Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-01-20 / 3. szám

:3. iR&PA és VIDÉKE 1907 január 20. ísen : pedig aa keresztény s»oxoiä!liäta imunIkásökat. .W magyarországi szooiáldemok- • ráták elnevezik hazánkait Áz-siánalk., magukat pe4ig rabszolgák®ak, .a köz-' szabadságot mondják veszélyeztetve s -s lUg.yanakkor ők következetesem hántják ,a itöbbi: nem szociáldemokrata munkásokat, kitárják munkájukiból, meg is veretik, sőt még a gyilkolástól sem riadnak .vissza, ha azok Bern ismerik el ;a szociáldemokrata párt hatalmi fölényét; pénztárukba a taksát be naem fizetik 'és lapjukat nem járatják. (Csak .az .a (Csudálatos, hogy a mfunkásmép., mélynek i köréiből a nemzetközi szaeiálizmus leginkább toborozza Mweit, laem •ébred .öntudatra ily kétszintű dolgok szemlélésén. iHa a nemzetközi szocializmus !úgynevezett »hivei« .csak .egy kicsit józanul gondolkodnak, át fogják látni, hogy vezéreik nem azért küzdenek, hogy ők is egyenlőek legyemét híveikkel, Ihanem azért hogy ;a hatalmat kezükbe Iketótvén, uralkodhassanak embertársaik ifölött. Gondoskodnak majd |i a »vezér tuffák«., hogy küzdelmük gyü- 3 műtősét maguk vegyék el és élvezzék, S még hozzá az lenne a legrosszabb, hogy a vezérek (eltértek az" erkölcsi alaptól, melynek folyományakép nagyon is éreztetnék a tömeggel abbeli felfogásukat, hogy :az ember ügyesebb állat, kit — ha a -sorból kidől — kőmnyő mással helyettesíteni. Hogy van-e Magyarországon létjogosultsága a nemzetközi szocializmusnak, arról a következő számban! A színház jubileuma. lííömiepe ralit.-szinházunkroalk, lünnqpe a ! pápai itóüzönségtndk. SzinházAiimlk jubileumot i'riilt sziük« családi. Ikerben; ugy érijük ezt, hogy nneini idegen szimitarsulat, hanem kizárólag a [ pápai,'«ianyifjuság» műkedvelő tagijai -szegőditek ez; .alkalomra IThália szolgálatába. litem cárunk .raját, és

1 meglppőt, ha a .szereplők rówtermettóágét' és: ffliűérzékét diesérjlk, iMisz -váirrosunki :n®m egyszer kimutatta, hogy ;a iművé::szet: báuumely. ágaiban oly szereplőket itud fellíléptetni,. ;akiknek sikereit sok hivatásos nnű\wész. isionéltán .irigyelheti. De. lássuk azíünnep részleteit . Jam.il'2-én, azrolső estén »ünirteipi >nyiirt'ány«i-ny;áli kezdődött, az előadás. Gáti itaeár oátaratábain. és vezetésével városunk ügyes ze!mészéi hajszálnyi precizitással adiáik elő a .Jkosmoly ésr nehéz tartalmú zeneművet - Olé.-Sándor lépett azután a függöny elé Ss&zavälta. el' Kőrös tanár prológusát; a magas szárnyalású tartalom és a neki rneg•feflftlő élvezifltes előadás i méltó köszöntése volt am&uzsánalt. ' Felgörtäült a függöny és egy művészi i.kéz ^alkotta azoborcsoporíozat állott a szinrpädian festői «színezésben. Nagy hatást ért el ezen (félőkép,.-sokszor fel (kellett húzni a függönyt : S a közönség még mindig nem tudott . eléggé:betelni.-a megkapó lképpel. — Kifogásul, cadk az egyoldalú világítást lehet felhozni, iHliáltall egyik-másik szereplő nem is érvétnyesült ikellőképen. »IMegjött.a .papa« egy felvonásos vígjáték íkésrült ezután színre. (íialamb Laura és IfJaupt Mici s partnereik kedves alakításban .mutatták ibe az íÖju házasclk életének egy .epizódját- (Otthonosan mozogtak a színpadon s Tumoros helyietek ügyes előadásával sokszor ^lénk .derültséget keltetteik. •Nagy (érdeklődéssel várta .a közönség a következő számot. Amint tapsviilhar üdvözölte vár ura beereszt magához egy lézengő guzlicárt. »Lódulj na! Mit tátod a szádat? ordított Iván ur s a harag felhője gyülemlett homlokán. A kapus sietve inait ki a teremből. A hidat leeresztették, a kapu esikorogva nyilt meg, a guzlieár belépett. »Csak rám ne ismerjenek!« suttogta magában. »Hej, érv hősi karolom, csak téged ne adtalak volna oda! Veszélyes játékba kezdtem, csak életemmel ne fizessem meg vakmerőségemet! III. Tündéri fényözön ragyogott szét abban a teremben, melybe a guzlicárt vezették. Szeme csak nagysokára tudott megbarátkozni a vakitó fényáradattal. Lopva körülpillantott s csengő hangon, érces szóval üdvözölte a vendégeket. Épp asztalnál ültek. Az asztalnál a várúr hatalmas, daliás alakja kiválik a többi közül; kicsi, szúró szeme oly vadul forog, hogy megdermeszti a vért az ember ereiben. Jobbján ül leánya, a roszovi vár gyöngye, a tündérszép Száva. Szép arca olyan, mint a patyolat, melyre piros rózsákat csókolt a hajpali inapsugár; két szeme ugy viliág, mint a csillogó gyémánt; selyem haja kecsesen omlik vállaira s lágyan simulva övezi habkönnyű .termetét A lovagok lehetnék vagy ötvenen. Fényes, csillogó rutába öltözött figurák. Kevés köztük az igazán derék lovag. Harcra, csatára termett mindegyik, de nem becsületes küzdelemben villog acéluk, hanem békés lakosokra ütnek s vérbe fojtják saját hónuk népét. A guzlieár szíve kínosan vonaglott e hazaáruló gyülekezet láttára. Ennyi hősi erő! s gyümölcs nélkül marad, sőt a hon vérét szívja. »No danolj már te bamba!« rivalt rá a várúr. A guzlieár arcán kicsattant a vér, a méltatlankodás pirja nyilt ki rajta. De lassanlassan legyőzte felindulását; aggodalma is megszűnt: nem ismerték meg, •— csak a várkisasszony, »az orom bimbója« tekintett nyugtalanul a szeme közé. A többi hölgy már eltávozott a teremből. A zene elhallgatott, a guzlieár elővette kobzát s megpendítette húrjait. Édesen, lágyan hangzott először a koboz, mint a méh döngése, szellő csevegése, majd viharosan zengett, felszállt a magasba, Havasaiét és Kiss Kálmánt, ép oly siri csendben hallgatta a közönség előadásukat. Havasné hangja nem terjedelmével s erősségével, hanem ikitönő iskolázottságával, szivetdelket megvesztegető melegségével, világos színezetével ;a modulációképességével hat. Korrekt énektudása s az előadásban megnyilatkozó izlé9e a legmesszebbmenő művészi igényeket is kielégítheti. Hozzájárult az a mesétlen diszíkirét s az ének változataihoz simuló tökéletes kiséret, melyet Kiss Vilma játszott zongorán. A közönség tárgyilagos volt a művész.oők megítélésében s meleg elismeréssel adózott. a művésznőknek. Egy francia vigjáték »A betörők« előadása zárta be az élvezetes estét. Méltán állítjuk azt sikereiben a többi szám mellé. Nehéz volt benne minden szerep, de különösen Wajdits Ilus szerepe, aki azonban könynyedséggel s ügyes hanghordozással győzte le a csupa rövid mondatokból álló szerep nehézségeit. Majd a remek dráma hangulatába, majd a vigjáték derűjébe, majd a komikum fonák alakoskodásaiba kellett magát beleélnie. De kitűnően megtette ügyes partnereivel együtt, így az ötletességeiben nem első helyen álló nagyon nehéz darabba annyi elevenséget s életet vittek, hogy a száraz darabot is élvezetessé tudták tenni. De mindez csak oly ügyes rendező vezetése mellett volt lehetséges, mint amilyen Hanauer Zoltánné. s—s. * Másnap, vasárnap Körmendy Béla rendezése mellett egy hatalmas műkedvelői gárda adta elő herceg Ferenc darabját, a Gynrkovics lányoJc-at. Mondanunk sem kell, hogy a szinház ismét megtelt előkelő közönséggel! nemcsak a már megváltott jegyek, hanem azt hisszük, hogy maga a darab, no meg a szereplők is vonzottak. Vikdr Böske igazán kitűnő Gyurkovicsné volt. Megjelenése, alakítása egyaránt hatást keltő volt, úgyszintén mint a zugó tenger zajló moraja s felsivalt élesen, vadul vijjongva, mint a halált szóró ágyú mennydörgő ércszava j . . Aztán megint elsimult, lágyabban zengett, fájdalmasan csengett, remegve, alig hallhatóan, mint a haldokló bucsusóhajtása, elszálló lelkének utolsó fohásza. A vendégek elbűvölve hallgatták a megrázó dallamot. A guzlicárnak és a várkisaszszonynak könv szökött a szemébe. Száva már tudta, hogy ki az a lantos: igy csak egy tud játszani nagy Szerbországban, Szvotics Milán, az ő daliás jegyese. »Énekelj is hozzá!« parancsolt a várúr gőgös hangon, s a koboz újra megszólalt. Lágyan kezdte ismét, édes, csengő hangon, mint a szellő fuvalma. A fényes teremben végigcsendült szép, bariton hangja . . . s énekelt szive hő hevével, gyönyörű hangjának ezüst csengésével. Dalolt a hazáról, a haza bajáról, hősökről, csatákról, . . . aztán hirtelen fájdalmasan szólt az ének, a rigómezei csatát siratta most kobza . . . A várúr csak hallgatta egy darabig, aztán haragosan felkiáltotta: »Hadd ezt az ostobaságot! Vígabbat énekelj!« De a guzlieár nem hallotta. Dalolt Lázár