Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-15 / 8.szám

PÁPA és VIDÉKE 1905. julius 15. A jelen volt családok közül a következőket sikerült feljegyeznünk: Mayer, Botka, Sült, Csoknyai, Kalmár, Migály, lvobcza, Kupec, Piatsek, Jákói, Pólónyi, Wajdits, Süle, Süttő, Tárnoky, Thuránszky (Balogh Vilmával), Arányi, Saád. Szalay, Szokoly, Pados, Viz, Legény, Késeli. Varga, Herz, Hannig, Ambrus, Fekete, Lippert, Sipos, Szente, Dvorzsák, Vadas, Wohlmuth, Grosz, Pogl, Tóth, Heim, Szíjgyártó, Németh, Nagy, Szidnay, Horváth (Nemesmagasi), Lipka, Magdics, Regner, Szeberényi stb. családok. Tombolatárgyakat a következők voltak szívesek ajándékozni: Hanauer Zoltán, Gicy Kálmán, Saád Lajos, Fene Eliz, Kis Vilma, Kis Lászlóné, Acbersold Leopoldina, Trauner, Kolbe Nándor. Geböck Ernő, Varga Rezső. Süttő Kálmánné, Kalmár Károly, Pap Amely egy ismeretlen 2 képet, Piatsek Gyuláné. Neuhauser Bözsi, Nagy Ilonka, Behrmüller Alajosné, dr. Gsoknyay Jánosné, Viz Ferenc, Ocsovszky Kázmér. Thuránszky Tádéné, Kupec Gyuláné, Huttkay Lászlóné, Herz Béla, Hunka Anna, Szekeres Boris, Ker. fogy. szövetkezet, Takács Gedeon, Kobca Károly, Szíjártó Gyula, Kalmár Károly, Lipka Pál, Koberá, Károlyné, Bódai István, Wajdits Károlyné. Felülfizettek: Sült József 4 K, Wrancsevitz Ádám 2 K 20 f, Móroc Emilián (Pannonhalma), Legény Ferenc, Botka Jenő, Horváth János (Nemesmagasi), Nóvák Ödön, dr. Gsoknyay János, Jákói Géza, dr. Prikkel Marián és Halász Antal 2—2 K, Gaál Gyula 1 K 00 f, Kovács Mihály 1 K 20 f, Béri F. Zsigmond 1 K 2 f, Iglauer János, Wohlrab Gyula, Vida János, dr. Horváth Gezár, Polónyi Gyula postafőnök, Pálffy József, Gyuk Nándor, Schlosszer István, Dientsmann Tamás, dr. Adorján ügyvéd, Gabriel vendéglős, N. N. és N. N. 1—1 K, Nehman Gábor és id. Kreizer József 80—80 f, Magdics Jánosné, Balogli Gyula és Migály Károly 60—60 f, Kokéra Károly Vince József, Veber József, Ferenci Anted, N. N. és N. N. 40—40 f, Szegfű János, N. N., N. N. és N. N. 20—20 fillért. Fogadják az egyesület hálás köszönetét! Háry Jánosnak. A »Pápai Lapok« f. hó 8-án megjelent számában a »Karcolatok« cim alatt Háry János névaláírással közült cikkre, amely különösen a kath. tanítókat támadja, a következőkben válaszolok. Nem tudom, kit üdvözölhetek a dicső Háry magyar név alatt, de mert nagyon foghagyma szaga Vein, gondolom, hogy a tisztes magyar ruhában Jordán nemzetségének eg} a műveltség és tudomány dolgában nagyon hiányos ivadéka lakozik. Már megengedjen k. Háry ur, ha ön becsületes dolgot ír, akkor becsütetes nevét is kiteheti, — ha van — ellenkező esetben pedig a cikk után assimilálódik az iró és annak neve is. Ön a tanítói kar ellen kel ki elkeseredett butaságaival és iparkodik azt mindenféle hülyeségekkel becsmérelni! No hát tudja meg k. Háry ur, hogy maga egy ily testületnek megbirálásától oly messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Tud egy kis geográfiát ? Mert hát azok messze állnak egymástól. Logikátlan soraiban önmagát cáfolja, azt módja: a tanitó ezermester, majd kitör, hogy a tanitó semmit sem tud. »Még a betűvetést sem tudja megtanítani az iskolájában«. Hát igaz, hogy szoktak lenni olyan növendékeink is a sok között, kiket korlátoltságuknál fogva a legnagyobb paedagógiai ügyesség mellett sem lehet még arra sem megtanítani s ugy látszik, ön is az ilyenek közé tartozott annak idején, azért ismeri a paedagogía nehézségeit olyan jól. Ember ember hátán tolongott benne, csöndes beszélgetésbe, buzgó imába merülve. Ma még csöndes, jámbor emberek; egyedüli törekvésük, hogy üdvösségüket munkálják. Nem is tudják, micsoda erő lakozik bennük. De holnap már vérpadra hurcolják őket, feléled a lelkükben szunnyadozó hatalom: a félénk, gyönge emberből elszánt hős lesz. kit nem tud megremegtetni a halálnak ezernyi neme, mert a világ minden csábításával szemben megvédi őt a Krisztus keresztje. Az egyik pásztor hatalmas hasábot tesz a tűzre. Egy pillanatra elhal a láng .és rövid időre homály borul a barlangra. Önkéntelenül is elhallgat mindenki s a csöndes némasagban elhaló, szivet megremegtető hangon zsong bele egy határtalanul fájdalmas ének, mely szaggatottan morajlik végig a hegyoldalakon. Aztán hirtelen magas lángot vet a tüz. Mindenki földre szegzé szemeit, hogy valahogy észre ne vegyék alápergő könyeit. S a halottas ének egyre fájdalmasabban hangzik, egyre közelebbről száll búsongva, szivet facsarva a keresztények felé. Gsak egyetlenegy férfi arca hideg, csak egyetlenegy őrzi meg nyugodtságát. a búsongó gyülekezetben. Atyámfiai! — szól érces hangon, s egyszerre, mintegy varázsütésre elszáll az. emberek arcáról a fájdalom, csak a lelkesedés lobog a szemükben, csudálatos megfoghatatlan erővel markolva bele a lelkükbe. — Pál . . . Tarsnsi Pál, — suttogják mindenütt. — Atyámfiai! — szól újra a nemzetek nagy apostola és szemét csudálatos melegséggel jártatja körül a gyülekezetben. Mit sirtok? Mivelhogy meghalt a leányzó? Örüljetek inkább, mert a lelke a mennybe ment. Ne aggódjatok miatta! — Vétkezett, de mebocsáttattak bűnei, mivelhogy szerette az Urat. kinek neve áldott és szent mindörökké. (Vége köv.) Cinizmussal megjegyzi, hogy a tanitó ezermester! Igen, mi azok vagyunk s érvényesítjük is ezen mesterségünket több téren; de nem Gseft vagy Özleth érdekében. Ha hallgatott volna, ugy feltételeznénk Önről azt, hogy tudatában van annak, hogy a magyar tanítóságnak egyik fő munkaköréhez tartozik a szövetkezetek alakításával való foglalkozás. Ön azt hiszi, hogy ezt özlethből teszi, aki teszi, inert hiszen másért miért tenné? Milliókat emleget s fél, hogy konkurrens akad a gseftelésben ? Oh nem. Mi nem gseftelünk! Mi amit teszünk, azt tesszük a humanitás kedvéért és a nép jólétéért, amelynek kenyerét esszük és amelynek jó vagy rossz sorsával a mi jólétünk szorosan összefügg. Legyen tehát nyugodt, ne féljen ez oldalról tőlünk. Azt hiszem a in. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter sem rendeli a szövetkezeti tanfolyamokat a tanítók számára azért, hogy ajkaimat nyújtson nekik a gsefteléshez! Ugy-e, ezt csak elhiszi? Már pedig ilyen tanfolyamok is vannak ám! Dunctja sincs a tanitó kötelességéről a társadalomban. Kinek kötelessége ott lenni mindenütt, hol a közjóért, a népért és azon felekezetért, amelyhez tartozik, valamit tenni lehet Miért nem szabadna lapot szerkesztenie? Vagy ez csak tanárnak és könyvnyomdásznak privilégiuma, tanítónak nem? A magyar még mindig kerüli az ipart, s csak a szellemi munkában keresi a tisztességet. Aki kézimunkával foglalkozik az nem »ur«. Gsak az ügyvéd, a hivatalnok stb. az ur, ha mindjárt nyomorúságos fizetéssel is kell megélnie. Nálunk azért tanulnak csak, hogy »urak« legyenek, nem pedig, hogy okos és ügyes polgárokká váljanak; azért a legutolsó irnok is nagyobb urnák tartja magát, mint a legelső iparos, mert nálunk a" munka még szégyen. Boltot tanitó nem fog nyitni soha; de a szövetkezeti eszme terjesztésével igen jót tesz a néppel, s ha ilyet sikerül létesítenie, ha a szellemi vezetésen kivül néha ki is szolgálna, azért nem vesztene tekintélyéből semmit, mert a munka nem szégyen. De már a cirkuszigazgatóságot, a csepűrágást, a hasbeszélést és a dummer Augusztságot átengedi az egész tanítóság a Háryék Jánosának. De milyen is az a lóláb? Még ott is kilóg, ahol legjobban takarják; bántja szegény Jordán urat a szövetkezeti bolt s e miatt keresztül gázol a tanítóságon. Pedig legyen kitüntetve ön is kedves Jordán ur, én azt állítom, hogy az ezermesterség bizonyos tekintetben önre is ráillik; mondja csak hol kezdte pályafutását, nem-e volt először műfütyürész ? Vagy nem-e ön sütötte ki éles eszével azt, hogy egy kiló rozsdás vas nehezebb egy kiló tollnál ? Mondja csak, mint az ön fajta ezermester a jelen esetben nem-e dolgozott az özleth érdekében ? Ne vegye szivére a dolgot de azt hiszem, ha egy kis józan gondolkoLogelismertebb cég. V A Gr Ö DEZ SÖ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÄPA, Fő-tér szám. 5 Kifogástalan szabású 2 férfiruhák, papiruhák, i uradalmi erdésztisztek5 nek, postásoknak, vasu5 tasoknak, erdőőröknek, í úgyszintén minden ) egyenruhát viselő tesy2 tületnek egyenruhák Nagymunkás szabósegédek felvetetnek. <|2 legelegánsabban, ménékutaa