Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-22 / 38. szám

1907. szeptember 15. PAPA és VIDÉKE 3, észrevette a fiatal férj és rögtön a muzsikus felé fordult: »Rajta! Raboulot. mi ismerjük történeledet. de mondd el ismét; ez meg fogja* magyarázni a szomszéd urnák előbbi vi.-elkedésedet. Nemde .'öregem? Aztán csak igyál továbbra is vizel, ha neked az tetszik«. ».Jói van, rüondá nyugodtan, ha akarjátok, szívesen elmondom«. Ezzel félém fordulva, igy kezdé történetét: »A mult ősszel egyik nap lakodalom! an voltam, akár csak most. Persze én muzsikáltam egy hordóra felkapaszkodva, az ifjúság pedig táncolt. A bort nem sajnálták tőlem és igy annyit .illani, hogy hajnalban már ugy tünt fel előttem,minllia a ház a menyasszonynál is jobban táncolna. Teljes sötétben haza felé ballagva, letértein a rendes útról s az erdőn akartam keresztül menni. Alig haladtam néhány percig midő megbotlottam és elestem; lábam megtagadta a szolgálatot. Nem bírtam felállani és tüstént elaludtam. Hogy meddig aludtam, nem tudóin; tie egyszerre csak azt vettem észre, hogy forró nedves lehellet érinti arcomat. Rögtön kijózanodtam és iszonyú rágondolni . . . egy rettenetes farkas szaglászott tetőtől talpig . . Nein tudom, képes voltam-e kiáltani, de nem mertem; a félelem mintegy megbénított. Még egy pillanat és . farkas lenyel . . . Szinte már éreztem, amint fogai alalt csontjaim ropogtak ... Hírtelen fehiyitám szememet és a farkast lábamnál láttam, amint orrával a száraz leveleket gyüjlögetie és kezdett velők befödni. Először lábamat, aztán fölfelé egész a mellemig s mos'. . . . hirtelen behunytam szemeimet . . . fejemet is betemette a száraz levelekkel. A félelem és aggodalom leírhatatlan; s csodálatos, még csak egy karmolást se kaptam az egész műtét.alatt az irtózatos állattól. Ezután, amennyire a levelek közüMáthaltam, mellém üli vérben forgó szemekkel és lihegő nyelvét kiöltötte. Hirtelen felállott . . . Végein van, rögtön szétszaggat; Istennek ajánlani lelkemet. Es most bámulatomra, még egyszer rám tekintve, az erdő mélyébe rohan iszonyúan ordítozva. Egy ugrással kinn voltam a levélsirból és megmentve hittem magamat. De egy lépést is alig leheltein, midőn egyszerre csak több farkasnak vad ordítozását is hallottam. Tehát egy ellenség helyett többel kellett szembeszállnom. A remény elhagyott, hideg veríték gyöngyözött homlokomon. Nem lehetett már késlekedni, a hangok mindinkább közeledtek és én ... az első fára felugrottam, anélkül, hogy nagyságát mérlegeltem volna. Elhatároztam, hogy a fatetején maradok, mig segítség nem érkezik A négy tagu farkasbanda már megérkezett; az előbbi larkas egyenesen a levélhalmazra rohant és . . . nem találta zsákmányát. Iszonyatos düh fogta el; fogait csattogtatta, körmeivel a földet kaparta és valamennyien irtózatos hangokat hallattak. Ekkor a zsákmány után szimatoltak; a legnagyobb gonddal keresgéltek és bizony jó nyomokon haladlak. Hirtelen megkétszerezett orditásuk és dühök azt bizonyilá, hogy felfedeztek. Szinte ropogtak már csontjaim éles fogaik alatt. Először kissé eltávoztak a fától, aztán iszonyú erővel reá rohantak és ugyanezt többször is megismétellek; még néhány pillanat és a kiszakadt fa átszolgáltat kegyetlen üldözőimnek. Végre összeszedtem minden erőmet és még magasabbra- másztam, lio. y .a szomszédos erősebb fára ugorhassam: ekkor hirtelen egy vékony ágacska akadt a nyakamon lóg'gó hegedű húrjai közé, mire a négy hur erőteljes, de igen kellemetlen hangokat adott. E pillanatban az üldözés megszűnt, a fa mozdulatlan maradt, a farkasok • mintegy megszégyenülve eltűntek. Hegedűm megmentett! Alig hihettem a váratlan menekülésnek. Ekkor a nagy örömtől elragadtatva, fenn a fán roppant nagy szenvedélylyel játszani kezdtem életmentő hegedűmön. Sokáig, , nagyon sokáig játszottam élvezettel, jókedvvel. Végre elhallgattam: az erdőben minden csendes volt. Ekkor leszálltam a fáról és újra elkezdtem a koncertet. Mig csak húr volt a hegc-dümön, folyton muzsikállam. Végre kiértem az erdőből és hálát adtam Istenemnek, erősen megfogadva, hogy soha többé ajkam bort nem izlel és hogy kedves hegedűmtől el nem válok. Ez a borzalmas esemény azonban oly élénken emlékezetemben maradt, hogy a bor puszta látására is iszonyú félelem fog el. Reményiem tehát jó urain, folytatá Raboulot felém fordulva, hogy ismerve történetemet, meg fog bocsátani azon eljárásomért, mellyel előbb udvariasságát viszonoztam. Értesítettem a jámbor embert, hogy története teljesen igazolta előbbi tettét és hogy elbeszélése élénken hatott lelkemre. A szegény Rabolut most. már sokkal rokonszenvesebbnek tiint fel elöltem — Rajta, rajta, fiatalság! — kiáltott erőteljesen a cigány, ;— előre! En avant! hölgyek, férfiak! A tánc megkezdődött. Karon fogtam a kedves modoru uj asszonykát és vele jártam az első táncol. Miután pedig a csinos íialal pártiak köszönetemet nyilvánítottam a kegyes jó indulatért és az egész vendégseregnek, a derék muzsikusnak is utolsó Istenhozzádot mondtam, hálószobám felé. mentem azon Ígérettel, hogy én is keresztül megyek ama hírhedt erdőn, de nem éjjel, hanem . . . fényes nappal. Színház. Mintegy négy hónapi távollét után Szalkay Lajos és társulata újra visszajöttek hozzánk és szept 14-én megkezdették előadásaikat. Ugy öregéből minden a régi. Szalkay társulata is, közönségünk is. Van ugyan valamelyes változás, néhány uj tag a társulatban, néhány uj a publikumban, no meg változott természetesen a műsor is az időközben termelt újdonságokkal, sőt hogy képünk teljes legyen, a színpad is gazdagodott uj színházi függönnyel; ez utóbbi azonban az első estén meglehetősen sok galibát okozott a kezelőjének és bizonyára sok boszuságot az igazgatónak, kinek épp akkor volt az első jelenete. Egyebekben minden a régi. De még az összevisszatákolt és örökös sötétségben felejtett karmesteri állvány a maga visszataszító, minden szimmetriát kigúnyoló külsejével is a régi maradt. Tán ezt is valami szerződéses .'iszony köti bizonyos számú évekre a színházhoz, mint azt a reklám függönyt, mely eveken át csúfította a színházat? Az előadások, melyekről- ezúttal szombattól csütörtökig bezárólag referálni óhajtunk^ jól sikerülnek. Az újonnan szerződő Lett tagok is elég gyorsan ki tudták vivni elismerésünket. Van ugyan valami kifogásolni valónk a kis Csendes Aliz ban, ki különösen a Fátum előadásán rontott sokat a dolgán, viszont azonban g.atulálnunk kell az igazgatónak Kormos Ilonkához és Kovácshoz. A zenekar, a régi karmesterrel az élén tán egy-két tagkivételével a tavaszi, legfeljebb egy emberrel nagyobb, Jó dirigálás melleit jói végzik a dolgukat. Az énekkarban csak a női énekkarnak disztoállása Lünt fel újra. A vig özvegy II. felvonásában igen bántóan rítt ki újra a sok hamis női hang az együttesből. Tehát egészen a régi • A közönség, egy-két éstét kivéve, elég szép számban gyűlt a színházba és elég szimpatikusán fogadta az előadásokat. Van okunk reményleni, hogy az idény előiehaladásával a szinpárlolás még nőni is fog, és Szalkaynak ezúttal sem lesz oka panaszkodni a pápaiakra. Szept. 14-lül 19-ig 7 előadás volt, köztük vasárnap délutáni előadás is, de a szokásos szerdai ifjúsági előadás elmarad. Bemutató előadásul Heltai Jenő Bernát c. énekes bohózatát adták. A szerző e darabja nem tarthat számot árra, hogy meséjét leírjuk. Elég belőle annyi, hogy a kétértelmű' (vagyis már nem is kétértelmű) szavaktól egész a fürdőruhákig, mindenből van bőven. Különben van benne néhány kitűnő szerep, és ezeknek személyesilói, nevezetesén Szalkay a címszerepben, Holiczy mini Elvira, IHdy mint kabaréit énekesnő igyekeztek is (sikerrel) valami élvezhetőt nyújtani. — Ugyanez szól a vasárnap esti előadásra is, mikor újra Bernátot adták. — A vasárflap délutáni előadások sablonos mintájára ment a Helyre a&$pón§i'népszínmű. :— Hétfőn Az ördög ' c. vígjátékot adták. Még tavairól ismerjük a darabot, mégsem ismerjük egészen. Nehéz megérteni,éppen magát az ördögöt, — még Bátori játékában is. Különös esemény neiri igen fordult elő, ha csak abban nem különbözik a tavalyitól, hogy ezuttal Zónaelőadás volt. — Kedden a Vig özvegy félig telt házat vonzott. Hiába; Pápán a Vig özvegynek most is van vonzereje. Kormos Ilonka fa címszerepben) igen ügyes, szép hangú, kedvelt megjelenésű művésznőnek bizonyult A darabot kissé mégkurtitva adták, ami végtére is, nem akkora baj, mint mikor a női kar ott a pavilion tövében hamisan énekel. A többi szereplő is igen ügyesen játszott, még Déri is, kinek pedig aligha van a lelkületéhez és tehetségéhez mérve a Mirkó báróság. Igen-igen,, még a szvkottnál is kedvesebb volt Torday, szépen énekelt Gyárfás, meg a többi kisebb-nagyobb szerep viselőjei is. — Szerdán újdonság volt ismét. A kis trafikos leány a cime eme francia bohózatnak körülbelül olyan, mint a többi francia bohózat. Tele »modern« dolgokkal. Ehhez végtére is