Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-08-11 / 32. szám

2 PÁPA és VIDÉKE 1007. augusztus 11. az üzemvezetésre kiadott költség s az előállilotl. valamint az időközben értékesített áru értéke közötti különbözet, sőt — jgen helyesen — az üzemvitel költségei óráról-órára is kiszámítva levén, nemcsak a készülő árucikk értékét számithatja, de egyúttal az üzembe állított munkaerő működését is értékelheti s a végzett munkával magát a munkást is ellenőrizheti! A mezőgazdasági munlfás érzi, tudja a mostoha viszonyokat, érzi, hogy kevés neki a kereset a megélhetésre, mert hiszen változtak a viszonyok, ehhez hozzájárul egy kis mesterséges biztatás is és — előáll az ő követeléseivel. Ezen követelései pedig legtöbbször — lehetetlenek, mert hiszen ő se csinált kalkulust, ő se tudja, meddig méltányos a követelés és hol kezdődik a köveíelés abszurditása?! A gazda épen ugy van! Ő is csak az általa érzett nehéz helyzetet tudja, hivatkozik á természetellenes csapásokra, mostoha közállapotokra s súlyos adóterhekre, folyton fokozódó termelési és értékesítési költségeire s kijelenti, hogy nem tudja teljesíteni a követelést. Erre azután kész a háború! Kiüt a sztrájk! S az egyik félen sincsen feltétlenül megbizható erkölcsi fegyver, nincs se itt, se ott az ügy elintézésére biztos alap, hiányzik a kalkulus! Fedig ezt az alapot meg kell keresni s a számvetést meg kell csinálni hogy tisztán lássuk: megbirja.e a magyar gazda a munkabér emelkedésével járó terhelést, vagy nem s ha nem birja meg, a számok ujabb útmutatással fognak szolgálni mezőgazdaságunk mikénti átalakítására. Magyarország legnagyobb uradalmai is ebben a hibában leiedzenek. Elkönyvelnek mindent, kimutatják a vagyont, vagy a terhet, részletezik legminuciózusabban a jövödelmet, mely az uraság személyes számlájára elkölthető összeg• képen kerül, de nem mutatják ki, hogy gazdaságonként egy métermázsa rozs, avagy buza mibe került, s ebből milyen százalék esik a munkás verejtékére? Mert ha ezt is kimutatnák, csak akkor lehetne a mostani sztrájkmozgalmak jogosult vagy jogosulatlan voltát elbírálni. Magyarország mezőgazdasági érdekeinek vezetése élén olyan férfi áll, ki a magyar gazdaközönség osztatlan bizalmát birja, ha valaki, ugy egyes-egyedül ő képes összegyűjteni ezt a statisztikát, melyet már csak azért is különös figyelmébe ajánlhatunk, mert az ebben foglaltak ismerete lehet a kiinduló pont a mai szociális bajok orvoslására. Pontos tájékoztató statisztikát tehát a szociális kérdések tanulmányozói kezébe, a magyar gazdaközönséget pedig szoktassák rá az észleli kellemetlen jelenségek, hogy — számítás nélkül a jövőben nem boldogul. Gazda. Szemelvények. Van egy politikai jellegű zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Egyenlőség a neve, amelyet sajnos, kevés keresztény ember olvas, pedig jó volna, ha legalább is minden második azt olvasná. Töméntelen uj, modern, eddig nem hallott dolgokat lehet abból tanulni, nem holmi avét, elcsépelt középkorba való mesékke! van tele, de meg rendkívül megkönnyíti annak a szegény elnyomott s megvetett zsidóságnak a megkedvelését ugy, hogy bármely színmagyar, ha elolvassa, a legközelebbi zsidónak, aki vele találkozik, a nyakába borul, s eltekint az arcán előforduló esetleges tisztátalanságtól, s igy kiált fel: keblemre testvér, cviki puszit, hisz a ti őseitek »a legvakmerőbb és legvitézebb kazárok csapata« foglalta el az én élhetetlen őseim számára ezt a szép hazát. Ebben az igen előkelő újságban jelent meg egy cikk »A második millenium« címen, amelyben Árpádot, akinek »Mózes zsemje« volt, akinek »a nagyságát és tekintélyét saját nemzete nem adta meg« veszi pártfogása alá, erről a nagy lejedelemről azt mondja »sok midenért a mienk, t. i. a zsidóké.« (Szegény Árpád ha gondolt volna rá, soha nyulbőrt zsidónak nem adott volna.) Árpád vezette be a zsidókat e szép országba »a zsidóságnak nagy érdemeik vannak a honalapítás körül. Nem legendák, nem ingadozó hagyományok, de írott feljegyzések, hiteles okmányok őrzik emlékét a honfoglaló zsidóságnak. (Igen sajnos az ujabb időben a tapasztalatok.) Már Lebediában és Atelkuznban a vándorlás e két nyugvópontján nemcsak érintkezésben, de rokonságban találjuk a magyarokat a zsidó kazárokkal. Az ősmagyarok közül a kazárok egész nemzetségeket térítettek a zsidó vallásra. A hagyomány 108 nemzetsége közül az egyik a Ziday nemzetség zsidó vallású volt. 1 A lörzsek szerint élő magyarságba a kazárok (mondja ki csak a zsidók) alkottál^ bele az egy fejedelemség eszméjét. (Most is milyen sok szép eszmét oltanak a népbe). A kazárok zsidósága, folytatja a cikk történeti tény épúgy, mint á magyarok és •kazárok sógorsága és szövetséges viszonya. A még Etelközben zsidó hitre tért magyarokon kívül egész kazár seregek jöttek át a Vereckén a föld meghódítására, sőt némely adatok szerint Erdélyt is kazár seregek foglalták el. A zsidó kazárokat első hely illette meg a honfoglaló tanácsában.« De a zsidóságnak nemcsak a föld meghódításában volt része, hanem a magyarok kereszténnyé válása is jórészt a zsidók érdeme« »A Gellértek és Asztrikok szóval ugyan terjesztették a kereszténységet, de annak elterjedése a kazár zsidóságnak köszönhető«. A zsidók mindig ott voltak a fejedelem tanácsában mindaddig, amig a uyugoti áramlatok az ősmagyar lélekbe a zsidó-gyülölet csiráját bele nem sodorták. (Milyen kedvesek lehettek azok a mi őseink 1) Árpád apánk milleniumi ünnepének megölésére hívja fel azután a cikk a zsidókat, ezen ott kell lenni minden zsidónak (akik Galíciából most jöttek is be!) »mert kétszeres joguk van hbzzá, mert magyarok és mert a honfoglaló zsidók ivadékai«. Az ezredéves ünnep a mi őseink ünnepe is — mondja a körülmetszett cikkíró — mert a nemzet jövőjébe vetett rajongó hittel követték a nagy fejedelmet. Amint résztvett a zsidóság a honalapítás munkájában, ugy folytassa a munkát tovább is. »Akkor vérét adta a hazáért, ma véredényért táplálja a gazdasági és kulturális munka lelkiismeretes teljesítésével«. (Milyen szép és hasznos tanácsok!) Mikor elolvastuk a cikket, amelyből itt szemelvényeket közlünk, leszálltunk kicsinységünk öntudatának legalsóbb fokára s félénken bámultunk fel a cikk elénk képzelt mérhetetlen nagy szellemére s felsóhajtottunk': Micsoda ész, micsoda történeti tudás! Fájón éreztük mellette saját kis tudásunk gyatraságát és elmaradottságát s nem tudjuk, bámuljuk-e inkább az észt, vagy pedig azt a bizonyos honfoglaló kor zsidó jellegét. J. Silány termés, komoly aggodalmak. Pápa, 1907 aug. 10. (•n.) Csillapodik, csendesül a kasza pengése országszerte! A munka befejezéséhez közeledik ott is, ahol — volt mit aratni; ott is, ahol a bőven járt elemi csapások segítettek a magyar gazdáknak letarolni a földet. A gazdatársadalom s a magyar közgazdasági élet tényezői előtt napról-napra jobban kialakul az 1907-ik esztendő eredményeinek képe s ez a kép helyenként nagyon elszomorító és még szomorúbbá r r ^^ ^^ rr Legelismertebb cég

. . "V" A Gr O D E Z Sí O Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású fórfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után