Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-22 / 9.szám

6. PÁPA és VIDÉKE 1906. junius 22. nokokat, kiskereskedőket és kisiparosokat •szóval a szegényebb embereket. De azoknak a felzúdulása jogtalan és elitélendő, akik a szervezetlen munkásnép zsírján meghízva, most a börzén beavatkoznak Isten dolgába, bő vagy szűk termést alakítanak papiroson és kiforgatják csalfa játékukkal ugy a gazdát, hogy még csak körülbelül sem tudhatja, mit ér a búzája. Megérdemelnék ezek a börze hiénák, hogy papirosbuzát etetnének velük mindaddig, mig meg nem becsülnék az igazit. Ezek ellen szervezkedjetek gazdák és munkások. Alakítsatok gazda-szövetkezéteket és ne kótya-vetyéljétek el potom áron a világ legjobb búzáját. Ne felejtsétek el, bogv a ti búzátokat meg is kell munkálni és le is kell aratni, tehát többet is kell érnie, mint a papiros-búzának, mert abból liszt nem lesz soha. Becsüljétek meg megveritékezett aratástok gyümölcsét! Értsétek meg a kor intő szavát és tömörüljetek szövetkezetekbe, az erőilen egyeseknek e nélkülözhetetlen mentsvárába. Láthatjátok a példák ezreit, gyárosok, ügyvédek, közjegyzők, körjegyzők. tanítók, tisztviselők, sőt még az automobilosok is szövetkezve vannak. mert csak jgy védhetik meg érdekeiket. Csak igy védhették meg a szervezett munkások is és igy védekezhettek ti is a börze túlkapásai ellen. Ne késsetek, mert az idő pénz és •egy év mulasztását sokszor tiz évi munka sem pótolja. Lépjetek érintkezésbe az »Országos Központi Hitelszövetkezet «-tel, mely szívesen közre fog működni, akár hitel-szövetkezet, j akár mezőgazdasági értékesítő szövetkezet megalakításában. Fel a munkára, szervezkedjetek, vegyétek ki ti is a hitelszövetkezetekből származó anyagi és erkölcsi jótéteményeket. Mert bogy a. hitelszövetkezetek működése áldásos, azon ma már senki nem kételkedhetik. Nem barátotok, aki ellenzi a hitelszövetkezet felállítását. Nem érezhet veletek, aki a boldogulás forrásától, a hitelszövetkezettől elakarna benneteket tántorítani. Ébredjetek már egyszer álmaitokból szeretett magyar testvéreim. »Segítsetek magatokon és az Isten A gazdasági haladás legnagyobb akadályai. o Három-négy héttel ezelőtt adtuk közzé Szentiványi K.-nak az intenzio gazdálkodásról mondott beszédét, most e kérdéssel kapcsolatban részben megyénkben, részben a szomszédos vidékeken fellépett aratósztrájk miatt e gazdálkodás akadályairól kell szót váltanunk. A kalászos, tehát aratásra váró vetemények legnagyobb s legújabb ellensége nem a rozsda, nem a magszorulás, nem a megdőlés, ha-nem a fel bujtatott szabványos arató, aki az utolsó percben teszi le a kaszáját. Ez a veszedelem azonban a gazdákra csak időleges lehet, mert a gazda vagy maga, vagy többedmagává] aratógépet vesz és minden egyes aratógép 12 —15 pár aratót tud kiszorítani a munkából és a keresetből. Az aratósztrájk tehát magának a munkásnak árt legjobban. Vagy Amerikába megy, vagy a fővárosba proletárnak. A munkáskéz tehát hogy valami szerencsétlenség érheti az apostolfejedelmek jelenlétében. Szivük gyermeki bizalommal, tántorithatatlan erővel csüngött az Ur Jézuson, akiről tudták, hogy nem hagyja el övéit. — Atyámfiai, alighanem elárul bennünket valaki, — szólt Péter szeliden. Aztán az ég felé emelte ragyogó tekintetét és sokáig állt ott átszellemült, megdicsőült vonásokkal. Szeme sóvárogva nézett az ég felé, melynek titkait ő oly jól ismerte. Lelke ott volt ismét a Tiberiás tavánál, ott lebegett előtte az Ur Jézus, amint tanítványaitól környezve azt mondja néki: — Bizony-bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat és jártál, a hol akartál; de midőn magöregszel, kiterjeszted kezeidet és más övez föl téged és oda visz. hová te nem akarod. (Ján. 21, 18) — Eljött-e már az idő? Uram, szólj ! — Vedd magadhoz lelkemet. A barlang népe áhítattal nézte, mint tárja ki karjait. Ajka mozgott, de a mellette állók sem értették meg. Egyszerre csak elkomorult az arca. Még nem jött el az ő órája. Tovább kell haladnia a tövises utón. De Krisztusért — örömmel! S áldást adván a gyülekezetre, maga mellé vette Fülöpöt és Jakabot, hogy megtudja, mi történt. — Atyánk ! Ne hagyj el bennünket! — esengtek hívei. — Még visszajövök, — felelt Péter s épen ki akart lépni a barlang bejáratán, mikor hirtelen fájdalmas, de fenségesen szép látvány tárult szeme elé. A pásztortüzek fényétől csillogó hegyoromról fekete tömeg rajzott alá a völgybe, egyenesen a barlang felé tartva. Amint a hegyoldalon lehűllámzott, az őrtüzek mellől fölkeltek a pásztorok és oda csatlakoztak a szomorú menethez. Időnkint fölhangzott egyegy szomorú melódia, melyet sejtelmes morajlással vertek vissza a hegyek, azután csöndes lett minden, csak a szellő suttogott lágyan a magaslatokon, csak a vizesés zúgott, csobogva. verődve a kiálló sziklafalakhoz. pusztul, nyomában szaporpdni fog a parlag, legjobb esetben a rét vagy a mesterséges takarmányt termő lold. — A legnagyobb baj pedig az, hogy elvész a bizalom. Pedig ha valaki igazi szakszerű és korszerű gazdálkodást óhajt folytatni, megbízható munkásokra van szüksége, épen azért, mert csak szakértő ember tud szebbet és jobbat produkálni. Intenzív gazdasághoz sok marhára van szükség; — de ki fogja megbízhatatlan kézre bizni a százakat érő szarvasmarhákat? Gépek kellenek, de ki lehet nyugodt, hogy embere nem tesz-e kárt a gépjében? Ki mer kert mivelésébe fogni, ahol állandó napszámosra van szüksége, ki fog nagy befektetéssel uj gazdasági ágba fogni, ki fogja megkockáztatni, hogy több munkásra szoruljon, többtől kelljen tartania, ha a kevés, ha saját falujabeli sem megbízható többé?! Hogyan akarhatja a munkás, hogy mentül nagyobb és minél fehérebb kenyér jusson részéül, ha nemcsak az embertelen, hanem még a hozzá huzó munkaadó ellen is tör; vagyonában, sőt testi épségében is fenyegeti őt. Bizonytalan helyzetben komolyan gondolkozó gazda nem fog ujat kezdeni, tehát nem fog ujabb munkás kezeket foglalkoztatni, sőt a meglevőktől is szabadulni óhajt, — mert nem akarja, — és mondjuk ki: nem is tűrheti, hogy a lázítók, a »pesti urak« kegyétől függjön, arathat-e, csépelhet-e vagy sem. A gazda nem örül feltétlenül a gépnek, — különösen nem az aratógépnek. Nem minden talajon válik be, sok szemet kiver, sokbakerül, és mégse férfi munka, még sincs más munkák végzésére munkaereje. Szívleljék meg tehát valamint a munkások, azon képen a birtokosok az aratósztrájk tanúságait.* A megkötendőaratási szakvány vagy pénzes szerMintegy hatvanan lehettek. Mindegyik fáklyát tartott a kezében, melynek füstös'lángja komoran világított be az éjszakába. A barlangban tevők bánatos szívvel néztek eléjük. Végre lekanyarodott a szomorú menet a hosszú, alig járható hegyi ösvényen s mikor a barlang elé ért, újra megzendült a halotti ének. A vezető, egy őszbe borult aggastyán, áhitattal vonta ajkához Péter kezét. — Üdvözöllek, Megváltónk nagy apostola! Drága halottunkat ide hoztuk: szenteld he koporsóját s áldd meg a földet, mely magába fogadja. Négy daliás ifjú odavitte a saraglyát, melyen a leányka pihent és letette az apostol lába elé. A fáklyások búsongva állották körül. Egyikük fölemelte róla a lepelt s odasietett mindenki, hogy még egyszer — utoljára — megláthassa a szép Sárát. Olyan volt, mintha aludnék. Bársonyos arca mosolygott, nefelejcs szeme nyitva volt. mintha az eget keresné, hova lelke már el-