlan találással. Az Esterfiázy-dijat Sibrik Sándor hadnagy 6 hibátlan találással. A harmadik versenyszámnál Emresz és Sibrik egyesitett dijából az elsőt Jákói Géza, másodikat Sibrik Sándor, a harmadikat Jákói Bandi nyerte meg. Az utóbbi dij az idő későre jártára való tekintetből lett összevonva. Este a Griíf-szálló nagytermében bankettre gyűlt össze a versenyekben résztvett társaság. Az első felköszöntőt a főispán mondotta gróf Esterházy Pálra, aki kezdeményezője volt a versenyeknek, a masodikat Lózert a főispánra, mint az egyesület elnökére, s Esterházy Pálra, aki a területet átengedte a verseny céljaira, Purgly László a jelenlevő hölgyekre, Esterházy Ferenc gróf Perczel József nyug. altábornagyra, aki viszont gróf Esterházy Ferencet köszöntötte fel. Tar Gyula a főispán t ejére, a főispán a honvéd huszárezred tisztikarára, kinek beszédjére Kralovánszky őrnagy válaszolt, végül Jákói Géza gróf Csekonicsot köszöntötte fel. — A bankett tánccal végződött, s csak a reggeli órákban oszolt szét a társaság. Színház. A lefolyt hét legnagyobb eseménye volt Kormos Ilonka jutalomjátéka. Közönségünknek valóságos kedvence levén, már napokkal i az előadás előtt elfogyott minden jegy. Jutalomjátékául a^ Nebántsvirágot választotta. Egy másik eseménye a hétnek 2 újdonság bemutatója volt. Az egyik a Csibészkirály operett, a másik pedig Lucifer szinmű. A A többi estét és két délutánt Tüskerózsa, Bús özvegy, Bernát, továbbá Viola és Próbaházasság töltötte ki. Közönségünk szinpártolás dolgában állandóan megmarad a jó uton. Zsúfolt, telt és néha csaknem telt ház váltakozik csupán, üres, vagy csak félig telt ház egyáltalán nincs. Részletes leszámolásunk (okt. 4—10.) a következő: Pénteken a Tüskerózsa ment leszállított helyárakkal. Az előadás elég jó volt. Szombaton a Csibészkirály operettnek volt bemutatója. Egy primadonnát (Kormos) ki egy színdarabban csibészt játszik és ugy is van öltözve, öltözőjében letartóztat a rendőrség és mivel betörőnek véli, bezárja a többi, aznap j letartóztatott csibész közé. Velük együtt megszökik, lebujukban csibészkirállyá lesz és saját lakásába tör "be velők. Ott azután kiderül minden. Az első estén Kormos adta a címszerepet szokott virtuozitásával. Minden egyes szavában, dalában, lépésében, táncában kedÁ