Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-08 / 36. szám

4. PÁPA és VIDÉKE 1907 szeptember 8. aki készpénzzel íizet s aki miatt a ke­reskedőnek, ipar a inak nem kell • fizeté­seit halasztgatnia. Nem teszünk szemrehányásokat te­hát akkor, midőn bizonyos áremelkedés megokolt, hanem azon törjük a fejün­ket, hogy mi lesz azokkal, kik hivatal­hoz, álláshoz vannak kötve, — meg­állapított fizetésük van s ez eddig is épen csak, hogy elég volt Ezeket irigylik azok, akik kezük munkája után hétről-hétre élnek; ezek viszont azokat, akik munkájuk vagy portékájuk árát emelhetik. De ne menjünk egymásnak, ezen állapotokon az egyes nem segíthet. Az egyes az egyest ne is szidja. — De hát mikor oly jól esik, ha az ember kissé ki mérgelődheti magát. Hja a pénz! Miért is van: vagy ha van, hát miért nincs!? Jegyzetek. Pápa, 1907. jul. -í. Irta : TAKÁCS GEDEON. IX. (Folytatás.) Partja regényes. A Kazán vidékén persze nincs falu, de a magyar részen sincs. Az első helység, melyet Tékia után láttunk, Milano­vác. Draga királyné nevelkedése helye; mu­tatták a házat is, hol atyja kereskedése volt. Most is bolt van abban a házban. 2—3000 lakosa lehet a községnek. Itt van az emiitett rézbánya is, nagy távolságról sodronypályán hozzák a bánya termékeit. Ezután jó ideig, óraszámra nem látunk falut, pedig mig ezt elértük, addig is 4 óra folyásig utazott a hajónk. 4—5 házat láttunk egy-egy csoportban, az már falu számba megy. Majd Gradiste következett a szerb parton, ott már vászonnal fedett postakocsit is lát­tunk, telegráf-sodronyt is, mint a megindult kultura csalhatatlan jeleit. Előbb Trikule erőd romjait pillantottuk meg a magyar parton, majd a szép Galambóc var maradvánait a szerb oldalon, ezzel átellenben is romok meredeznek, majd a gyönyörű Ráma vár romjai kötik le figyelmünket. Esteledik már, mire Szendrő (szerbesen Smeterevo) nagyszerű romjainak szemléletébe és csodá­latába merülünk. Ez az első igazi város, me­lyet a szerb parton láthatunk, van gyára, élénksége a parton, sőt uszodája is. Gyönyö­rűen művelt szőlők zöldelnek lankás oldalán A boldogult Sándor királynak is volt itt szép, 20 holdas szőleje és nyaralója. Van selyem­telepe is a városnak; bora hires, még magyar gazdák is jártak ott, hogy a szőlő művelését tanulmányozzák. A magyar parton Báziás vasúti és hajó állomása mutatja a kultúra haladását, a szerb parton nyoma sincs vasútnak. Innen kezdve rétek, dús földek mutatják hazánk őstermelő erejét, a vasutak és hajóállomások, a fel-fel­tünő tornyok a forgalmát és lakottságát, mellyel a szerb part nem versenyezhet. Pedig Szerbia itt a legkultiváltabb, mig az itteni magyar partról ezt a Dunántullal összehason­lítva nem lehet elmondani. Sölét este, sőt éjjel volt. 11 óra, inir p Belgrádhoz értünk. A felcsillanó villanylám­pák fénye mutatta, hogy a szerbek fővárosá­hoz értünk. Hosszasan hajóztunk a város mellett, be a Szávába, mig a kikötőhöz ér­tünk. Azt a forgalmat, amit a »főváros« név kifejez és mintegy megkíván, azt nem talál­tuk fel. Sok hajó horgonyzott partján, elég jól ki volt világítva a part, de az élet nem igen mutatkozott. Hajónk Zimonyba furduft, ott vártuk meg a nap felvirradását. Már fél 4 órakor a parton voltam (a kolumbácsi legyek ugy sem hagytak aludni, valamint előtte való éjjel Orsován sem alhatlam " miattok), hogy gyö­nyörködjem Belgrád festői, panoráma szerű fekvésében. Előttünk a hatalmas Duna, jobb­ról a nagy Száva siet beléje, mintegy éket üt a két viz közé egy keskeny hosszú sziget tulközepes magasságú hegy lejtőjén, mint' Buda a várbegy körül, terül el a szerb fő­város, Zöld fák, ligetek, a Duna és a Száva teszik olyanná fekvését, mellyel nem sok fő­város vetekszik. Zimony maga egy szakadásos hegy lá­bánál fekszik; részben hegyoldalon, részben lapályban, A nagy vasúti állomás, templomok tornya, a 64 méternyi magasságú millennáiis emlékmű mutatják városi külsejét. Innen már vonaton haladtam tova a »kukorica országon« a Szerémségen át. — Mondhatom, hogy gyönyörű vidék ez, de ínég itt is kivált Karlovic és Pétervárad gyönyörű vidéke. Örömmel néztem e szép vidékeket; de még nagyobb örömmai néztem volna, ha utazásom oka nem a betegség, hanem a szó­rakozás lett volna. Kedves Mi-Mó-zám! Elválásunkkor ugyan megígértük, hogy szorgalmasan tudósítjuk egymást a velünk történt dolgokról, — hanem persze az Ígéret szép szó! Végre ma megörvendeztettél vála­szoddal; a sok-sok újságra én is, szeretnék hasonlóval felelni; csakhogy sajnos, nekem nem volt részem annyi változatosságban. Leginkább meglepett menyasszonyságod, mert erre az egyre részedről nem voltam elkészülve. Őszinte szivből gratulálok! »Háj­fejü« urat én is ismerem s ugy találom, jól választottál, mert az ilyen »hájfejü« férfiak igen jó férjek szoktak lenni. — Nem is hittem volna, Édes, hogy én itt L— városban ilyen jól érezzem magamat. Nem valami ezer mulatsággal kinálkozó város ugyan, de azért még sem kell az embernek magát • halálra unnia. Leveleimből ismered az itteni intelli­genciát, tehát azt hiszem érdekelni fog, ha a minapi thea-estélyt lefestem. Balassa Laciéknál vala a soiree. A házi ur magas, délceg alak, olyan »kardot nyelt« forma. Neje pici, gömbölyű, szókelep asszonyka s mivel soha semmi dolga, semmihez nem ért; főfoglalkozása a —- házasságszerzés. De még egy fiatal ur sem akadt lépre. Az tet­szik nekem legjobban, hogy ezen szavakkal kezdi a fogást, ha egy szemre való gavallért lát, aki pártie-képes: »Mondja, még nem nősül? Szerzek menyasszonyt. Elég lesz 20—25 ezer forint?« (No persze ez a hozomány rend­szerint a holdban van!) Jelen volt az estélyen Székely Károlyné, olyan vékony, mint egy ostornyél s az arca sárga s barna pettyes, Azért ő szépnek hiszi magát. Ő nagysága A-né, jó barátnéja; állandóan együtt kelepelnek s nyelvüket éle­sitik a más becsületén. S mivel nekem még az ilyen elsőrendű pletyka-gyárban sincs kedvem beállani napszámosnak, hát a hátam megett jól megrostáltak, amit nem mulasz­tottak el egy más társaságban beadni nekem. A lányok közül ott volt Iíutasy Mici; szintén ismered. A kis helyes akkora rózsa-csokrot tűzött fel, mint egy karfiol, hidd meg, egy tehén sem birta volna le-legelni. (Szónoki nagyítási) Kedves kis lány, vékony karcsú alak. (A piros reformruhában ugy néz ki mint egy spanyol-viaszk.) Egy kicsit szörnyű kacér. Abban a könnyű teslben a sziv nyom legtöbbet. A fiatal embereket mind maga körül szereti látni, néhq. egész udvara van. De érti is az udvartartást és az ugra­tást. Naponta cserélgeti ideáljait, de hiába várja az igazi Loliengrint. Gavallér is volt néhány. Többek közt egy falusi fertály-mágnás* Szegény ördög reggel felé már oly »de­rült« állapotban volt hogy kocsin vitték haza. Gyönyörű férfi. Ami annyit jelent: ki­tűnő emberi állatpéldány s más erkölcsi ulajdonok hiányában ez oldalról dicsértetik. A társaság nem volt nagy, de szépen volt összeválogatva; éreztem hogy ma él­vezni fogok! — Az asztal elég Ízlésesen volt megterítve, jardinet, sütemény, sültek stb. De minden jól széjjel rakva a. házi-asszony pa­rancsára, »hogy minden soknak lássék és semmi el ne fogyjon.« I Jobboldali szomszédom, egy pici, köpcös házasember, nagy torzonborz bajuszu s össze­nőtt szemöldökű, olyan mint egy jól táplált mókus I Baloldalomon? egy fia fiskális ült — s boldogított óránkint egy-egy szóval. Gondol­hatod, mily jól mulattam! Közben kedvenc cigányom húzta szomorú dalaimat pl. azt hogy : »nem ütik a jogászt agyon« I ? 11-kor szolgálták fel a theát; egy saját — ß egy kölcsönzött szoba-cica. — Reggel 5-ig mégis kibírta a társaság s akkor elszéled­tek. A házi ur fel s alá járkálva a termei­ben, megelégedetten nyújtogatta hosszú nyakát s egyre azt hangoztatta : »Igazán szép társa­ság volt ma nálam s jól mulattak« I Ideáljaimról is irjak ? Most érkezett vá­rosunkba »Kék szakáll herceg,« aki egy tucat ánynak legkevesebb — egyszerre udvarol, de szeretetreméltó. Emlékszel közös kedvencünkre? Tudod, arra a sugárszép szőke fiúra? Mert hát ele­gáns férfi csak szőke lehet! — Megházasodott Nem sajnálom, — ideálnak, jó barátnak való, de férjnek — ments meg uram minket! Hisz ez egy valóságos kukta, egy katica volt. A legjobb háziasszony sem értett ugy a konyha­művészethez, a nagymosáshoz s ruhaelren­dezéshez, mint ő. Gyurkovics mama szerint nem lett volna nehéz a spejzba csukni. De én nem is akartam. Még nem vagyok ám szerelmes »nyakig­láb« urba, tehát nem sokára hozzátok me­gyek I A »nők barátját« szeretném meghódítva

Next

/
Thumbnails
Contents