Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-10-06 / 20.szám

I. évfolyam. Pápa^ 1906. október 6. 20. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre ö korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő:' GRÁT2ER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A szociálizmus romboló mun­kája a gyermek életében. Irta Zsilavy Sándor. A szülök iránti szeretetnek, ha' nem alapulna is isteni rendelésen, ha nem látnók is az Ur Jézus példáját, már a természet rendje szerint is a legmagasz­tosabb és legfenségesebb érzelemnek kellene lennie. Ez a theoria. De mit mutat az élet Lépten-nyomon a gyermekeknek szülőik iránti rut hálátlanságával találkozunk. A mai kor gyermeke alighogy a hátul­gombolós bugyogóját felcseréli hosszú nardraggai, egy csutak cigarette! * szájában, melldüllesztve lépdel, közben­közben száját hosszú cérna alakjában hagyja el az a bizonyos dolog és Ö már nagy, fejlett embernek képzeli magát, akinek sem pap, sem mnito, sein apa, sem anya nem parancsul. Már akkor nincs: Dicsértessék a Jézus Krisztus", hanem : „Alászolgája! Jó napot kívánok!" Szegény, szegény gyermek ! Ez azonban sajnos, nem csak vá­rosban van igy, hanem már falun is mind gyakrabban találkozunk ilyen mi­haszna kis futoncokkal. Es a szülők iránti tiszteletlenséggel még nem elé­gesznek meg az ilyen koravén gyer­mekek, hanem tovább ragadja őket e szennyes ár s nem becsülik az embere­ket. sőt magától az Istentől is elfordulnak. Néhány héttel ezelőtt találkoztam egy ismerős 13—14 év közötti pápai fiúval, akinek a nyakát szörnyű nagy vörös nyakkendő szorongatta, ami már több száz lépésről szemébe tűnt az em­bernek. Ahogy meglátom, azt kérdem tőle: „Na öcsém te ; is szocialista vagy yv».«ír Vn ,1- r.orl?V Utalót Vpc^nlov . I l • o 1 ijesztgetni a piros nyakkendőddel ? Mire 0 hetykén igy felelt: „Bizony az vagyok kérem! En nem hiszem hogy van Isten! Nincs Isten! . . ."Még gyermek szájá­ból ilyent nem hallottam és mondhatom e gyermek szörnyű átkot mondott e né­hány szavával a szülőkre és még ször­nyűbb ítéletet arra a bolond gombával jól lakott szociáliznmsra, amely már serdülő gyermek korában kitépi lelkéből mindazokat a nemes és fenséges tulaj­donságokat, amelyeket a család és is­kola egy fél évtizedig plántálgatott, erősítgetett. Megborzadtam e gyermek szavaira és ugy éreztem, hogy forog körülöttem minden. „Nem hiszem az Istent! Nincs Isten.!" ... Te szociálista agitátor, akinek a kezenyomán ilyen vadhajtások fakadnak, ugyan hallottad-e már egy 13 éves gyermektől a fent irt bor­za,sztó szavakat? Én nem hiszem. Mert akkor ha van szived megborzadtál volna tenmagadtól, mint aki mindennek oko­zóin xpcTv. Szörnyűség ezt egy gyermek szá­jából hallani és önkénytelenül eszembe jutott az én gyermekkorom, ami még nem is olyan régen volt. Mi még en­nek a sokféle szociálizmusnak, amelylyel a inai társadalom már telítve van, hirét sem hallottuk. Be jobb is volt akkor! De jobbak is voltak egymáshoz az em­berek, mert nem volt közöttük annyiféle választófal. TÁRCA Assisi. Irda: Jándi Bernardin. (Folytatás.) A mi szépet, jellemzeteset találni sz. Ferenc életében: az mind meg van örökitve a művészek első rangú ecsetjével a falakon: az ő lobogó buzgósága a boldogságos Szűz és az ő szent Fia iránt; izzó lelkesedése a szegény élet iránt; élete, tettei, halála megih­lették Ojmabue és Diotto lelkét, mely itt hódolt a szegénység hősének, bár kissé im­már megrongált, de azért még mindig remek freskókon. Ott, a hol a kereszt- és hosszhajó met­szik egymást, ott alant van szt. Ferencnek sirja, fölötte nagy oltár, melyen egyszerre két pap mondhat szt. misét. Számtalan lámpa lángja lobog körülötte szünet nélkül s az élőkön kivül VII. és IX. Pius pápák szob % virraszt e porladó hamvak felett. A felső templom „nemzeti emlék" g azért nem szol­gál istentiszteletre. Mégis nem ez a hely az, melyhez szt. Ferenc életének eseményei fűződnek, hanem a Santa Maria degli Angeli más néven a porciunkula, mely a franciskánus rend bölcsője. A IV. században négy szentföldi remete épí­tette a kis kápolnát s poreiunkulának, részes­kének nevezték el azon kicsi darab földről, melyen állott. Mivel itt volt a boldogságos Szűz­nek sírjából hozott ereklye is, meg aztán angyalok is jelentek meg itten többször, el­nevezték angyalokról nevezett Boldogasszony­nak is. A VI. században szt. Benedeknek a szerzetesek pátriárkájának tulajdona volt e kápolna. Rendkivüli kegyelmek is tették hi­ressé. A XI. század vége felé itt nyerte szt. Ferenc édes anyja azt az Ígéretet, hogy fia születik és talán ez is fejti meg azt a gyön­géd szeretetet, mely szt. Ferenc szivében e hely iránt égett. Saját kezével javitotta, itt nyerte hivatását, itt. alapította rendjét; mert monte-subazói benedictinusok neki adták a kápolnát oly feltétellel, hogy az legyen rend­jének feje és . anyja. Szt. Ferenc örömmel fogadta az aján­dékot s hálából sz. Benedek rendjének éven­kint egy kosár hallal szolgált. Itt alapitotta a Glarisszák rendjét s adta fel szt. Klárának a fátyolt: itt határozta el a harmadik rend megalapítását is; itt akart s meg is halt. V. Pius pápa a XVI. században méretekben is hatalmas templomot, emeltetett a kápolna fölé, úgy hogy a kápolna most bent van a templomban. E gyönyörű templom magában foglalja azt a kis szobát is, melyben szt. Ferenc el­hunyt 1226. okt. 4-én. Mellette van a csodá­latos rózsatő kertje, melyhez e kedves le-­genda fűződik: Szent Ferencnek egy izben heves kísértései voltak. — Hogy legyőzze­azokat, a tüskés cserjébe dobta magát s egész testét megvérezte. Azonnal égi fényesség vette­körül, a tüskés cserje helyén tövistelen ró­zsatő támadt, s angyalok vezették a kápolnába., melyben az Er Jézus a poreiunkulának neve

Next

/
Thumbnails
Contents