Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-16 / 17.szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1906. szeptember 16. ros adózó polgárain. Másutt keressük a P. H. emlegetett cikkének forrását és szülő okát. Községi iskolákat szeretne; — jobban mondva szeretné kicsavarni a nyakát a szegény hitvallásos iskoláknak. — Sok helyütt ez a lázdivat. Sok ember azt hiszi, hogy csak igy modern és felvilágosult. Uraim, — akik bátran kiléptek a város tanácstermében a hitvallásos iskolák védelmére, — uraim, legalább is önök átlátják, hogy a P. H. hangja azon tizeknek hangja, kik a hjtvallásos iskolák ellen szórták szines rakétáikat. Nem mondjuk, hogy porhintő az a cikk, nem mondjuk, hogy szemfényvesztés, amit cselekszik. Nem. Hanem egyesek nem szeretnék, ha megint csak tizen volnának, akik halálra kívánják a hitvallásos iskolákat, s ezért előre, jó eieve ütik a nagydobot a községi, jobban mondva a felekezetnélküh iskolák érdekében. Nem uj e hang. Találkoztunk vele akkor is, midőn az irg. nővérek elemi iskolájának híresztelt túlzsúfoltságát emlegették nem is utolsó emberek. Emlékszünk e hangra arról a hírhedt v. gyűlésről is és halljuk, hogy fenyegetődznek e hanggal társaságban is. A nagydob püfög. De a nagydob nem mindenkit tud elbájolni. A hitvallásos iskolák kettős irányban hatnak a gyermekre nemesitőleg: a hit és a hazafiasság szent eszméivel. Tökéletesebb az, amely több jót, több szépet ád ! Résen legyenek mindazok, kik a hitvallásos iskolának barátai, mert a nak, lusta dögnek, mihasznának, aki csak lopja a napot, hazugnak, alakoskodónak, kétkulacsos embernek, aki olyan, mint a kétszínű keszkenő, más a lépe, más a képe. S mikor mindez Ciginek is a fülébe jutott, a többivel ő is annak mondta, sőt még a fejével is intett, hogy biz az ugy van; de azért a szeme mégis könybe lábadt. Vájjon a vádnak, avagy a mentegetésnek könyei peregtek szeméből? Annyi bizonyos, hogy amikor Miska berukkolt, a gonnsz falusiak nem igen búslakodtak utána. Semmibe se vették. Az öreg Szőgyi Pál azonban szörnyen, de igen szörnyen büszke volt rája. Kellett, nem kellett, fölfnvalkodotlan hirdette: — Ott is különb a többinél. Es a különb legény egyre-egyre Írogatta ékes szarkaláb betűkkel a finom leveleket, melyekben hiven elmondja a katonaélet keserveit, a nagy város szépségeit, hogyan megy a sora s a levél sarkából a világért el nem maradt volna ez a sor: »Küldjön édes apám postafordultával pénzt«. fejszét nagyon szeretnék a cser tövéhez sújtani, hogy a hivő vallásosság, a vallásos hit fáját porba sújtsák. — Résen legyünk! A VI. katholikus nagygyűlés. Nemsokára nagy napokra virradnak Magyarország katholikusai. Az ország szivében újra összegyűl a hitéhez hű arisztokracia és a magyar nép szine-java, hogy tanúságot tegyen egyházához való hűségéről és lángoló hazaszeretetéről. Ezek a nagygyűlések a katholicizmus gyakorló-iskolái. Közelebb hozzák egymáshoz a sziveket, tettre, munkára serkentenek, gyújtanak, lelkesítenek. Az idei nagygyűlés különösen fényesnek ígérkezik. Ott lesznek főpásztoraink is majdnem teljes számban. Tavaly az áldatlan politikai viszonyok miatt nem volt nagygyűlés. Annál nagyobb feladatok várnak a mostanira. Elő kell készítenie Magyarország katholikus társadalmát a közel jövő nagy küzdelmeire. Utat keli mutatnia, irányt kell szabnia a szociális kérdések megoldására. A katholicizmust fel kell ráznia eddigi tespedt, tétlen közönyösségéből, munkára kell serkentenie, dolgozó katholicizmust kell teremtenie. Különösen ebből a szempontból köszöntjük igaz szívvel a katholicizmus vezéreit s őszintén kivánjuk, hogy nemes törekvéseiket fényes siker koronázza. Megyéspüspökünk a következő levelet intézte a nagygyűlés elnökségéhez: Méltóságos gróf és elnök ur! Tisztelettel vettem Méltóságodnak a f. évi szeptember hó 23—26-ig tartandó katholikus nagygyűlésre szóló meghívását, melyen, ha körülményeim csak némileg is megengedik, bizonyára meg fogok jelenni. Mennyivel inkább meg vagyok .győződve e katholikus nzgygyülések fontosságáról, szükséges voltáról és üdvös hatásáról — annál inkább kötelességemnek tartom egyházmegyémbei i papságomat is arra Az efféle levelek elég sürün jöttek; de az öreg Szőgyi, bár magában dörmögött, hűségesen küldözgette a pénzt; ismerőseinek, no még a kíváncsi kérdezősködőknek büszkén mondogatta: - Igaza van; hadd legyen ott. is a legkülönb. Cigi is kapott leveleket játszópajtásától, rózsaszín pairon irt sorokat. Örömmel fogadta, el is olvasta, meg újra olvasta; s mikor eltette, meg nem állhatta, hogy kebléből e sóhaj ki ne szakadjon: — Talán egy szó sem igaz abból, amit beszélnek! * Multak, teltek az esztendők, Szőgyi Misiről már meg is feledkeztek a faluban. Más dolgok, más események kitörülték nevét az emlékezetből. Azalatt pedig sok kabátját viselte el a császárnak, az apja vagyonát meg nagyon megviselte. Az öreg végre arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy a sok, végre is sok Szőgyi Pálnak is. Azért hát egyszer csak megíratta a fiának, hogy ilyen figyelmeztetni és az arra való minél számosabb megjelenésre buzdítani. A nagygyűlés költségeire 400 koronát mellékelvén, kiváló nagyrabecsüléssel maradok Veszprémben, 1906. évi aug. hó 22-én, Méltóságodnak alázatos szolgája az Urban Báró Hornig Károly veszprémi püspök. % Az idei nagygyűlés programmja különösen gazdag és változatos. A szónokok közt a legillusztrisabb nevekkel találkozunk. 23-án lesz az ünnepélyes eucharisztikus körmenet, utána szentbeszéd, melyet Székesfehérvár lánglelkü püspöke, Prohászka Ottokár mond. A Kath. Ifjak Körének helyiségavatási ünnepélyén ugyancsak az ő tüzes szava fogja lelkesíteni az ifjakat. A keresztény szociális szövetség szónokai dr. Giesswein Sándor, Szaláncy Andor és Ernszt Sándor lesznek. a ker. fogyasztási szövetkezetek kongresszusán gr. Zichy Aladár miniszter, dr. Molnár István, dr Zlinszky János, Szentiványi Károly és Wildfeuer Károly orsz. képv. fognak beszélni. A diszgyülések szónokai közt a következő illusztris nevekkel találkozunk: gr. Zichy János orsz. képv. mondja a megnyitó beszédet; Molnár János orsz. képv. a katholikus hitéletről, gr. Zichy Nándor legsürgősebb teendőinkről, Prohaszka Ottokár az uri és női divatmorálról, Csernoch orsz. képv. a kath. iskolákról, dr. Várady Árpád püspök a Szent László-társulatról, dr. Nagy Emil orsz. képv. a vagyonszerzésről, gr. Majláth József a társadalom szociális feladatairól, Rudnay Farkas püspök Krisztusról, a világ központjáról fog beszélni. Eddig még egyetlen nagygyűlés sem foglalkozott szakosztályi ülésein oly fontos és a magyar katholicizmus jövőjére oly döntő befolyással biró kérdésekkel, mint a mostani. Ezért kívánatos, hogy a magyar katholikusok tüntető számban jelenjenek meg az ide nagygyűlésen. még amolyan, erre meg arra szedte-vette ne csak a pénzpazarlásban legyen az ő fia a legkülönb, mert ő bizony több pénzt nem küld már. S hogy a fiu csak egyre írogatta az utóiratos leveleket, hát az öreg bizony neki durálta magát, elmondta a fiát pernahájdernek, mit tudom én, még minek, sőt még kitagadással is fenyegetőzött s nem hogy egy piculát nem, de még csak egy fabatkát se küldött többé. És hogy a pénz csak nem ment", meg el-elmaradoztak lassan a levelek és lön nagy békessége a Szőgyi Pál jól megcsappant vagyonának. Dé nem csak a levelek maradozának el, hanem elmaradt maga Szőgyi Misi is, aki bizony levetvén az angyalbőrt, oda maradt, senki se tudta, senki se mondta, mifélének. 8zőgyi Pál se emlegette, a faluban se beszéltek róla. Ekküzben aztán egy irtózatos gaztett hire járt be várost és falut. Megöltek egy alig tizenhat éves ifjú lányt, aki szobalány volt a. városban s szabadságot kapott, hogy nagybeteg öreganyját meglátogathassa. Egy pillanat sem sok, de hogy még ezt se veszítse el ki-