Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-01-27 / 4. szám
SV . PÁPA és VIDÉKE 1907 január 20. zetni. Hogy nem veszik észre, hogy ennek a lapnak a szerkesztőségében irgalmatlanul sok a két bal láb, Nagyon merészen íveltek az orrok. Ezen a legutóbbi fölháboritó merényleten még a jobbizlésü nem keresztények is megütköztek. Mert a Patrona Hungáriáé névhez a magyar érzelmek legszentebb hagyományai fűződnek. Milliók kegyeletét sértette meg az a toll, mely ily piszkot tudott szórni Magyarország nagyasszonyának magasztos alakjára. Igazán kíváncsiak vagyunk, meddig tűrik még jóérzésű protestáns testvéreink ezt a gyalázatos játékot? ők is keresztények. Ők is hiszik és vallják, hogy Krisztus Isten volt. S ha nem tűrnék el senki emberfiától, hogy édes anyjukat gyalázza, hogyan tudnak előfizetéssel támogatni olyan lapot, mely a Megváltó Édesanyját akarja bemocskolni? . . . Van-e Magyarországon létjogosultsága ank. szoc.-nak? ívta : Liszt tier Antal. Hazánkban a szocializmus fogalma alig másfél évtizede kezdett meghonosodni. S hogy annak plántája nálunk is termékeny talajra talált: bizonyítják gyümölcsei. Terjedésének okai erkölcsiek és anyagiak. Erkölcsi okok, hogy nálunk is nagy számmal vannak emberek, kik részint hiúságból, — hogy felvilágosodottaknak tűnjenek fel — részint álszégyenből, — hogy a világ őket modern embereknek tartsa — nem vallják lelki szükségletüknek a keresztény tanokat, következéskép nem törődnek semmivel, ami a kereszténységgel hazánkban összefüggésben van. Anyagi okok: az életviszonyokkal való elégedetlenség és törekvés egy jobb jövő után. Az utóbbi emberi vonás, mely mindig meg volt és meg is lesz, amig ember létezni fog. Azonban oly élesen még sohasem rítt ki hazánkban a többi társadalmi kérdések közül, mint napjainkban Hogy ezek az okok súlyos erkölcsi és gazdasági mulasztások eredményei, annyi bizonyos; de, hogy szinte meglepetésszerűen zudultak az országra, annak a magyarországi szociáldemokrácia aknamunkája az előidézője. Lássuk ezen okok történelmi múltját! 1848-ban kimondatott a felekezetek egyenrangúsága; ekkor szűnt meg a kath. vallás államvallás lenni. E körülmény és a népoktatás elhanyagolt állapota mind befolyásolta a keresztény hitélet meglazitását. Bár igaz, hogy az 1868. évi tanügyi törvények lendítettek a népoktatásügy állapotán, de a napról-napra fokozódó igények mellett a népiskola eltért eredeti hivatásától; megfeledkezvén a nevelésről, inkább csak ismereteket nyújtott. Később keletkeztek az állami iskolák. Ezeknek eredeti hivatása tulajdokép az lenne, hogy mintegy példányképei legyenek a többi intézetnek; ám ezek — mivel a felekezetnélküli állani a fenntartójuk — s befolyásolják őket a haladó kor igényei, inkább tanítottak, mint neveltek. Mindezekhez hozzájárult azon körülmény, hogy abban az időben kezdett terjedni hazánkban is az a hires elmélet, hogy minden a természet folyománya, az úgynevezett evolúció, mély tulajdonkóp nem más, mint istentagadás, s mely — Darvin szerint — az embert a majomtól származtatja. Ennek az elméletnek nálunk is sok hivője akadt, azt hivén, ha az Isten létezését tagadásba veszi, magát vallástalannak mondja, „tudós" lesz belőle. E nevetséges felfogás illusztrálására legyen szabad egy esetet elmondani, mely amily sajnos, ép oly jellemző korunk erkölcsi érzületére. Egy állami képzőben végzett tanitó doltam holtom után, bogy csak beereszt szent Péter a nagykapun. Hanem, mikor odaértem, a nevemet kérdezte, mikor megmondtam neki, elővette a rezes pápaszemét, fölnyitott egy nagy könyvet, keresgélt, lapozott ide-oda, forgatta a könyvet előre, hátra — végre is kijelentette, nem vagyok a lajstromban, próbáljak másfelé szerencsét. Boszantott egy kissé a dolog, de végre is gondoltam: no, egy-két esztendő a purgatoriumban majd csak elmúlik s aztán majd csak bejutok én is a többi közé. Elindultam a purgatórium félé. De ott sem eresztettek be. Könyörögtem, de hiába. Mit csináljak? — töprenkedtem magamban — mi lesz velem? És gondolatokba elmerülve mentem tovább. Egyszer csak egy nagy kapuhoz értem, amely tárva, nyitva volt, nem őrizte senki. Bemegyek, nem láttam senkit és semmit. Jó sokáig bolyongtam, mig egyszer csak bal kéz felől valami vöröses világosságot láttam. Arra tartok, hát uramfia, mit látok? Egy asztalnál vörös lampionok mellett négy ördög ferblizett. Egy szék üres volt. Ez lenne hát a pokol? — gondoltam magamban, hisz itt nincs is olyan rossz élet, mint gondoltam volna. Szó nélkül leültem az üres helyre és megadtam a »vizi«-t. De az ördögök egyszerre felugráltak a helyükről és rám vicsorították a fogukat. - No — mondok — hát mi kifogástok van ellenem? —• Ez a hely a rigómezei apáté — volt a lakonikus válasz. * Az apát ur — jegyzi meg a krónikás — aznap igen szótlan volt s a következő éjjelt virrasztásban töltötte — ferbli mellett. Ss. S. l. dicsekedvén tudása mélységével, az Isten fogalmát — fizikai tanára után - igy határozta meg: „Az Isten a természet, vagyis a természet az Isten." — íme, itt a baj. A tanár „megihletvén" a kor haladó szellemétől, oly tanokat csepegtet a fiatal szivbe, melyek annak nyugalmát is feldúlják egész életére, de különösen — tanitó emberről lévén szó — egy egész generációt is tönkretesz. Avagy mit szóljunk a tanszabadság cégére alatt űzött visszaélésekről?! Kath. vagyonból felállított intézetben letördelik hitünk jelvényét, a keresztet. De nézzünk körül s az egész vonalon azt tapasztaljuk, hogy kath vagyonon neveljük a katholirizmus ellenségeit. Dédelgetjük azokat, akik intézeteinket elhagyván, széjjelmennek a szélrózsa minden irányába s terjesztik a nemzetközi szociálizmus tanait. Ha már urakká tettük, legalább pénzt vagy birtokot is adjunk nekik, hisz jut a papi birtokból . . . A kérdés anyagi oldalával sem állunk különben. Népünk 1848-ban ura, illetve birtokosa lett földjének, de ma már a birtok csak névleg tulajdona. Annak 3/ 4 része adósság s igy hozamát elnyeli az adó és a kamat Ha ínég most hozzávesszük, hogy a birtok az örökösödés révén mindig kisebb-kisebb részletekre osztódik, akkor teljes perspektíván előttünk áll a helyzet képe. A helytelen gazdálkodási rendszer mellé nem kell más, mint egy-két évi rossz termés ós a birtok árverés alá kerül. A kisgazda pedig vagy kivándorol • Amerikába, vagy fölcsap földosztó szociálistának. Nem különben áll a magyar közópbirtokososztály sem. Ennek is 80°/ 0-a koldusbotra jutott. Pedig ennek pusztulása szorosan összefügg a nemzetközi szocializmus térfoglalásával. Mert a régi pátriárkális időben a magyar mezőgazdasági munkásnak jó bánásmódban volt része, ma meg aa uj földesuraknál legtöbb helyen az ellenkezőt tapasztaljuk. A munkaadó kapzsisága mellé pedig épen elég ez a rossz bánásmód, hogy népünk a szociálizmus karjaiba vesse magát. S hogy a nép ezt megtegye, arról gondoskodnak a vezérek. Pedig ha alaposan szemügyre vesszük a magyar mezőgazdasági munkásnép mai helyzetét, őszintén mondhatjuk, hogy különösen az úgynevezett kötött birtokok — latifundiumok, egyházi birtokok — tulajdonosainál — akik ellen a szoc. vezérek leginkább izgatják a népet, nincs alapos ok az elégedetlenségre, mert keresete meghaladja azt az összeget, mely szegény életmód mellett a megélhetésre
