Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-08-04 / 31. szám

1907. augusztus 4. PÁPA és VIDÉKE 5. Felülfizetés. A «Polgári kör« julius 31-én tartott táncmulatsága alkalmával felülfizettek : Bodai István 10 K., Kluge Károly, dr. Adorján I. 5—5 K., Billitz Ferenc 4 K. •30 f., Reidl József 3 K. 40 f., Rappoch Vilmos, dr. Hercog Manó, 230—2 K. 20 f., Nagy Károly, Hutflesz Pál, Hiinller József, Pálfy József, Gedey József, Cz, Gaál Gyula, Zzillinszky Lajos, Kutrovác Jenő, Nehman Gábor, Dalmady Géza, Pethő József, Csősz Ferenc 2—2 K., N. N. 1 K. 80 -f., Wohlrab Gyula 1 K. 60 f„ Kunte János, Kis Tivadar, Bükky Sándor, Cz. Horváth István, ifj. Edelényi József, Hoch Lajos 130—1 K. 20 f., Barca Dániel; Ress Lajos, Szíjártó Gyula, Gaál János sörös, Blum Miksa, Gaál János asztalos, Tauber Sándor, Kovács István, Németh János, N. N., Bognár János, Paál István, G. Gy., Ditrich Károly, Kiss István, Baldanf G. 1—1 K., May József, SchmidhoíTer Antal, Legény József 80—80 f., Weiss S.. Regner Pál 60—60 f., Balogh Gyula, Ferency Pál 40—40 f., N. N. 20 f. Szives adományaikért a kör nevében fogadják hálás köszönetünket. A választmány. Felolvasás. F. hó 11-én a ker. munkásegyletben a társadalmi kérdés néhány pontjáról felolvasás lesz. TÜZ. Mult hó 30-án Krausz Adolf Ötvösutcai házában reggel fél 4 órakor a padláson belül tüz ütött ki. A kár 200 korona. A tüz oka ismeretlen. A „Pápai Kath. Legény Egylet" mulatsága. Jól sikerült mulatsága volt jul 28-án a kath. legényegyletnek. Az idő is kedvezett s csak reggel felé esett néhány csepp eső, ami szinte jól esett a kipirult pároknak. Mikor végignézett az ember a nagy s előkelő - vendégseregen, üröminél merített reményt, hogy imé kezd visszatérni a kath. legényegylet mulatságainak siratott régi fénye. Polgár Annus kisasszony adott el legtöbb levelezőlapot, az egylet egy díszes legyezővel kedveskedett szives buzgalmáéit. A legtöbb levelezőlapot Schőnbüchler Margit kisasszony kapta s igy ő nyerte el a kitűzött jutalmat, egy kis női kézitáskát. — jFelülfizettek: Maár János 3 K, özv. Meiliner Károlyné 230 K, Andrasics Boldizsár, Horváth Károly, Harábel István, Muck Utóda 2—2 K, Legény Ferenc P60 K, Rátkovits István 130 K, Biró József, Gaál Gyula, .Jándi Bernardin, Kállay Antal, özv. Kégli Józsefné, Magyar Gyula, Molnár Péter, ifj. Németh Mihály, Schőnbüchler István 1—1 kor., Bakos József 60 f, Német József 40 f., Dámján Imre, Fejes Jenő, Horváth Antal, Rozs Jenő 20—20 fill. — Fogadják ez aton is az egylet köszönetét. Hálával tartozik az egylet Schőnbüchler Margit kisasszonynak is, ki a valóban szép és Ízléses rendezői szalagokat készítette, épúgy Polgár Annus, Nagy Róza, Schmidt Ferenc és Fillér Mariska kisasszonyoknak, kik mint elragadó kis postások fáradtak. öngyilkosság. Major Imre böröllő pusztai gazdasági cseléd gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Sokfelé keresett orvoslást, de hiába. Ez annyira elkeserítette, hogy felakasztotta magát. Eltávozott hazulról avval, hogy ismét orvost keres fel. Ezt azonban csak ürügyül használta, hogy a figyelmet elterelje magáról. Mikor megtalálták már nem segíthetett rajta senki. NYILT-TÉR. (Az e helyen közlöttekért felelősséget a szerkesztőség nem vállal.) Válasz a „Pápai Hírlapnak". A „Pápai Hírlap" 1907 julius 27-én kelt száma Heti újdonságok rovatában megjelent ily cimü felelete: »Valaki a közönség köréből*, mely a »Papa és Vidéke« cikkére, majd ennek csonka közlése miatt megjelent szövegkiegészitetl,e röpiratra vonatkozik, jobban sikerült volna, lia egyáltalán meg sem jelenik. Kövessük csak a feleletet nyomrólnyomra, a lényeghez nem tartozó kimagyarázásokat mellőzve: 1. »Mi a szövőgyári sztrájkra csupán az összehasonlítás kedvéért, a kétféle módszer illusztrálása szempontjából hivatkoztunk«. Tévedés van a hasonlításban. Egy nagy gyár, százakat foglalkoztató iparvállalati ' testület százaknaknak bajt okozható ügye nem vonatkoztatható össze célzatok erősségéül három egymás közt szurkáló, pofozkodó, verekedő egyén ügyével. A közfórum, a sajtó ily ügyeket nem foálalhat egy kalap alá, hogy téveteg, aránytalan hasonlataiból entetszelgő következtetést vonjon a kétféle mérlegre; más a testület, mint szenvedő fél egyetemében és más kategória az egyéni egyenetlenkedés. Ön faragott nagy számú kőkockával, kavicsokat ütköztetett logikátlanul. Ez sörházi politika. Hogy az ipartörvény 164. §-át mily arányban húzták rá az illető hármakra s hogy e §-ot egyáltalában »képtelenség" volt-e alkalmazni reájuk, e pontban bízza a dolgot, mely idézetünk velejéhez úgy sem tartozik, a törvény szigorú kereteiben mozgó szabad birói mérlegelésre. Bízza csak a helyzetet nem a hűs szerkosztői irószobából nézdegélő jogászokra; ön mint valószínűleg bölcselettudor eleget tett hivatalos elméletének, midőn feleletében igy szónokol: »Hogy szociáldemohratük-e, vagy keresztény szocialisták-e ezek a munkások, az nekünk mellékes." Pedig állítása megint nincs párhuzamban a valósággal, inert a kétféle módszert éppen e különköztetés okfejéből siratgatta; ön akkor lett. volna valóban bölcselő, ha igy szól: Munkások, ti mind egyek, hármatokat baj éJt, igazságosan-e: szóljatok; ha igazságtalanul: itt a jobbom. Ezt a megkülönböztetni nem akaró, most kifejtett nemes elvet elvárjuk ám a gyakorlatban is a »Pápai Hirlap«-tól. Ostoba cihelődéssel a lángzó vulkánokon ne izgassuk mi tanultak a széthúzó tömegeket, melyeknek legyünk becsületes, igazlátó atomjai. Mert vagy egyazon jó a célunk s akkor eszközökben eltérhetünk: hadd győzzön a jobb; vagy utaink térrtek el, de ez csak mint irányítók előtt átmeneti lehet a történelem igazmondásáig; ám a jó, becsületes tömeget megtéveszteni egy résznek sem lévén joga, vezéreiknek egységesen kell jelentkezni a népegyetem előtt. Meg fog Ön érteni a következő pontból. 2. A szives olvasó emlékező tehetségét nem akarván megkinozni, ismét mellé telepszem és átolvasom a »Pápai Hirlap«-ot. »És hol volt akkor a mi erélyes, a mi tetterős, a mi szigorú hatóságunk? Hol volt a rendőrség? Sehol. Még azokat az intézkedéseket sem tették meg, amire a gyár vezetősége direkt felkérte őket.« »Seliol«: ez imperatívusz kategorikusz. Föltétlen biztosság a jelentésben. És ime, a közorganum felelete az általunk közölt, hivatalos adatu cáfolatra: »Hat rendbeli rendőrségi intézkedést sorol fel a »Beküldetett« hogy megdöntse vándunkat, kimutassa a hatóság tevékeny munkásságát. Hivatalból kikért hiteles adatokkal állunk szemben: 4 rendőr, 8 csendőr, még 2 rendőr, még 8 csendőr stb. Helyes! (Ne próbáljon élcelődni a maga kényszerült tény-vallomásával szemben is: rosszul áll az magának ezek után.) Tehát a »Pápai Hirlap« vallott. Vallomását csak szembeállítjuk a „Sehol" imperatívusz kategorikuszával. 3. Természetes, hogy ezek után: kertelni próbál. íme: »Hogy ezek az intézkedések megtörténtek, abban nem szabad kételkedni. Ám, más kérdés, hogy ezek az intézkedések tényleg végre is hajtattak-e, hogy tehát a gyakorlatban is meg voltak-e és nemcsak papiroson«? Méltóztassék betekinteni az 1291/907. sz. rendőri jelentéseket. Ez mindenkinek módijában és jogában áll. Ez hivatalos rész. A magánbeszélgetés kapcsán pedig Szőcs pápai lakos járási csendőrőrmester is igazolhatja s igazolandja, hogy a rendőrség nemcsak papirossal dolgozott, hanem intézkedései a csendőrséggel egyetértőleg pontosan végre is hajtattak. 4. A szoruló körgyűrűvel szemben sajnálatos kies nvkedéssel már az órába és percbe kapaszkodik: »mert ha a gyakorlatban is pontosan meg lettek volna, akkor hogy történhetett volna meg, hogy -*/

t7 órai gyárbamenés idejére kirendelt rendőrök csak l/

28 órakor jelentek meg a gyárban«. Hivatalos értesülésünk szerint ez valótlan állítás, mert a rendőrök még éjjel is a gyárban tartózkodtak, ugy a csendőrök is. 1/

18-kor csak a felváltás történt. 5. A szövőgyár, nagyarányú töinagmozgalointól tartva, mint testület, a városi halóság megkerülésével tordult a kereskedelmi miniszterhez. ki a városi tanácsol igaz hogy ulasitá, hogy a gyárat kellő oltalomban részesítse. Mindez intézkedés azonban már tárgvtalan volt, mert a rendőrség már sokkal előbb (15—20 nappal) és pedig 1907 junius 1-én 1223, junius 4-én 1257, junius 5-én 1273. sz. a. a kellő intézkedéseket megtette. Az 1907. évi junius 16-én 124-5. sz. a. hozott tanácsintézkedés immár kész eljárást talált. 6. A keresztény munkás-egyesület ellen való vizsgálat elrendelése egészen külön ügy s a gyárnak közvetlen a miniszterhez intézett kérelmére történt, melyről a rendőrségnek tudomása sem volt, amennyiben e tárgyban a gyár a rendőrséghez sem kérelemmel, sem panasszal soha nem fordult s tette a gyár a legfőbb forutnhoz való szokatlan fordulást, a belügyminiszter áljai jelenben foganatba vett általános munkásegyesületi vizsgálat példájára. 7. Egyet megszurkáltak. Igazolja ezt a tanácsnál 6472/907. szám a. található iratcsomag, melyből kitűnik, hogy Hapli Károlyt megszurkálták. 8. »Azt tudjuk bizonyosan, hogy előkelő, sőt legelőkelőbb tanácstagok is velünk együtt niegokolatlannak, tidszigorunak találják az Ítéletet«. Köszönik szépen a tanácstagok a megkülönböztetést, kik a határozatot egyhangúlag hozták, mit a 6472/907. sz. iratok, igazolnak. 9. Hogy én honnan vettem a felhatalmazást, hogy a hatóseg nevében szóljak, e kérdésré feleletem: ön honnan veszi az agyrémet, hogy én a hatóság nevében beszélek? De ön honnan veszi a képzeletnek is sok feltevést, hogy az alispán Ítéletének prejudikáljon. Legyen az Ítélet bármilyen, az mindegy a dolog érdemére, de előre ne kanalazzon bele. 10. Legyen a rendőrsé" elégtétele a »Pápai Hirlap« e sora: »Csak azt kívánjuk, hogy mindig ilyen legyen«: Szép kis kontraszt a »Sehol*-ra. * Végezetre: »az ocsmány piszkol adásokra és kloáka irodalmi termékekre« ennyit. Miért nem kiméli magát? Ha önnel — sajnálattal — foglalkoznom kell, oda kell nyúlni, ahol találjuk s ha a fatális önjelezte helyen találtam, arról legyen meggyőződve, hogy a valótlanságok emberét csíptető vassal emeltem ki onnan, — tudja honnan, önmaga jelzi; mert a fájó irodalmi termék tdrgya ön. Ne kényszeritsen arra, hogy azt mondjam, amit ellenségei s barátai hangoztatlak a röpirat után: a »Pápai Hirlap« méltán kapta meg a magáét. Sakk. matt. Szerkesztői üzenetek. S. G Helyben. A beküldött dolgozatoknak egy része már nagyon ismeretes a másik fele meg nem a mi lapunkba való. — G. F. Hálás köszönet. Majd vigyázunk, hogy az értéket le ne szállítsuk. — M. J. Olyan lapot nem kell komolyan venni. Ha itthon vagyok, semmiesetre sem került volna bele az a hir. — Többeknek. A mult számot Maár János káplán ur szerkesztette; augusztusra pedig Jankovics T. dr. volt szives a sserkesztést elvállalni távollétem alatt. — Csapó Antal H. A »zicc« munkáról szóló cikkét alkalomadtán szivesen felhasználjuk. — Mi-Mo-Za és Dinanák. Máskor kevesebb papirt és több bélyeget!