Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-19 / 20. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907 május 19. Tanitógyülés. A Pápa—Csóth esp. ker. r. k. tanítókor e hó 13-án tartotta meg tavaszi közgyűlését Bében. A gyűlésre mintegy 50 rendes tag jelent meg. A pártoló tagok és vendégek sorában ott láttuk Saád Henrik nagyteveli lelkészt, Sági, Gröber és Kauzli káplánokat, Szentgyörgyi Sándor pápai karnagyot és Kolin nyug. nagyteveli kántortanítót. Délelőtt 9 órakor Sági József csóti káplán Venisancte-vel összekötött nagymisét mondott Szentgyörgyi Sándor karnagy orgonajátéka és éneke mellett. Utána az iskolában megkezdődött a gyűlés, melyet a beteg elnök helyett Horváth Aptal nyárádi kántortanító, köri alelnök nyitott meg és vezetett. (Az egyházi tanfelügyelők Kaufmann és Kriszt a megyegyűlésen voltak.) A jegyzőkönyvek hitelesítése előtt lefolyt vita csaknem veszélyeztette már a gyűlés nyugodt lefolyását, melynek keretében felvették az uj tagokat: Tatárek vaszari, Téringer teveli osztálytanítókat, továbbá az uj szűcsi mestert; törülték: Pecho volt szűcsi, Trosits volt teveli, Fehér volt takácsi kartársakat. Iíuster Béla tapolcafői tanitó tartott ezután gyakorlati tanitást a társaságszabályról. Ezt követte Turner Nándor pápai tanitó gyönyörűen szerkesztett felolvasása a rajztanitásról. Turner, ki a multszü.nidőbeu résztvett a szolnoki rajztanfolyamon ott szerzett tanulmányait és saját tapasztalatait egybefoglalva, képekkel, rajzmintákkal, szerekkel és a gyermekek munkáival szemléltetve csaknem minden egyes tételt, a lehető legszebb sikerrel mutatta be a rajztanítás fontosságát, módszerének csinját-binját. Miután még befizették a tagsági dijakat, tudomásul vették az elnöki jelentéseket; a gyűlés délben 12 órakor véget ért. A bébi vendéglőben ezután társas ebédre gyűltek össze a jelenvoltak. Az első felköszöntőt Szentgyörgyi mondottb Krém nyug. tanitóra, TÁRCA Magyarok a Burgban. Irta: BÉRI F. ZSIGMOND. Körülbelül 206—207 esztendővel ezelőtt borús őszi napra virradt a hatalmas császárváros. Ködös, fojtó volt a levegőég, akárcsak a magyar nemzet sorsa. Sürün hullott az eső — még sűrűbben Magyarország könnye. A néptelen utcákon két magyarruhás ifju sétálgatott. Az idősebbik arca ugy lángolt, mint a tüz. Hevesen gesztikulálva kérdezte ifju barátjától: — Mit nyertél vele, hogy Széchenynél megtagadtad a nép kívánságát, mely vezérévé akart tenni? Mit nyertél vele, hogy elhagytad hazádat? Néped szeretetét elveszítheted — ellenségeidet meg nem engeszteled soha! »Hagyd abba Miklós! Mi nem tudjuk egymást megérteni.« — Vagyis inkább nem akarjuk megérteni egymást — vágdjt szavába a másik keserűen. Pedig sorsod ellen úgyis hiába küzdesz. Nem személyedben, nevedben rejlik a varázs . . . kit ő felsége az ezüst érdemkereszttel tüntetett ki. Széptóth a jelenvolt káplánokat, a reménybeli egyházi tanfelügyelőket éltette stb. Az ugodi állomás révén azután a délutáni meg esti vonattal, a legtöbbje pedig kocsin elszéledtek a kartársak, hogy majd ősszel újra összejöjjenek, valószínűleg — Nyárádon. (x) A francia szerztesrendek megítélése a kanadai parlamentben. Ama rosszakaratú s megtévesztésre szánt ráfogásokkal szemben, melyekkel a zsidó szabadkőműves lapok kürtölik tele a világot, jól esik olvasni e közleményt: A francia egyesületi törvénynyel hazájukból kiüldözött szerzetesrendek szabadabb országok felé indulnak: sokan Angliába, de főkép Amerikába. Nemrég tárgyalták a kanadai parlamentben a bevándorlás ügyét és ez alkalommal dicsérő szavakkal emlékezett meg az egyik képviselő a francia szerzetesrendek áldásos működéséről, mondván, hogy jó bevándorlók s az ország csak nyer velők. Az ellenzék egyik tagja erre igy szólt közbe: »Csak átka az országnak!« Ez a közbekiáltás másnap nagy vitát keltett a francia szerzetesrendektől, s ebben a vitában minden szónok mellettök nyilatkozott. Hughes ezredes, a közbekiáltó, kénytelen volt szavait olykép megigazítani, hogy eszeágában se volt a francia szerzetes rendeket támadni, hanem csak azt akarta mondani, hogy ellensége minden egyházi zsarnokságnak. Az ellenzék vezére Mr. Border elitélte ezt a vitát, melyet a közbekiáltás idézett fel: egyénileg épen nem ért egyet politikai barátjával; sőt ellenkezőleg nagy hódolattal viseltetik a francia papság nemes jellemvonásai iránt; Halifaxban együtt »Nem is ismernek!« - Nem ismernek! Fájdalom, igaz. S ez épen elég. Ahány magyar fegyvert ragad a kezébe, mind téged vall vezérének. Ahány német katona feje lehull, mind a te rovásodra irják itt fönn. Ne feledd el, amit most mondok: kettőt nem tudnak soha megbocsátani neked itt Bécsben. Hogy te vagy az ország leghatalmasabb fia és hogy Zrinyi Ilona fia vagy, hogy Rákóczi Ferenc a neved. A németnek nevelt itju főispán szomorúan tekintett a tüzes, szenvedélyes magyarra, kinek keserű hangjában egy elnyomott nép tenger szenvedése zokogott, villogó szeméhen milliók féktelen tüze lobogott. Olyan volt, mint a felkorbácsolt nemzeti lelkiismeret. Azaz, hogy nem is lehet őt hasonlítani senkihez. Csak magához. Nem is volt, nincs is, sohasem is lesz hozzá hasonló. Gyengéd az ellágyulásig, erős a féktelenségig, szijaj a vakmerőségig: a nagy Bercsényi Miklós. Nevedben rejlik a varázs. Hiába akarsz előle kitérni. A vihar elkap és magával sodor. Észre sem veszed s már ott lész az óceán forgatagában, ahonnan nincs többé visszatérés. Csak előre lehet menni, a visszavonulás utja el van zárva örökre. dolgozott velük s tanuja volt sikeres tevékenységűknek. Azt mondani tehát, hogy az efféle emberek átka az országnak, nagy meggondolatlanság s némi megfontolás után párthíve, Hughes is, helytelennek s alaptalannak fogja tartani közbeszólását. Megyegyülés. Veszprémvármegye törvényhatósága f. hó 13-án, 14-én és 15-én tartotta rendes közgyűlését Hunka Dénes főispán elnöklete alatt. A főispán az ülés megnyitása után jelentette, hogy a megyei számvevőségnél néhány akta még elintézetlen maradt a számvevői állás megüresedése miatt, miután ez állás betöltetett, az akták is hamarosan elintéztetnek. Ezután áttértek a 137 pontból álló tárgysorozatra. Az alispáni jelentést, a vármegyei útalap 1905|6. évi, a vármegye 1906. évi pénztári számadását tudomásul vették. Az 5-ik pont előtt azonban több tag kérésére néhány vidéki érdekeltségű pontot soron kívül tárgyaltak, hogy a vidékiek ne legyenek kénytelenek napokig Veszprémben időzni. A főispán kivételesen utoljára eleget tett még e kérésnek. Igy került sorra a 30-ik pont a somlyóvásárhely i-pórszalóki-liatósi ut ügye. Szalai László és társai kérése, hogy ez ut egy részét is hatóságilag kezeljék, az előadó főjegyző 10 állandó választmányi tag nevében a kérés teljesítését nem javasolja. Á közgyűlés is igy határozott.. A 49-ik pontban Pápa város képviselőtestülete azzal vádolja a veszprémmegyei gazdasági egyesületet, hogy a megyében közérdekből épitendő országos vasút programmjának megállapításában Pápa érdekeit mellőzte. Kéri Ezek a szavak csengtek folyton a fülében. Ezekről álmodott ébren és a nyugtalan pihenést nem hozó éjszakákon. Mig nem ismerte, gyűlölte nemzetét. Rebellisnek, hálátlan, lázongó fajnak emlegették előtte. Haza jött, de ez a föld nem volt hazája. Hanem egyszerre csak csudálatos átalakuláson ment át a lelke. A magyar föld ereje, a puszta mélységes költészete, a magyar sziv egyenessége, önfeláldozása, az ősök szelleme, a nép leírhatatlan szenvedése s az a megmagyarázhatatlan szeretet, mellyel rajta, az idegenen csüngött, megihlette a lelkét. Nem tehetett róla: magyarrá lett pár hónap alatt! Érezte, hogy itt tenni kell valamit, mert ha a bécsi udvar csatlósai továbbra is ily embertelenül sanyargatják a nemzetet, nemsokára kivész a magyar az ősi tűzhelyekről. De előtte lebegett két nagyatyjának véres árnya. Zrinyi Péter volt az egyik, II. Rákóczi György a másik. Ha egy percre elszenderedett, ott termettek előtte. Csontos, hideg ujjukat intőleg emelték feléje: — Vigyázz! Fuss, menekülj 1 Mert aki a hazát szereti, annak az lészen a sorsa, ami a miénk. Vérpad és bitó ....