Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-04-21 / 16. szám
63. PÁPA és VIDÉKE 1907. m á rc iu s 106 . állami tanítók fizetésjavitásáról szóló törvényjavaslat. Ez is a nemzeti állam kiépítésének nagy művét szolgálja. Sajnos, nem lehetett elérni a teljes egyenlőséget az állami és a hitvallásos iskolások tanítóinak fizetése között, de az állam pénzügyi viszonyainak megrázkódtatása nélkül lehetetlen volt nagyobb áldozatot hozni. Kéri választóit, tartsanak ki a függetlenségi elvek mellétt, bizzenak egy szebb, boldogabb jövőben, a nemzeti ügy diadalában, a feltámadásban! Viharos éljenzéssel és tapssal fogadta a nagy számban megjelent választópolgárság népszerű képviselőnk beszámolóját. A választók törhetetlen bizalmát dr. Lakos Béla tolmácsolta s egyszersmind határozati javaslatot is nyújtott be, melyet a népgyűlés egyhangúlag elfogadott. A javaslat követeli a progresszív adót és az általános titkos, községenkinti választójogot, továbbá az önálló nemzeti banknak 1911, az önálló vámterületnek 1917-ben való életbeléptetését. Hajnóczky Béla mondott még lelkes, tüzes beszédet, mely után a beszámoló a képviselő lelkes éltetésével véget ért. Este a Griff-szálló nagytermében látogatott társasvacsora volt képviselőnk tiszteletére. A függetlenségi párt nagynevű alelnökét számos lelkes felköszöntőben éltették. Színészet. Ritka kivétellel telt ház előtt folytak le az elmúlt hét szinelőadásai is. Szinte zavarban vagyunk, hogy e jelenség okaiul kit nevezzünk meg. Az igazgatót-e, kinek ugylátszik nemcsak jó színtársulata, hanem praktikus esze is van, avagy a közönséget, amely, noha itt-ott kifogásolni valót is talál, könnyen feled mindent s megmarad a dicséretes szinpártolói kedve. Valószínű, mindkét tényező számos e dologban. Végtére is az igazgatónak jórészt üzlet az egész komédia, — a közönségnek meg unaloműzésre van szüksége. Aztán, meg nem szabad felednünk, hogy a Vig özvegygyei, melyet már az elmúlt sziniévadban, de a mostaniban is oly igazán sokszor játszottak, csak ugy lehetett, pláne felemelt helyárak mellett telt házat összetoborzani, hogy a Szombathelyről átrándult soproni színtársulat adta azt elő, mialatt Szalkay társulata Szombathelyen játszotta el a Rab Mátyást. Hogy a Rab Mátyás, ez a kétes sikerű darab, mennyire tetszett a szombathelyieknek, mennyire nem, ez egyszer nem reánk tartozik; de, hogy a mi vendégeink határozottan jól választottak és jól játszottak, el kell ismernünk. Lehet, hogy a személyzet többsége, avagy a jelmezek pazarabb kiállítása, a zenekar, a rendezés, vagy éppen tán az idegen, ismeretlen szereplők iránt való udvarias elnézés tett bennünket elfogulttá, — egy azonban bizonyos, hogy az összbenyomás általában jó volt. Részletes referádánkban kevés összehasonlitást fogunk tenni a vendég- és állandó szereplőink között. Pénteken a Rab Mátyást zónázták agyon. Tán utolját járta ezzel. Jobb is! A jó szereplők természetesen teljes igyekezettel buzgólkodtak a jó előadás sikere érdekében. Hiába! Közönségünk is átlátja már, hogy nem érdemel a darab pártolást. Szombaton a Milliárdos kisasszony operettet adták sikerült szereposztással. Torday Erzsike pezsgő jókedvvel, de mindig diszkréten, elevenen játszott, hangja tán sohasem csengett oly szépen és tisztán, mint ezen az estén. Ráthonyi Stefi rendkívüli eleganciája most sem tévesztette el a hatást. Ritka színésznő tudja magát ugy beleélni a szerepébe, mint ő. Inke Rezső elég jól játszott, de messze elmaradt Szigeti mögött, ki ragyogó szellemességével egész más életet lehelt ebbe a szerepbe az őszi szezonban. Gyárfás szépen énekelt. Tehetséges színész, csak az a kár, hogy bizonyos ósdi modorosságtól nem bir megszabadulni. Kacagtató alakítást nyújtottak Bátory és Szálkái. Boszantó is, fájdalmas is volt látni ragyogó nemzeti ruhánkat ezen a két uj magyaron. (Nem a szereplőket értjük, hanem azokat, akiket megszemélyesítettek.) A rideg, sivárlelkü házasságközvetitők valósággal visszataszító képet nyújtottak — diszmagyarban. De a »magyar« színpadon manapság minden lehetséges. Csak mulatni, kacagni lehessen, akkor mindent megbocsátunk. Ki törődik manapság azzal, hogy a nemzeti büszkeséget lépten-nyomon arcul verik! . . . Erősen tapsolta a diákhely közönsége Sziklay Szerénát, aki egy masamódleány szerepét játszotta megdöbbentő realitással. Hogy a művészetnek nagyon kevés köze volt az ő alakításához, az kétségtelen minden tisztagondolkozásu ember előtt. Elismerjük, hogy szépen énekelt, de ezzel el is mondtunk mindent, amit szereplésében ezen az estén dicsérettel lehet említeni. Vasárnap délután a Bob herceggel mulattatták a vasárnap délutáni közönséget. Este Dériné ifiasszony került bemutatóra. Herceg Ferenc kiváló iró, sőt kiváló színműíró is. Valahogyan mégis megkockáztatjuk ama véleményünket, hogy többet vártunk tőle. A Gyurkovics lányoknál sokkal gyengébb dolog Dériné ifiasszony. A címszerep különben igen jó kezekben volt: Holécy határozottan szépen, bájosan, ügyesen és jól játszott. Sőt mi több, még pompásan énekelt is. Kitűnő alak volt Vértes, mint Thuretzky táblabíró. Vértes az utóbbi napokban töbszörösen adta tanújelét rátermettségének. Imling szerepében Dátori, a direktornééban pedig Szatmáryné váltak ki a többi kisebb-nagyobb szereplő sorából. Déri, ki a grófot adta, mint mindig, most is jól játszott, valamint Torday is a grófné kissé hatástalan jelenlétében. — Nem gondoljuk, hogy ez évadban — újra adják Dériné ifiasszonyt, de ha igen, akkor kérjük a különben igen sok idegen (német és tót) szöveg figyelmesebb begyakorlását. Hétfőn fél hely árak kai az Asszony színművel aratott sikert a társulat. Holécy bájos volt mint mindig. Kedden este a soproni szintársnlat adta a Vig özvegyet. A kitűnő zenéjü, élénk menetű operett jó választás volt. Ezzel a társulat csaknem minden egyes tagja tud érvényesülni, de még az ének- és zenekarnak is legszebb alkalma nyilik a brillirozásra. Nem tekintve azt a kis zavart, melyet a villamos lámpáknak kb. 15—20 másodpercnyi időre való sztrájkja okozott, — frissen, élénken folyt le az előadás. Nádasy (a társulat igazgatója) Daniló gróf. Bár igazgató, a mi egyszerű Gyárfásunkat nem multa felül. Tarnay Leona sem volt képes, noha tán a legkitűnőbb szereplő volt. a cimszerep keretében nagyobb hatást kelteni sem Sziklay Szerénánál, sem a mult szezon Tábori íWtfójánál. Dátori, a mi társulatunk kedvence is büszke lehet arra, hogy Ferenczy Frigyes Nyegusa egy hajszállal sem volt jobb az övénél. Legfeljebb Szarvasi, a tenorista büszkélkedhetik erősebb hanggal. A karmester, kinek nevét nem sikerült megtudnunk, az első felvonást kívülről dirigálta, ami mutatványnak nagyon szép dolog, de nagyon értéktelen. Tudnivaló, hogy a karmester, inig egy darab előadásra kerül, hivatalból annyiszor megy végig a partitura minden lapján, hogy — csoda számba menne, ha nem kívülről tudná. Tombor ugyan nem kívülről dirigál. Ott van előtte a kotta, — de jóformán bele se néz. Minek is? A sötétség miatt, mely körülveszi a karmesteri pultust, úgyse látna semmit. De legalább nem tüntet. Nagy Dezső és Dándi Rózsi még megérdemlik, hogy külön dicsérjük ügyes játékukat s általában megjegyezzük, hogy az összjáték kifogástalan volta a közönséget, amely a kihívásokban nem volt fukar, teljesen kielégítette. Szerdán délután a Rákóczi fia, mint ifjúsági előadás, este pedig a Milliárdos kisasszony ment. Mindkét előadáson meglehetősen pongyolán játszottak. Különösen este sok "mindenféle dolog adta magát elő, minek nem szabadna megtörténnie. Szalkay pl. egy elejtett női kalaptollat dug a saját kalapjára, ami Sziklayt annyira megnevetteti, hogy nem tudja szerepét se elmondani, se elénekelni. A közönséget kell mulattatniok, nem egymást. Csütörtökön egy vígjátékot mutattak be: A táncos regimentet. Egy ezred tisztikara az országhatáron, valami faluban iszonyúan unatkozik, mig végre egy nagyobb városba helyezik, melyben még sohasem volt katonaság. Ott, különösen a leányok és asszonyok körében, de még a csendes, békés nyárspolgárok között is valóságos fölfordulást okoz a deli huszárság bevonulása s egész viselkedése. Éjjel tánc, nappal gyakorlatozás. Mikor alusznak ezek a tisztek? kérdik egymástól a lányos apák — s végre csaknem mindegyik tiszt gazdag menyasszonyhoz jut. Nagyjában r _ r ^^ rf Legelismertebb oég . JS^ {^f- T A E( Z S Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme FÁFA, Fő-tér. S3, szám Nágymnnkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után"
