Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-08-19 / 13.szám

Pápa, 1906. aiiguztiiss 19. 13. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petöíi-uíca iö-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is .Uető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Augusztus 20. (

Cr.) Minden magyar ember tudja, hogy aug. 20-án szt István király napja van. Ünnepel ekkor az egész ország. Templomba siet e napon a nemzet minden polgára, szegényje és gazdagja egyaránt. Buzgón és dicsőitő imával fordul e napon a Mindenhatóhoz, a nemzeteknek Istenéhez, e hazának minden hű fia. Téged dicsőit Urunk és Teremtőnk, hálát zeng neked azon kegyelmedért, hogy nekünk szt Istvánt adál, kinek nevének említésekor gyorsabban dobog a szív, tetteinek hallatára csodálat s nemes büszkeség" fog el, emlékét mélyen szivünkben hordozzuk. Igaz hazafiúi érzelemmel s vallásos kegyelettel hódolunk emlékének és fiúi szeretettel sietünk a kegyelet adóját leróni szent István királyunk előtt. Nagv — és hazánk fennállásának alapját képező — tetteit nem lehet ily sziik keretek közé számítani, de első koronás királyunkról, az Istennek ezen rendkívüli eszközéről kegyelettel megemlékezni, erényein épülni, a hálás utódaikra nézve nemcsak szent kötelesség, de üdvös is. Ha életrajzát olvassuk, ha a történelmet forgatjuk, azt látjuk, hogy tökéletes voll mint keresztény ember, hogy nagy volt mint király és atya egyaránt. Az imádkozásban, az igazi benső ima gyakorlásában és az ön megtagadásban az igazi példakép. Nem órákat, de éjeket töltött el imazsámolán s ez órákat önsanyargatással, böjttel és ostorozással édesgette. Bíborpalást fedte, arany korona ragyogott fején, de alul durva daróc inget viseli,' amely annál inkább kínozta, minél jobban simult testéhez a királyi palást. Irgalmasságát, bőkezűségét, összes erényeit mi sem hirdeti biztosabban, mint a szt Jobb, melyet Isten példaképpen az ezer és ezer buzgó és áldó fohász meghallgatására épségben megtartott századokon át. Az egyház bőséges ellátásával, püspökségek alapításával, templomok és iskolák emelésével és hogy ő a királv maga is felment a szószékre, és hirdette az evangéliumot, az apostoli nevet méltán megérdemelte. Szt István király nemcsak kereszténységet adott hazánknak, de bölcsességeivel olv önálló államformát, amelynek lényege még ma is meg van. A gondos atya egész életén keresztül .gyermeke jó neveléséről gondoskodik. halálos ágyán is annak jövője lebeg szeme előtt. Szent István, hogy Imre fiát jól neveié, hogy annak boldogságát biztosította, bizonyítja, hogy örökké példányképe leszen az ifjúságnak, akihez életszentségben hasonlót még a szentek közt is keveset találunk. Midőn fia, Imre előbb elnyerte az égi koronát, mint a földit, a koronát az egész országgal felajánlotta Isten anyjának. S ha hazánk múltját vizsgáljuk. be kell látnunk, hogy Nagyasszonyunk oltalma egyike azon tényezőknek, hogy édes hazánk ezeréves határkövet elért. Midőn kegyelettel emlékezünk szt. István nagy tetteire felmelegszik szivünk TAJCCA Csalódások világa. (Fol}' tata*./ Irta : Béri F. Zsigmond. Amint megérkeztek Várad alá, fényes küldöttség vágtatott eléjük. Körülvették a fejedelmét, s diadalmenetben kisérték a vár alá, mely előtt diszőrséget állott a pasa serege. Megfújták a trombitákat, a várfalakon megzendültek a kürtök, meghajtották a boncsokokat és lófarkas zászlókat. A rengeteg szablya káprázatos fényben csillogott a napsugárban. Igazán ugy fogadták, mint egy fejedelmet. Pedig csak szegény bujdosó volt,akinek ÍO.(XK) forint van kitűzve a fejére . . . — Látod? — kérdezte diadalmas arccal Thököly Szirmaylól. A lelke repesett örömében. Úgy tűnt fel előtte az egész ragyogó jelenet, mint fényes, feledhetetlen szép álom. Vagy talán úgyis csak álom volt? . . . A várkapuban hódoló arccal várta prüszkölő paripáján a váradi pasa. Harsány hangon vezényelt tisztelgést embereinek. Thököly mosolyogva viszonozta az üdvözlést. De egyszerre csak elsötétült az ég. A ragyogó álom szétfoszlott. A kapu dübörögve vágódott be, s a pokoli zajban a pasa vérben forgó szemmel ordította embereinek: Kötözzétek meg a gazembereket! Az a szegény, másfélezer magyar ez alatt halálos aggodalomban várta a fejedelmet A vezérek igyekeztem ugyan eleinte lelket önteni a vitézekbe, de amint óra óra után mult anélkül, hogy a legcsekélyebb hir is érkezett volna, ők is elvesztették minden reménységüket.. Délután két óra felé egy magános lovasvágtatott a magyar tábor felé. Már messziről lehetett látni loboi ó turbánját. Paripája ugy röpült, mint a táltos; fehér habokban ömlött le róla a verejték. Petrőcy lóra kapott s eléje vágtatott. Mikor már alig két lépésnyire voltak egymástól, megdöbbenve rántotta vissza lova zabláját. A lobogó turbános török — Szirraay volt. Az arca tele vérrel, porral, a ruhája foszlányokban csüngött le róla. — Mi baj, az Isten szerelméért? — — A fejedelmet elfogta a váradi pasa. Én is csak úgy tudtam megmenekülni, hogy leszúrtam az őrömet s magam bújtam a ruhájába. Petrőcy sötét kétségbeeséssel nézett maga elé. — Szegény, szegény Magyarország! — hörögte szivet tépő fájdalommal. S rá fölzendült a tábor is. Sötéten, vigasztalanul: — Szegény, szegény Magyarország!