Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-30 / 26. szám

1907 juniús 29. PÁPA ég Vi PÉK E 3. volt. Előbbiben az egyik althang és szép bariton keltett feltűnést, utóbbiban a rendkívül gondos betanulás és preciz előadás. Utolsó ; számnak Molecz karnagy sikerült átiratában a »Tihanyi viszhang« cimü karéneket adta elő a vegyeskar. Bár 10 óra felé járt már a? idő, bizony alig vettük észre, hogy kimerültünk, mert e hangverseny végighallgatása nem volt, mint sok más alkalommal — munka, hanem tiszta, hamisítatlan — élvezet. Jegyzetek. Irta : TAKÁCS GEDEON. Herkulesfürdő, máj 23. Csak 9 és félórai ut a gyorsvonatnak Budapestről Herkulesfürdőig. Azt hiszem, hogy a kedves szerkesztő urak sem kívánják részletesen az ut leírását. Lúgosig bizony nem sokat lát az ember olyant, amit utleirásban — futó vonatról nézve a vidéket — el lehetne I mondani. Egy pár megjegyzést azonban tehetünk. — Budapest óriási kiterjedését, — Európában a harmadik helyet foglalja el kiterjedésével — talán még a jobb kilátó helyekről sem lehet ugy mérlegelni, mintha gyors vonaton kerüli meg az ember ezt az óriási várost: 15—18 percig robog a vonat a város kerületének egy 10-ed, vagy 12-ed részén ! Levegőjük bizonyára jobb igy, — de közbiztonságukra az óriási terület, mely nagyobb Parisénál, Berlinénél, — hátránnyal jár. Cegléd, Kecskemét határát immáron jellegzetessé teszi a homoki szőlő és a barackfa. Nagy-Kőrösön most folyik a szüret, de csak az egyik, — a saláta-szüret. Ezelőtt 2 héttel már 180 vasúti kocsirakományt továbbítottak, ; másévben ilyenkor 250-nél is többet. Azután • következik az uborka szedés. Szegeden a Tisza foglalta le figyelmemet. Aki látta a Dunát, az nem lágyul el a »szőke Tisza« láttán. Nagynak nagy, de csak medréhez és partjához viszonyítva ; — piszkosnak ugyancsak piszkos ; végtelenül lusta és veszélyes. Most van olyan magasan, mint a város alsóbb részeinek utcái. Csak hadd álljanak erősen azok a partot védő falak! 100 ezer magyar hova lenné onnét?! Szeged a legnagyobb város! De — sajnos — az utosó is azon a vidéken, igazi erős végvár. Nem robog a vonat 20 percig és már a jómódban, kitűnő földön élő bánáti svábok földjén járunk. — Kicsiny ez az ország, 15 óra alatt egyik végétől a másikra juthatunk és még ez se egészen magyar! Vegyük csak: a Bakonyság német, Tata és Buda között tót és német falvak közt robogunk ; Budapest talán magyar? óh dehogy, hiszen ott még az sem tud magyarul, aki magyarul akar beszélni. A bánát sváb, Temesvártól keletre oláh, közben rác a lakosság. Mi marad nekünk? — »Amerika,« mondják az elégületlenek s a légvárakat épitők. — »A munka és erős akarat,« — mondja a hazafias érzés. Egy család utazott velem. A feleség többnyire aludt, (Felső-Magyarországról mentek Temesvárra,) a férj feleségének és kis lányának igyekezett gondját viselni; igen gondos apának látszott. A kis lány pedig érdeklődött: bácsi, milyen város jön most, bácsi, melyik oldalon lesz az állomás — (először jártam arra, — magam sem tudtam), — hányszor állunk meg Temesvárig ? Azután felfedezte Kalauzomat és utikönyvemet, akkor meg térképét kellett vele tanulmányoznom. — De nem volt az ő sok kérdése fárasztó, sőt inkább eléggé érdekes, A közbeeső állomásokat oly gyorsan megtanulta, hogy szinte csodáltam egy III. oszt. normalistától. Mikor már közelgett Temesvár, odaszól a kisleány hozzám : Bácsi, mi most kiszállunk, maga unatkozni fog egyedül. — Az édes atyja nyugtatta meg őt, — ne féltsd, lányom, a bácsit, majd beszáll hozzá néhány vigéc. Igaza is volt! Volt azután része a fülemnek Spinnerei Weberei, Walkerei, achtzehn kilo, treizig meter és ilyféle érdekes történetekben. — De valljuk meg, ha kellemetlen is a fülnek az ilyes beszéd (az egyik papucsban utazott, a másik szövetben), de az egyén és a nemzet vagyonosodását ez viszi, legalább is ez is viszi előbbre. Nem az üzlet bántott, hanem az, hogy életemben sok vigécet láttam, keresztény csak egy volt közülük, az is igen messze esett, még az én megítélésem szerint is, az élelmességtől. Lúgosnál az egyik kiszállt, a másik a nem dohányzó szakaszban igen gyúrta a cigarettát, — de én elég udvariasan semmi áron sem akartam felfedezni az ő szándékát kivonult tehát, — mivel hogy nem mondtam neki, hogy csak tessék, állom a füstöt. Lúgosnál már nem csak szép, hegyes a vidék, hanem délkeleti irányban feltűnt az első havas hegyorom. Előbb gazdag vidék buja földjén a svábokat láttam dolgozni, —• az asszonyok fején nagy szalmakalap, — itt a tarka-barka katrincás, szőr vagy bőrtüszős oláh dolgozgat és ábsorog. A sváb nem ált meg munkájában, hogy megbámulja a robogó vonatot, bezzeg meg az oláh. Két ui szállt fel Karánsebesen. Németül beszélnek. No majd meglátjuk, tudnak-e magyarul. Ők is, én is élvezzük a gyönyörű vidéket. Szembe törtet velünk a Temes. Először csaknem egyszint haladunk, azután közénk fut az országút, a viz alatta, mi felette, a vonat robog be a hegyek közé, a Temes újra, ötödször-hatodszor elénk vág, de már sokkal nagyobb a mélység, mely a mi utunk és az ő medre között van: mi kapaszkodunk fel, ő zug lefelé. Körpa falunál az alacsonyabb útitárs és én egyszerre szólalunk meg: Das ist wunderschön! — De szép? — Ugye, uram, valóságos Schwajz ! S meg kezdődik a beszélgetés magyarul. — Tehát lehet itt is magyarul beszélni! Temes-Szlatina, Örményes, Teregova állomások között nagyot kapaszkodik a vonat, minden kilóméternél közel 20 méterrel, — érezzük a kocsiban is, de nem is megy a gyorsvonat sem gyorsabban, mint a pápateszéri express. Porta Orientalisnál — 2 kilóméteres alagút — a vízválasztóhoz érünk. Az alagút közepén lejtősödni kezd a pálya, fékkel halad a vonat Horkulesfürdő felé. Szép az idő, igen kedvező arra, hogy nézgelődjünk. — Feltűnt nekem, hogy mig a Bánátban oly sok gulyát láttam, itt egy vasúti őr kis tehenén kivül semmi legelész állatot se látók, holott hegyvidéken vagyunk. Meg is kérdeztem barátságos útitársamat, — aki nyugalmazott őrnagy — mi az oka, hogy nem látunk legelésző állatot. Most van első és legveszedelmesebb fellépése a kolumbácsi légynek, — most füstöli az oláh az istállóját, mert különben vége az állatjának. — Csakugyan, az a vasúti őr is füstölgő tőzeg mellet tartotta szélirányában tehenét! Teregován egy nagy társaság paedagogus és paedagoga szállott kocsinkba, — magyarok voltak, orsovai lakósok, tanítói gyűlésről jöttek. Igen barátságos beszédbe eredtek velem, különösen az egyik, aki mindent akart tudni a Dunántulról, hol még soha sem járt, a másikkal pedig közös ismerősöket fedeztünk fel. Ismerte Dunántult, tehát felelevenité emlékeit. A vidékről én is sokat kérdezősködtem, s végül kisütötték, hogy bizonyára földrajz-, meg természetraz-tanár vagyok, — de hát fel kellett őket apró tévedésüktől szabaditanom, mert hisz csak Hanusz István élvezetes könyveit olvastam, azt sem szakszerűen csak élvezés és némi véletlen előkészület kedvéért. Szép állomásépülethez értünk; idpje hogy kiszálljak. A kath. kör nyári táncvigalma és a pannonhalmi kirándulás. Gyönyörű szép nyári reggelre virradtunk vasárnap. Dél felé már borulni kezdett az ég s aztán hol kiderült, hol beborult a délután KISGAZDÁK, HÁZ- és FÖLDBIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! N 1/2 1/2 -03 03 2 Ä S3 N <5 A Győregyházmegyei Alapítványi hivalal a t. hitelt keresők figyelmébe ajanlja olcsó és kedvező feltételű törlesztéses és állandó jelzálog-kölcsöneit. A törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb és a törlesztési hányad nagysága, valamint a törlesztési idő tartama a kölcsönkérővel egyetértőleg állapittatik meg. Előzetes költségek nincsenek. A kölcsön készpénzben fizettetik ki elenyészően csekély bekeblezési költségek levonásával. Meglevő kölcsönök olcsón konvertáltatnak. A kölcsönök, a pénzviszonyok változásával kamatláb emelésének, az alap.tványi tőkék természetéből kifolyólag

1 pedig felmondásnak kitéve nincsenek. Mindennemű kölcsön ügyben készséggel nyújt tájékoztató felvilágosítást a Győr egyházmegy GYŐR, Káptalandomb 5. sz. I. em ei Alapítványi Hivata (Hivatalos órák csak hétköznapokon d. e. 9—12-ig. 1 cd £— N SD, S3* M. cd O ÖJ cdi t/2 t/2 N