Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-02 / 15.szám

[906 szeptember 8. PAPA és VIDE KE Fegyelmi vizsgálat. Kemény Béla vá­rosi jegyző ellen több rendbeli zsarolás cimén fegyelmi vizsgálatot rendeltek el. A fegyelmi vizsgálat vezetésével Lampert Lajos helyettes polgármester van megbízva. Kíváncsiak va­gyunk az ítéletre, annál is inkább, mert — mint biztos forrásból tudjuk — a feljelenté­sek elég szép számra felszaporodtak. Rendkívüli közgyűlés a „Pápai önk. tűzoltó egylet"-nél. F. hó 2-án d. u. fél 4 órakor a »Pápai önk. tűzoltó egylet« Ber­müller Alajos elnöklete alatt a városháza nagytermében látogatott rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgya Szokoly Ignácnak az egyleti elnökség és a főparancsnoki állásáról való lemondása volt. A közgyűlés az elnöki állásról történt lemondást tudomásul vette s Szokolynak 36 éven át fáradhatatlan és ér­demdús működéseért jegyzőkönyvileg köszö­netet szavazott, mig a főparancsnoki állásról történt lemondást tudomásul nem vette, a felett a közelebbi rendkívüli közgyűlés fog határozni. Az igy megüresedett elnöki állásra többek felkérték Bermüller Alajos alelnököt, ki azonban — tekintettel — hogy Pápáról egy időre eltávozni szándékozik, maga he­lyett Jákói Géza uradalmi igazgatót aján­lotta, kit a közgyűlés közfelkiáltással az egyesület elnökévé lelkesedéssel meg is vá­lasztott s ezen állás elfogadására felkérte a következő tagokból álló küldöttség: Saárv ' Lajos, Viz Ferenc, Bikky Sándor. Horváth József, Trauner Lipót és Kdeiényi József, kik Saáry Lajos vezetése mellett Jákói laká­sára mentek, hol Saáry az újonnan válasz­tott elnököt üdvözölvén, kérte ezen állás el­fogadását. Jákói a küldöttséget szívesen fo­gadta s az elnökséget el is vállalta. Közgvü­lésnek még egy tárgya volt, Hofstetter De­zsőnek az egyleti főjegyzőségről való lemondása, mit a közgyűlés tudomásul vett s helyette egyhangúlag Shnóbel Ferenc sfc- ! gédtisztet választotta meg. A gyűlés lefolyása igen viharos volt. Billitz, dr Kőrös Endre és dr Kende, mint halljuk, kíméletlenül megtá­madták a rendőrkapitányt. Legelégedetlenebb volt hátul egy 6—8 emberből álló csoport,, akiknek az elégedetlenséget kifejező" szava­kat mindig ugy súgta valaki a fülükbe:. Szo­koly tisztsége ellen leginkább kikelt dr Kende, kit ugylátszik Rumpold szabó valamikor igen szük nadrágba bujtathatott. Legalább ilyes­félére engedett következtetni az, hogy mikor Kende dr legjobban érvelt, »gyere be Rum­pold« kiáltás hangzott el, mire Kende el­hallgatott ... Az első íécske. Akarom mondani, az első háromszögelési mérnök megjelent folyó hó 3-án, s a nagytemplom tornyából a há­romszögelési végpontokat megállapította. A patronázs. Hódolatteljes tisztelettel felkérem a m. t. működő s pártoló Patro­nesszeket, hogy a szept. 12-én, szerdán d. u. 4-kor a t. apácáknál tartandó patronessz­értekezleten megjelenni kegyeskedjenek. Ér­tesítem továbbá védenceinket, hogy ez uj iskolaévben szept. 16-án tartjuk az első dél­utánt Stanits Fulgent, a patronázs igazgatója. Harácsek László pénzügyi főtanácsos, a dh. jövedéki központi igazgatóság másod­főnöke és oroszi Bálványosi Gyula pü. tanácsos a héten meglátogatták a helybeli dohány­gyárat. Nagyra voltunk eddig a toronyóránk­kal. Pontosan járt, mindig a zónaidőt mu­tatta. Egy pár nap óta azonban a toronyóra megbomlott. Szeszélyes, mint a vénasszony. Hol előbbre jár, hol késik, ahogy a kedve tartja. Tisztelettel kérjük az illetékes ténye­zőket, intézkedjenek, hogy az órát hozzáértő emberek kezeljék, nehogy olyan szomorú hirre vergődjék, mint egy másik város to­ronyórája. Ez arról volt híres, hogy állandóan előbbre járt 15—20 perccel. Nem volt rá semmi komoly ok, csak az, hogy a főispán, aki mindenünnen lekésett, legalább a vasút­ról le ne késsék. A győri iskolák népessége. A bencés főgimnáziumba 489, a főreáliskolába 432, a tanítóképzőbe 130, a tanitónőképzőbe 132, a felső kereskedelmi iskolába 112 tanulót vet­tek fól. fel a javaslatokat, hanem a munkásság érdekei szerint bírálták. Örülnek, hogy egyszer a munkásokért is történik va­lami. A dij fizetésnél 1/ 2 részben a munkaadó, V 2 részben a munkás fizes­sen, de a képviseletnél a munkaadók csak V 3, mig a munkások 2/ 3 részt kapjanak; ez az anyagi és jogi részben az ő, a mi elvünk. A jog dolgában még azt is kérik a készülő törvény­javaslattól, hogy a választmányban a kisebbség is képviselve legyen. Ez való­ban fontos dolog, mivel a mai helyzet szerint a munkás betegsegitő pénztára­kat a soc. demokraták egészen a maguk számára foglalják le. Ez az igazi védése munkásságnak az az igazi szociális gondolkodás, mely javítani, könnyíteni óhajt és tud is a munkásság helyzetén mások jogainak lehető kímélésével. HÍREK. Személyi hirek. Zsindely Ferenc, ko­máromi törvszéki biró a mult szombaton városunkban tartózkodott. — Hosszabb ideig | itt időzött Antal Gábor ev. ref. superinten­dens is. Jókai Mór szobrát ma fogják lelep­lezni. Mivel Rakovszky István, a tüzeslelkü alelnök akadályozva van a megjelenésben, a képviselőház koszorúját városunk orsz. kép­viselője, Hoitsy Pál fogja letenni beszéd kí­séretében a ragyogó tollú iró szobrára. Hatalmas vihar volt városunk környé­kéo csütörtökön délután. Dörgött, villámlott, de nagyobb kárt szerencsére nem okozott. A hirtelen fölkerekedett forgószél jórészt elverte ugyan a felhőket, de azért kaptunk elég esőt. Szinte uj életre támadt a már-már eltikkadt növényzet. A Felsömagyarországi Közmv.-Egye. SÜlet uj elnökévé Edelsheim Gyulai Lipót báró főrendiházi tagot választották meg. - Adjon Isten, Peti! Mi újság a falu­ban? — kérdezte Pista, hogy mégis mond­jon valamit. — Semmi sincs, édes ecsém, csák á végrehájtóba futott bele á ménkű, meg ázs lesig zsidót verték ágyon á vásáron, hogy ázs erdeg piskálja meg á másvilágon! — Százszor is rászolgált a gazember ! — mormogta sötéten Pista s kezével intett Petinek, hogy távozzék. — Pista ecsém, ne bolondoszszál! Én nem hágylák itt, mert örökre bele ákárs firedni ebbe a vizsbe ! — vélekedett Peti s tüzes, fekete szemével oly esengve nézett rá, hogy Pistának önkéntelenül is köny lopódzott a szemébe. — Eredj innen, Peti, ami meg volt ró­lam irva, annak meg kell történnie! Hagyj békében meghalni! — Nem, nem. ilyen fiátálon nem sábád meghalni! Pista, Pista, megver ázs Isten! — Nem hiszek én már se Istenbe, se emberbe ! — dördült föl Pista s bele akart ugrani a vizbe. — Pista, mindenre á mi sent előtted, á Káticsárá kérlek . . . — Hah! A Katica! — riadt fel Pista. Olt látta őt ismét a habok közt, de a leány irtózattal fordul el tőle s mintha azt suttogta volna neki: »Pista, Pista, ne kisértsd az Istent!» A sokat szenvedett legény odaborult a cigány keblére és sírt keservesen. — Gyere házsá. Pistá, gyere el énhozs­zsám, félretettem ázst á pinzst. á mit nekem ádtál, mikor teneked még sok volt: ván vágy kitsázs pengő! Pista sokáig gondolkodott. Végre keserű sóhajtás lebbent el ajkán s fájó hangon sut­togta: — Peti, Peti, áldjon meg az Isten, ne­kem már nincs a földön mit keresnem ! — Dehogy nincs! Dehogy nincs! — vigasztalta a cigány künyes «szemexkel. — Gyere csák, Pistá, meglásd, májd vissajön á kedved és ástán, há egy kicsit megszedted mágádát, majd vissáádhatod á pinzsemet! Pista nem szólt semmit. Látszott rajta, hogy igen megindult. — Csák imádkozzsál és dolgozzsál! — biztatta a cigány — ákkor boldoguls! Erre a szóra ismét visszatért a legény régi szilajsága. — Imádkozzam! — kiáltott keserű gunynyal. Peti elszomorodott. — A Iváticsá is ást mondta, mikor meghalt, hogy imádkozzsál! Pista egy szót sem válaszolt. Ellenke­zés nélkül tűrte, hogy a cigány megfogja a karját s elvezesse szegényes kunyhójába. Két nap múlva már imádkozott — egy nótáért. Aztán mindig gyakrabban, később már nóta nélkül is, végre éjjel is sokszor látta Peti a kunyhó egyetlen feszülete előtt térdelni. Az előbb büszke, jómódú legény most eljárt napszámosnak. Szépen keresett s a hűséges cigánytól nem vált volna meg sem­miért se. Sokszor fölkereste Katica sirját. Egy alkalommal elkísérte Peti is s ketten imád­koztak a korán elhervadt bimbó sírjánál.

Next

/
Thumbnails
Contents